PÜNKÖSD UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP:
A Húsvét utáni második vasárnap is a Jó Pásztorról szólt. A különbség, hogy akkor csak a jó bárányai iránt való szeretetéről szólt az evangélium, ma pedig arról, hogy szereti és megkeresi az elveszett, rossz bárányt is.
Ennek megfelelően a bűntudat és az irgalomban való nagy bizalom szól a mise énekeiből. Helyezzük mi is minden gondunkat a Jó Pásztorra és szeressük az Úr Jézus tiszteletének ezt az ősi és evangéliumi formáját. Ez a hasonlat Jézus szent Szívének a legszebb és az evangéliumban magától Krisztus Urunktól megrajzolt képe.
– Szent Péter arra a sok veszedelemre figyelmeztet, mellyel ellenségünk iparkodik kiragadni minket Isten nyájából: az Egyházból. E veszedelem megismerése csak fokozza bennünk a Jó Pásztorhoz való ragaszkodásunkat.
– A Graduale kérdésére, melyet az Ószövetség énekese vet fel, vajon szünet nélkül haragszik-e az Úr és nem bocsát meg soha, az Újszövetség Jó Pásztora felel:
Nem haragszik az Úr, hanem megbocsátó szeretettel maga jön a bűnös megkeresésére. Ha bűn nyomja a lelkemet, várok-e addig? Nem, hanem magam is sietek hozzá! Nevezik ezt a vasárnapot Jézus Szent Szíve vasárnapjának is. Ott, ahol külön körmenettel ünneplik, az öregmise a Szent Szívről mondható és a vasárnapról megemlékezés veendő.
Introitus:
Tekints reám és irgalmazz nekem, Uram, mert elhagyatott és szegény vagyok: nézd megalázottságomat és szenvedésemet: bocsásd meg minden vétkemet, én Istenem.