Az a gondolat, hogy azelőtt bűneidben éltél, nem fog megfosztani e vigasztól, csak a mai naptól kezdve legyen rá gondod, hogy jól folytasd életedet, s szolgáld a te hálás és szeretetteljes királynédat. Ama rettegés és kísértések idején, melyekkel a sátán akkor gyötörni fog, hogy kétségbeesésbe sodorjon, Mária erősíteni fog, sőt ő maga személyesen áll majd oldalad mellett halálod óráján. Damiáni Szent Péternek fitestvére Márton, súlyosan megbántotta Istent. Nemsokára rá azonban Isten anyjának oltárához sietett, hogy magát neki teljesen átadja, miért is derékövét nyaka köré kötvén, így szólt: „Íme királynőm, szüzesség tüköre, én szegény bűnös Istent s téged megbántottalak, hiszen épp ezen erény ellen vétettem; nem marad hát egyéb hátra, mint hogy teljesen alattvalód legyek; azért íme a mai naptól szolgád leszek, fogadd kegyesen a lázadót és ne vesd meg.” Majd nagy összeg aranyat hagyván az oltár lépcsőjénél, megígérte, hogy azt minden évben átszolgáltatja alávetettségének jeléül. Nemsokára ezek után Márton meghalt. Egy reggel, kevéssel halála előtt, hallani lehetett, amint felkiáltott: „Ébredjetek, ébredjetek, mutassátok be hódolatotokat Úrnőm előtt – ó mily kegyelem, ó hatalmas égi királynő, te személyesen akarsz engem, szegény szolgádat meglátogatni! Áldj meg királynőm, s ne engedd, hogy elvesszek, miután magad akartál hozzám jönni!” Ekkor lépett a szobába testvére Szent Péter. Márton elbeszélte, hogy Mária megjelent neki, s megáldotta; panaszkodott, hogy a jelenvoltak nem álltak fel, midőn Mária nála volt. Nemsokára, telve benső békével, kiadta lelkét. Te is hasonló módon fogsz meghalni, kedves olvasóm, ha mostantól kezdve hű maradsz Máriához, ha annak előtte meg is sértetted Istent; igen – Mária biztosan kieszközli majd akkor, hogy csendesen és megelégedetten fogsz meghalni. Ha mindezeket tekintetbe véve mégis nagyon félnél, ha bűneid láttára hiányoznék nálad a bizalom, légy nyugodt, Mária el fog jönni és bátorítani fog, miként azt Adolf elzászi gróffal tette. Ez elhagyván a világot, ferenc-rendi szerzetes lőn, s nagy áhítattal viseltetett Isten anyja iránt. Midőn halála közeledett, eszébe jutottak a világban tartózkodása alatt elkövetett vétkei, s hozzá még fontolóra véve Isten igazságosságát, nagy halálfélelem és üdvössége iránt erős kétségek rohanták meg. Tüstént megjelent sok szenttől kísérve Mária, ki nem késik tisztelőinek szenvedésekor, s hogy őt felháborítsa, e gyengéd szavakat intézte hozzá: „Kedves Adolf, miért félsz te a haláltól, hiszen hozzám tartozol.” E szavakra Mária szolgája felemelkedett, minden félelme eltűnt, és nyugodt örömmel halt meg.