„Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!”
„Adj nekünk igaz embert, férfiút…” – olvasható Szent András miséjében e beszédes sor, hiszen András személyében olyan igaz embert, vértanút kapott a keresztény világ, akiről a Legenda aurea is azt írja, hogy:
„Ékes volt az életében, válaszadó a bölcs tanításban, férfias a szenvedésben és anthroposz – azaz felfelé emelkedő, a Teremtőjéhez egyenesedő – a dicsőségben…”
Szent András volt a legelső tanítvány. Keresztelő Szent János Betániában, a Jordánon túl vízzel keresztelt, és hirdette Jézust, a Megváltót.
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt:
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.”
Szent János tanúságtételének első eredménye az volt, hogy tanítványai közül ketten Jézus nyomába szegődnek. A két tanítvány közül csak az egyiket nevezi nevén az evangélista: Andrást, Simon Péter testvérét.
A másik tanítvány viszont nem más, mint maga Szent János, aki az evangéliumában sosem nevezi meg, hanem legtöbbször csak úgy jelöli magát: „a tanítvány, akit szeretett Jézus”.
Az egész elbeszélésből világosan látszik, hogy azt csak szem- és fültanú írhatta. (Jn 1,19-42). A Jézusnál tett egésznapi látogatása után András először testvérével, Simonnal találkozott, s boldogan viszi őt az Úrhoz, aki rögtön új nevet ad neki: Kéfa lesz ezentúl a neve, az arám szó sziklát jelent.
A szinoptikusok szerint Jézus maga hívta meg Andrást Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján, halászok voltak. Abban az időben a halászok már rendelkeztek bizonyos alapismerettel, miképpen kell társaságot vezetni, mint másutt is, kis önálló társaságokban éltek.
Simon és András hálója rokolyaháló volt, ami arra mutat, hogy nem voltak annyira jómódúak, mint a Zebedeus-fivérek, akik kerítőhálóval (gyalom, öregháló) dolgoztak. A halászok munkája sokszor sikertelen volt, viszont a nagy siker sem ragadtatta el őket. Ilyen a lelkek halászainak a munkája is.
Jézus maga választotta ki apostolait: „Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.” (Mk 3,13-14).
Az apostol szó a görögben jelentette azokat a hajóparancsnokokat, akik a gyarmatosokat vitték Kis-Ázsia felé. A zsidóság is ismerte ezt az intézményt, megbízottakat (selichin) küldtek a külföldön élő zsidó hitközségekbe, így ment pl. Saul Damaszkuszba a főtanács külön levelével a keresztények összefogására (ApCsel 9,2).
Tehát így választja ki Jézus a 12 törzset jelképező 12 apostola szellemi Izrael megalapítására. Feladatuk Jézus feltámadása után, hogy Krisztus hivatalos tanúi legyenek, s tanúságukon, mint 12 alapkövön épül fel az Egyház (Jel 21,14).
András jelen van akkor is, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).
„Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!”
SZENT ANDRÁS!
Ki halfogással kezdted el, hogy emberek halásza légy,
András, hálóddal minket is világ sodrából Partra végy.
Jézust, a célt, hős életed Péter előzve érte el:
nekünk, gyengéknek is te légy vezérünk boldog égbe fel.
Testvérednek hű társa,te, add, éljen köztünk szeretet,
s a nyájat Péter nyomdokán szilárd egységben tartsa meg.
Add, Krisztus kedvelt gyermeke, lángoljon szívünk szent tüze,
elérjük az örök hazát, áldhassuk ott az ég Urát.
Ámen.