Lelkiismeretünk helyes irányítására s a szabatos gyónásra jó szolgálatot tehetnek még a következő megjegyzések.
a) Szorosan véve eleget teszünk kötelezettségünknek, ha a szentgyónásban bevalljuk, hogy más becsületében (ennyi és ennyi esetben) súlyos kárt tettünk, nem említve, hogy az rágalom vagy megszólás volt‑e. E kettő között ugyanis, mint említettük, csak a hazugság teszi a különbséget, ami magában véve bocsánatos bűn s így nem kötelező anyaga a gyónásnak. Ha a gyóntató mégis megkérdi, hogy a becsületbeli kár rágalom vagy megszólás által történt‑e, ezt csak azért teszi, hogy a jóvátétel módját megállapíthassa, amely más, ha a feltárt bűn költött volt és más, ha valódi.
b) Nem tesz különbséget a rágalom vagy megszólás szempontjából, hogy másnak miféle bűnét fedtük fel. Erről tehát szintén hallgathatunk.
c) Aki egyszerre többek előtt szólt meg vagy rágalmazott, bár súlyosabb, de csak egy bűnt követett el. Hasonlóképp egy s nem több annak a bűne, aki egyben egész család, testület vagy község ellen követte el a megszólást s rágalmat.
Elégséges tehát bevallanunk azt, hogy másokat (egy családot, községet stb.) súlyosan megszóltunk vagy rágalmaztunk anélkül, hogy hallgatóinknak vagy pedig a becsületbeli kárt szenvedetteknek sokaságát, számát kifejeznők.