Ki köteles a gyónási pecsét megőrzésére?

Nem köteles a gyónási titok őrzésére maga a gyónó. Ő tehát elmondhatja bárkinek, hogy mit gyónt s mit mondott neki a gyóntatóatya. Fontos ok nélkül azonban sohase beszéljünk arról, ami a gyónásunkban történt. Fecsegésünkkel nem ritkán nagy hibát követhetünk el, főleg ha a gyóntató jó hírnevének ártunk. Annál kegyetlenebb dolog ez, mert a gyóntató egyáltalán nem védekezhetik s eljárásának okát, magyarázatát nem adhatja. Pecséttörést azonban – saját gyónásunkról beszélve – sohasem követünk el.

Köteles azonban a gyónási pecsét megőrzésére:

a) a gyóntató pap;

b) bárki, még a laikus is, feltéve, hogy valaki őt gyóntató papnak tartja, s neki véletlenül meggyónik;

A 40-es évek körül történt a múlt században, hogy bizonyos ünnepség alkalmával a nagy tolongás között egy legény a gyóntatószékbe szorult. Odajön egy leány, ki papot vélt a gyóntatószékben s már majdnem egészen meggyónt, mikor észrevette tévedését s riadtan távozott. A dolog köztudomásra jött. A különben nagyon vidám legény, valahányszor az eset szóbajött, nagyon elkomolyodott s egy szót sem lehetett belőle a hallottakból kivenni. Tényleg kötötte is a gyónási pecsét.

c) mindenki, akinek a gyónás bármi más módon is tudomására jutott, tehát a tolmácsok, ha valaki szolgálatukat igénybe veszi; a gyóntatószék körül állók, ha akaratlanul is valamit meghallottak stb. stb.

Cesarius egyházi történetíró beszéli, hogy egy hajón váratlanul kitört viharban a végveszélyben lebegő utasok valamennyien az egyetlen egy jelenlevő papnak hangosan gyóntak meg és sürgetve kérték a feloldozást. A hajó megmenekült. Az utasok állítólag mit sem tudtak egymás gyónásából. De ha ezt a „csodát” nem hinnők is el, annyi bizonyos, hogy lezárta ajkukat a gyónási pecsét.

A gyónási titoktartás kötelezettsége csak akkor s annyiban szűnik meg, amikor s amennyiben ezt maga a gyónó fontos okból, önként megszünteti – engedélyt adva a gyóntatónak, illetőleg másoknak, kik gyónásából valamit megtudtak, hogy arról beszélhessenek.

Jegyzet. Aki másnak céduláját, melyre bűneit feljegyezte, az illető gyónása előtt vagy után megtalálta, elolvasta s esetleg másokkal közölte, a gyónás pecsétje ellen ugyan nem vétett, de súlyos bűnt követhetett el a természettörvény ellen, amely szigorúan tiltja, hogy mások titkaiba jogtalanul beavatkozzunk.1

1 Vö. A nyolcadik parancs. 91 lap.