Vannak okok s körülmények, melyek a megszólás vagy rágalom jóvátevésének kötelessége alól felmentenek.
1. Első ezek között a lehetetlenség. Már fent céloztunk erre. Hófehér ruhát feketére festhetünk, de azt újra egészen fehérré alig tehetjük valaha. Tegyünk tehát legalább annyit, amennyi tőlünk telik, a többit aztán bízzuk a Gondviselésre, kérve azt, hogy pótolja, amire mi képtelenek vagyunk. A jóvátevés akkor is (erkölcsileg) lehetetlennek mondható, ha ezáltal a vétkesnek aránytalanul nagyobb kárt kellene szenvednie, mint amekkorát okozott, mikor megszólt vagy rágalmazott.
2. Megszűnik a jóvátétel kötelezettsége akkor is, ha a megtámadott mások által – főleg bírói ítélet folytán – amúgy is igazolva lett.
3. Ha a megszólást, rágalmat senki sem hitte el s így felebarátunk kárt nem szenvedett, nincs, amit jóvátegyünk.
4. A jóvátételt el is engedheti a megsértett fél, ha ugyan erre joga van. Olykor ezt a nagylelkű lemondást méltán fel is tételezhetjük.
5. Végül, ha a jóhírnév megsértése kölcsönös s az egyik fél elégtételt nem hajlandó nyújtani, ezzel a másik felet kötelezettsége alól felmentette.