(megtartóztatási nap)
„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala belőle támadt üdvösségünk Napja”
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Áldott vagy te az asszonyok között.”
A Boldogságos Szűz akit nyelvünk nem egyszerűen szentnek, hanem Szentségesnek mond a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének.
„Üdvözlégy, Isten Anyja! Tőled született a Király! Aki uralkodik égen és földön mindörökké.”
A legősibb időktől fogva a Boldogságos Szüzet, mint Istenszülőt tisztelik, különösen előtérbe kerül ez a gondolat a karácsonyi ünnepkörben. Az ünnepet az Egyház a II. Vatikáni Zsinat után vezette be.
Máriát régtől fogva „Isten anyja”, „Istenszülő” névvel illetjük. A keleti egyházban az Istenszülő Szűz Mária ünnepe karácsony másnapján, december 26-án van. Az ünnepet a Krisztusról vallott hitigazságok fényében kell látnunk. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Születése Máriától emberi természetének bizonysága. De mert Jézus valóságos Isten, a Második Isteni Személy, azért illeti meg Máriát az Isten anyja elnevezés – ahogy ezt az Efezusi Zsinat (431) leszögezte.
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Áldott vagy te az asszonyok között.”
Míg a szentek az Úr Krisztus teljességéből merítik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanebből a Forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat: ő a „kegyelemmel teljes”.
Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idők teljessége, megtörtént az, ami a természet rendjében sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő: anya lett a szűz és fia született: Jézus, a mi Megváltónk.
„Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!”
Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja.
Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság). ”
Az Egyház tanításában NÉGY DOGMA szól Isten Anyjáról, azaz aki üdvözülni akar, annak ezt a négy alapigazságot el kell fogadnia Máriáról:
–Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg.
Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik.
Ezt ünnepeljük, január elsején.
–Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt.
Már az apostoli hitvallás mondja: „Születék szűz Máriától”.
–Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt.
E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa.
Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a.
–Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna.
1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa.
Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15-e.
Így az Egyház egyetlen más szentről sem beszél.
Mindezzel együtt Mária, a Boldogságos Szűz valóságos ember, akinek története, sorsa, életrajza, élete van. Élete, amely teljesen Istenből ered, Őérte van, és Őbenne van.
Szűz Mária istenanyasága a Szentírásban:
Amikor az Efezusi Zsinat Mária istenanyaságát hittételként kimondta, nem új igazságot hirdetett ki, csupán csak megvédelmezte az eretnekek támadásaival szemben azt az igazságot, amelyet az Egyház kezdettől fogva vallott a kinyilatkoztatás alapján.
– Izaiás próféta…
Az Efezusi Zsinat Szűz Mária istenanyaságában Izaiás próféta jövendölésének beteljesedését látta, amely így szól:
„Íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül; neve Emmanuel (-„Velünk az Isten”) lesz.” (Iz 7,14)
A próféta által látott Szűz a Boldogságos Szűz Mára, Emmanuel pedig isteni Fia, Jézus Krisztus.
– Az Ószövetségi Szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:
Kígyótipró asszony lesz:
A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó:
„Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka köze. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).
Ez a kígyótipró asszony Mária.
– Szűz anya lesz:
Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele:
„Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14-16).
Mária ez a szűz anya, akinek fiában Velünk az Isten (ez az Emmanuel szó jelentése).
– Betlehemben fogja szülni a fiát:
„És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,1-5).
Mária az a Szűz, akinek Betlehemben kell majd világra hoznia Őt, akinek származása, mert Isten Fia, az örökkévalóságból való.
– A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül:
A Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, „az Úr szolgáló leánya” az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.
Ujjongani fog a boldogságtól:
Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14-15; Mik 4,8,10; Jer 31,22).
Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: Boldogságos!
– A Újszövetségi Szentírás a következőket mondja el:
Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el.
Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel a názáreti szűz, kinek neve Mária.
Az első, akit Máriának, héberül Mirjamnak hívnak az Ószövetségben, Mózes nővére. Később kedvelt női név, Mária kortársai közül is sokan viselték. A név jelentést hordoz, de ma már nehéz pontosan meghatározni, mert közel 60 lehetőség kínálkozik.
– Szent Máté evangélista…
Ennek a jövendölésnek beteljesedéséről maga Szent Máté evangélista tesz tanúságot, amikor elmondja, hogyan figyelmeztette az angyal Józsefet álmában: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, – folytatja az evangélista – hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni.” Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,20-24)
– Szent Lukács evangélista…
Szent Lukács evangélista elbeszéléséből világosan kitűnik, hogy Istentől megígért Emmanuelt Szűz Mária foganta a Szentlélektől és szülte a világra. Az angyal ezt válaszolta Mária kérdésére: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz” (Lk 1,35). Más szóval Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben is Isten-szülő, azaz Isten anyja.
Erzsébet is, a Szentlélektől megvilágosítva, Máriát szintén az Úr anyjának, azaz Isten anyjának nevezi. Erzsébetet eltöltöttel a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?” (Lk 1,41-43)
– Szent Pál apostol…
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében (1,3-4) szintén szól Szűz Mária istenanyaságáról. Azt mondja, hogy az Isten Fia „test” szerint Dávid nemzetségéből született, ti. Szűz Mária által, aki Dávid nemzetségéből származott. Más szóval: Szűz Mária istenanyasága révén származott a Messiás Dávid nemzetségéből.
Szent Pál a galatákhoz írt levelében (4,4) még erőteljesebben fejezi ki Szűz Mária istenanyaságát: „De mikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, ki asszonytól született.” (S ez az asszony Szűz Mária volt, aki valóban anyja volt az Isten fiának.) Szent Pál Isten Fián a szó szoros értelmében a Szentháromság második személyét, az Igét érti, félreérthetetlenül kifejezi Szűz Mária istenanyaságát.
