Június 7. Péntek, JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE, ELSŐPÉNTEK

(megtartóztatási nap (hústilalom)

JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK ÜNNEPE

Jézus Szent Szíve, Irgalmazz nekünk, bűnösöknek!

Ne vess el minket Színed elől örökre!

Jézus szívének ünnepe az Isten szeretetének ünnepe.

Felismerjük életünkben Isten szeretetét, működését, kegyelmeit, melyekkel megerősít mindennapi feladatainkban.

Dicsőség néked, Jézusunk,szívedből kél a kegyelem!

Atyádat és a Lelket isáldjuk most és mindenkoron…”

XII. Pius pápa (1939-58) vezette be főünnepként a pünkösd utáni 2. vasárnapot (Úrnap nyolcadát) követő péntekre Jézus Szent Szíve ünnepét. A Pünkösdöt követő hármas ünnepkör utolsó állomása Jézus Szentséges Szíve ünnepe, melyet a Pünkösd második vasárnapját követő pénteken ünnepel az Egyház.

Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.

Már a középkorban fellelhető a Jézus Szíve tisztelet, de általános nagy fellendülés Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75) nyomán bontakozott ki az Egyházban. A Jézus Szíve tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Szent Colombiere Kolosnak. A jézusi kinyilatkoztatásban az Úr különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s ezért engesztelést, a hónap első péntekén gyónást és áldozást kért.

A felvilágosodás, a protestantizmus, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének.

– 1814-től a visszaállított Jézus Szíve tisztelet ismét legfőbb tömegpasztorációs programmá lett, és az Egyház a társadalom, az emberi megbékélés, és a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg.

– 1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát, melyet IX. Pius pápa 1856-ban az egész Egyházra kiterjesztett.

– XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára.

– XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól.

– XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. A főünnep napja a Pünkösd utáni második vasárnapot (vagyis Úrnapját) követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és a júniusi hónapban.

XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.

Jézus Szíve, a megváló szeretet szimbóluma

A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.

Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot.

Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a Szentségek forrását, mely nélkül nincs hitélet.

Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva Jézus Szívét az Élő Víz forrásaként jelölték meg.

A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a „német misztikusoknál” (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke.

az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben.

Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője.

Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek.

Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is.

A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének jelképét is látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is.

Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon.

Jézus Szentséges Szíve két alapvető ábrázolásban ismert.

Alacoque Szent Margit látomásai nyomán Jézus Szívének lángoló ábrázolásaként, és Szent Fausztina nővér látomásai nyomán az Irgalmas Jézus képen, melyen a Szentséges Szív nem látható, csupán a belőle áradó fénysugarak.

Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik.

Jézus Szívének tisztelete valójában az egyházzal együtt kezdődött. Legjobban a Szűzanya értette meg. Az apostolok, majd az őskeresztények gyakran elmélkedtek Jézus Szívéről és Sebeiről. Jézus és Mária Szívének tisztelete által kiesdhetjük és elnyerhetjük az Üdvözítőnk által ígért nagy kegyelmeket, engesztelhetünk a világ bűneiért, és – legnagyobb jutalmul – megkapjuk viszontszeretetük bőségét.

Szent II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra. Az életszentség Istenhez való hasonlóság Jézus Krisztus követésében, ezért nekünk az ő belső életét kell magunkra öltenünk. S ezt jelenti Jézus Szívének tisztelete.

A régiek tudták, hogy Jézus Krisztusnak kívül ábrázolt szíve őt magát jelenti – ”belülről”.

A Jézus Szíve tisztelet sürgeti, hogy akarjak „a pap és a Jó Pásztor Krisztus szeretetével és érzületével összhangban élni; azzal a szeretettel, amellyel Ő szereti az Atyát a Szentlélekben, és szereti az embereket egészen addig, hogy életét adja értük.”

A szív az ember érzelmi világának jelképe. Isten felfoghatatlan szeretete Jézus szívében válik érthetővé.

Jézus szentséges Szívének ünnepén, ha csak lehet, járuljunk a szentáldozáshoz, engesztelésül azon bántalmakért, melyekkel az isteni Szívet a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik és vegyünk részt az ünnepélyes felajánláson, mely által a hívők az isteni Szív szolgálatának szentelik magukat.

Az Úr kinyilatkoztatása alapján kilenc egymásután következő hónap első péntekén járuljunk a szentáldozáshoz, felajánlva a fent említettet engesztelésül. Miután Jézus Szívének ünnepe legtöbbször június hónapjára esik, azért ez a hónap a legszentebb Szív tiszteletének szentelt hónap.

Introitus:

Szíve szándéka nemzedékről-nemzedékre, és megmenti a haláltól lelküket és éhínség idején táplálja őket.

Ó, Jézus Szentséges Szíve, öntsd ki áldásaid bőségét az egyházra, Szentatyánkra és az egész papságra; adj kitartást az igazaknak, térítsd meg a bűnösöket, világosítsd meg a hitetleneket, légy segítségére a haldoklóknak, szabadítsd meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, és terjeszd ki minden szívre Szereteted uralmát!