A gyónáshoz szükséges bánat harmadik tulajdonsága

A bánatnak továbbá egyetemesnek, azaz minden – legalább is súlyos – bűnre kiterjedőnek kell lennie. Kifejezetten egyetemes a bánata annak, aki minden bűnét sorra veszi, s azokat külön-külön megbánja. Dicséretes dolog, de nem szükséges. Elegendő, ha a bánat valamennyi (súlyos) vétekre kiterjed, anélkül, hogy azokat egyenkint megkülönböztetnék emlékezetünkben. Ez ismét kétféleképpen történhetik. Elismerhetjük magunkat – minden részletezés nélkül – súlyosan vétkeseknek s bánkódhatunk, hogy mi Istent sokszor s nagyon megbántottuk. És ez a leggyakoribb eset. De megtehetjük azt is, hogy kifejezetten csak az egyik halálos bűnre gondolunk, de azt olyan indító okból bánjuk, mely természeténél fogva minden súlyos bűnre kiterjedő. Aki ugyanis ilyen indító okból bánkódik, mint pl. a pokol, a mennyország elvesztése, az legalább is burkoltan, minden súlyos bűnt visszavon, elutasít magától.

Szent Sebestyén megígéri a még pogány Chromacius római helytartónak, hogy Isten erejével meggyógyítja súlyos köszvényéből, ha minden bálványát szétrombolja. A helytartó mindent megígért s csakugyan szolgái által kihányatta házából a pogány istenségeket. De baja cseppet sem javult. Sebestyén csodálkozik, de egyben sejti is a gyógyulás elmaradásának okát. „Valld be Chromacius őszintén – szól a helytartóhoz – valamennyi bálványodon túladtál-e?” „Igen! – feleli amaz zavarodottan – valamennyin, egyetlen egy kicsi bálványkát kivéve, amelyet őseim iránti kegyeletből megkíméltem.” „Csak elő vele – mondja erre a keresztény hős – mert míg az utolsó becézett bálvány nincs feláldozva, gyógyulásról szó sem lehet.” És Sebestyénnek, miként az események is igazolták, teljesen igaza volt. Chromacius ugyan meggyógyult, de csak miután lemondott rejtegetett, utolsó bálványáról is.

Igen sokan vannak, kik Istennel szívesen kibékülnének, sőt nagyot s sokat volnának hajlandók érte tenni, hacsak egyetlen bálványukat nem követelné, valamely szenvedélyükkel szemben elnéző volna. Egyezkedni szeretnének Istennel. Ígérnek neki fűt s fát, de elvárják, hogy egyben-másban hunyjon szemet. „Meg ne csalatkozzatok – mond az apostol. – Az Istent nem lehet elámítani.” (Gal 6,7)