I.
Fiam, én vagyok az Úr, aki megerősítlek a megpróbáltatás napján.
Térj hozzám, amikor nehezen megy a sorod.
A mennyei vigasztalásnak legfőbb gátja az, hogy későn kezdesz az imádkozáshoz.
Mert mielőtt engem kérlelnél szorgalmasan, azelőtt sok más vigasztalást keresel, és világi örömökben próbálsz felüdülni.
Innen van, hogy mindennek nem sok hasznát látod, míg rá nem eszmélsz arra, hogy én vagyok az, aki megszabadítom a bennem bizakodókat, kívülem nincs foganatos segítség, sem hasznos tanács, sem tartós orvosság.
De ha már lélegzethez jutottál a vihar után, gyógyulj meg az én irgalmasságomnak fényességében, mert közel vagyok, mondja az Úr, hogy mindent helyreállítsak, nemcsak úgy, ahogy valaha volt, hanem sokszorosan megtetézve.
Vajon valami is nehéz-e nékem, vagy olyan vagyok-e, mint aki csak beszél, de nem cselekszik?
Hol a te hited?
Állj meg keményen s állhatatosan.
Légy kitartó és igazi férfi, megjön a te vigasztalásod a maga idejében.
Várj engemet, várj, eljövök és meggyógyítalak.
II.
Kísértés az, ami most búsít, üres félelem, ami megriaszt.
Mi haszna a jövő kockázatait fontolgatnod, csak hogy szomorúságot szomorúságra halmozol.
Elég a napnak a maga baja.
Hiábavaló és haszontalan dolog az eljövendők miatt búsulni vagy örvendezni, hiszen ki tudja, eljönnek-e valóban.
De az emberek szokása, hogy efféle képzelődésnek játékszerei lesznek, kis lélekre vall az ellenség incselkedésének ily könnyen áldozatul esni.
Mert annak mindegy, igaz vagy hamis gondolatokkal ejt-e tőrbe, csal-e tévútra, a jelenvalók szeretetével vagy az eljövendők félelmével ejt-e meg.
Ne háborodjék hát meg a szíved és ne féljen.
Higgy bennem, és légy bizalommal az én irgalmasságom iránt.
Mikor azt gondolod, hogy messze szakadtál tőlem, sokszor igen közel vagyok hozzád.
Mikor úgy ítéled, hogy már-már teljesen elvesztél, sokszor olyankor támad legjobb alkalmad arra, hogy érdemeket szerezz.
Nincs minden elveszve, amikor kedved ellen alakul valami.
Ne aszerint ítélj, amint épp érzed magad, és ne ragadj bele semmiféle gondba, bárhonnan szakad rád, azt ne hidd, hogy nincs már remény a kigázolásra.
Ne gondold, hogy egészen magadra maradtál, még ha ideig-óráig rádbocsátok is valami zaklattatást, vagy elvonom vigasztalásomat, amely után kívánkozol.
Hiszen ezeknek elviselése árán lehet a mennyországba jutni.
Kétségtelenül hasznosabb neked és többi szolgáimnak, hogy sok ellenállással kell küszködnötök, mint ha kedvetek szerint alakulna minden.
Én ismerem a titkos gondolatokat, tudom, hogy igen hasznos üdvösséged szempontjából, hogy néha-néha szárazra vetődj, el ne bízd magad a jó előmenetelben, végül is ne tetszelegj abban, ami nem vagy.
Amit adtam, elvehetem, de vissza is adhatom, mikor kedvem tartja.
Amit adok, az enyém, s ha elveszem, nem a tiédet vettem el, mert az enyém minden jó adomány és minden tökéletes ajándék.
Ha nehézségeket bocsátok rád, vagy bármi kedved ellen valót, ne méltatlankodjál, el ne csüggedjen a szíved, én igen hamar megkönnyebbülést szerezhetek neked, s minden terhedet örömre fordíthatom.
És közben igazságos vagyok, sokszoros dicséretre méltó, míg mindezt véghez viszem veled.
Ha helyesen gondolkodol és józanul ítélsz, sohasem kell magadat elhagyván szomorkodnod azon, hogy ellenszélbe kerültél, inkább nagyobb örömre és hálaadásra van okod, sőt azt kell egyetlen örömödnek tartanod, hogy fájdalommal halmozlak el és nem kíméllek.
Amint engem szeretett Atyám, úgy szeretlek én is titeket: mondtam tanítványaimnak, akiket szerettem, s akiket nem világi örömökre küldtem, hanem küzdelmekre, nem megbecsült tisztségekre, hanem megaláztatásra, nem semmittevésre, hanem munkára, nem pihenésre, hanem arra, hogy kitartó igyekezettel sok gyümölcsöt teremjenek.
Fiam, eszedben forgasd ezeket a szavaimat.