A Szentírás Szűz Mária istenanyaságát közvetve is kifejezi.
A Szentírás nyolc alkalommal mondja Máriát Jézus anyjának. Másrészt ugyanazt a Jézust Isten fiának hirdeti. A következtetés tehát világos: Szűz Mária valóban az Isten anyja. Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a Megtestesülés örömhírével.
Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe. József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút.
Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.
Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el.
Amikor Jézus hat hetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.
Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amelyben Heródes megölette a 2 év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén (lásd december 28-án, Aprószentek ünnepén).
Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette:
„Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba…”
Mikor pedig Heródes meghalt, a Szentcsalád visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg.
Amikor Jézus 12 éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.
Ezután eltelt közel 20 év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus 30 éves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét (lásd június 24-én), Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.
Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
– Mária ott van az első csodánál: a kánai menyegzőn;
– az emberek tudnak róla: „Boldog a méh…..”;
– a háttérben kíséri Jézust: „…anyád és rokonaid beszélni akarnak veled…”;
– ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
– ott van a pünkösd várásában;
– ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége (lásd augusztus 15-én).
A Szentséges Szűz Mária mindezen kiváltságával és nagyszerűségével példaképünk és reménységünk. Példaképünk a hitben, reménységünk abban, hogy ami vele történt, az velünk is az Egyházzal és az Egyház minden tagjával megtörténik: részünk lehet a bűn és a halál fölötti teljes győzelemben.
A szentmisében elhangzó könyörgés részlete:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot.
Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Mária feltételek nélkül elfogadta Isten kegyelmét.
Példáját követve növekedjék bennem Krisztus, hogy életem az ő élete legyen, és szeretete rajtam keresztül másokra is kiáradjon.
Boldog volt a kezdet, mert a szerető mindenhatóság a boldog véget készítette általa elő.
Az Írás szerint „Isten nem bánja meg kegyelmi adományát” (Róm 11,29).
Hűséges az Isten, aki ezt a kezdetet adta, végbe is vitte az ő tervét:
az ember megváltásának művét.
Amikor Isten elhatározta Fiának megváltásra irányuló megtestesülését, ez a szándéka már Szűz Máriát is magában foglalta.
Bár ő is Ádám és Éva leszármazottja, tehát az áteredő bűn törvénye rá is vonatkozik, ő is rászorul a megváltásra, de őt az üdvözítő Isten megóvta az áteredő bűntől, és előzetesen részesítette a megváltás kegyelmében.
A názáreti Szűz így megnyitja a megváltottak sorát; vele kezdődik meg az üdvösségtörténet, ebben ő maga is közreműködik, amikor:
Azt szüli a világra, aki minden embert üdvözíteni fog.
Aki hisz az Üdvözítőben, Máriát követi. Mária után és az ő közvetítésével kaptak áldást a „Krisztusban” kiválasztottak, hogy „szentek és feddhetetlenek legyenek… a szeretetben”.
Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes teljességgel Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia. A kereszténynek ezért tehát nincs más feladata, mint hogy életét a Szeplőtelen Szűzéhez alakítsa, utánozza őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban és készségben.
Amint Máriában a kegyelem teljessége az Isten és az emberek iránti szeretetben virágzott ki, a kegyelem által ugyanígy kell növekednie minden hívőben az Isten és az emberek iránti szeretetnek a Magasságbeli dicsőségére és az Egyház javára.
Bizony méltó és illő, Mindenható Isten, hogy neked hálát adjunk, és segítségeddel megünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Áldozatából szökkent szárba az a virág, aki aztán az angyalok Kenyerével táplál minket.
Éva a halál almáját nyelte le, Mária viszont visszaadta nekünk az Üdvözítő édes gyümölcsét.
Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről.
Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?
Így szólt az Úr a kígyóhoz:
Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé:
Ő széttiporja fejedet…
Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt:
Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.
Mennyire különböznek a kígyó és Mária tettei! Az elsőből méreg fakadt, ami elválasztott minket Istentől, a másik viszont megválasztásunk misztériumainak kezdetét jelentette. Éva által a kísértő gonoszsága kerekedett felül, Mária kegyelmében viszont a fölséges Üdvözítő szerzett magának munkatársat.
Éva a bűnnel megölte saját ivadékát, aki viszont a Teremtő kegyelméből Máriában újjáéledt. Isten így megszabadítja az emberi természetet a rabszolgaságtól, és visszaállítja annak ősi szabadságát. Amit elvesztettünk közös atyánkban, Ádámban, azt visszanyertük Krisztusban.
Egészen szép vagy Szűz Mária! Az áteredő bűn foltja sincs rajtad.
„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj értünk, kik hozzád menekülünk. Ámen!”
Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt – Szent Fiadra való tekintettel – eleve megóvtad minden bűntől. Szűz Mária közbenjárására add, hogy mi is tiszta lélekkel jussunk el hozzád.
Legszentebb Szűzanyám, hiszek a te Szent és Szeplőtelen fogantatásodban és mindenkor meg is vallom azt. Legtisztább Szűz, Szeplőtelen fogantatásod által, erényeidre és érdemeidre is tekintettel, kérlek: esdj ki számomra Szent Fiadtól szívbéli alázatot, szeretetet és jóságot, testem és lelkem szűzi tisztaságát, állhatatosságot és kitartást a jónak gyakorlásában, szent életet és majd a boldog halált.
Adjuk oda neki szívünket fenntartás nélkül!
Szeressük őt, mint a legtisztább Szüzet, s mint a legdrágább édesanyát.
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt!
Istenünk, ki a boldogságos Szűz Mária szűz anyasága által adtad az örök üdvösséget az emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki által eljött hozzánk az élet Szerzője, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.