a) Fölvonul egünkön mint ragyogó csillagzat, hogy besugározza lelkünkbe Jézus nagy alakját s fölséges imádandó egyéniségét. Szeretett titeket – hirdeti – s viszont hálás megemlékezésteket kérte. A Szent Szív tisztelete bevezet Jézus belső világába, melyből a legszebb élet fakadt s az evangélium forrásozott, s lelkesüléssel akar eltölteni iránta; akarja, hogy szeressük, tiszteljük, imádjuk, engeszteljük s kérjük kegyelmét s ugyanakkor utánzását sürgeti, mintha csak azt mondaná: aki boldogulni akar, az teremtsen magában szívet; „sursum corda”.
b) A Szent Szív tisztelete nevezetesen a hit szellemének elsajátítására segít. Minden Isten-ismerethez szív kell. Hit inspirált gondolkozás nélkül nincs. Szemek, melyek Jézust látni akarják, a szív tüzétől legyenek megvilágítva. Minden nagy gondolatainkban a szív lelkesülése lüktet. Azért kíván az apostol a hívőknek: „illuminatos oculos cordis”; azért jött Jézus, s adott nekünk érzéket, „dedit nobis sensum”, mintha csak azt mondta volna az evangélium: adott szívet. – Jézus a jó, nemes, tiszta érzület útjaira, a jó szív útjaira tereli az Isten kegyelme keresőit. Szívünkben a hitből „Herzensglaube” lesz.
c) Jézusi életre segít. Ez életnek a Szent Szív volt organuma; a szükséges nagy s finom motívumokat, az erős, szerető, indulatos akaratot a szív szolgáltatja. Apostolokat csak a szív nevel s csak a szív ismer föl igazán. Vértanúi csak a szívnek vannak. Nagy törekvések, harcok és győzelmek a szív inspirációiból valók. „Schätze schafft die Liebe”; amit nem szeretünk, az nem érték nekünk. Ha Istent nem szeretem, nincs Istenem; ha Jézust nem szeretem, nincs Megváltóm; tehát ha nem szeretek, poklot hordozok magamban itt s elmerülök benne ott túl. – Szeress nagyon, szívvel-lélekkel szolgálj, küzdj, dolgozzál. Igy szereted legjobban önmagadat.