Rokonságban van a sztrájkkal az ún. boykott. Ezzel a nemzetközi szóval nevezzük azok eljárását, akik közös megállapodás szerint egyesekkel, akikkel szerződéses viszonyban nem állnak, az érintkezést és közreműködést megszakítják. Pl. többen közös akarattal elhatározzák, hogy bizonyos vállalkozóval nem szerződnek, egyes munkásokkal közösen nem dolgoznak; egyik vagy másik vendéglőbe, boltba nem járnak, stb. Ha a boykottnak méltányos okai vannak – még hajogos megtorlás is az – és nemtelen eszközöket nem használ – bűnösnek, tilosnak éppen nem mondható; sőt nagyon is üdvös és hatásos módja lehet annak, hogy valamely község nagy anyagi s erkölcsi veszélytől, pl. egy nem keresztény korcsmától vagy bolttól megszabaduljon.
Lehet azonban a boykott bűnös is, ha vétkes célt tűz ki s erkölcstelen eszközöket (fenyegetést, csalást, rágalmat) vesz igénybe. Ilyen az a boykott, mellyel a szociáldemokraták szokták a szakszervezeteikbe nem tartozó, főképp keresztény szellemű munkásokat maguk köréből kiűzni, tönkretenni és megsemmisíteni.
(Boykott eredetileg egy ír munkás neve, akivel szemben ezt az eljárást először alkalmazták.)