Viszont az uraknak is megvannak a maguk kötelességei cselédjeikkel szemben, melyeket három pontban foglalhatunk össze: jó bánásmód, bölcs kormányzás és igazságos bér.
1. Jó bánásmód. Tolsztoj inast sohasem tartott; csizmáját maga tisztogatta, magamagát szolgálta ki, mert – mint monda – „nem szabad embertársunkat ennyire lealacsonyítani”. A nagy orosz gondolkodóban ez kétségkívül nemes vonás, de azért ebben is túlzott s így tévedett. Cselédet tarthatunk, de bánjunk vele emberségesen. „Ha hiv szolgád vagyon, legyen neked, mint a te lelked, mint atyádfiával, úgy bánjál vele” – int az Úr (Sir 33,31). Egy kitűnő asszony (Lambert) leányának adott tanácsai között a következőt is olvassuk: „Cselédeddel úgy bánj, mint szerencsétlen barátnőddel. Minthogy a szolgai viszony az emberi természet egyenlősége ellen létesült, legalább kellemessé kell azt tenni”.
Vét tehát az úr, ki szolgáival, szolgálóival kegyetlenül bánik, azokat szüntelen becsmérli, ócsárolja. Meggondolhatná sokszor az ilyen úr vagy úrnő: „Van‑e jogunk hibanélküli cselédeket követelni nekünk, akik előttük mindennap annyi hibát követünk el?” (Lambert).
Vétkezik a gazda, aki cselédeit túlságos munkával terheli s testi épségükre, egészségükre nincs kellő gonddal, tekintettel.
2. A bölcs kormányzás megköveteli, hogy az úr cselédjeivel szemben eleven tudatában legyen elöljárói felelősségének. „Ha ki pedig övéire s főképp háznépére gondot nem visel, a hitet megtagadta s a hitetlennél alábbvaló.” (1Tim 5,8)
a) Evégből nemcsak időt kell engednie, hogy cselédjei vallásos kötelességüknek pontosan megfelelhessenek, hanem rajta is kell lennie, hogy azokat teljesítsék. Az új törvénykönyv kifejezetten elő is írja, hogy „az urak tartoznak gondoskodni, hogy szolgáik s általában a reábízottak hitoktatásban (katekézisben) részesüljenek” (1335. kánon). Viszont azonban az úr nem köteles megengedni, hogy cselédje napestig a templomot járja s nem kötelező áhítatgyakorlataival köteles háziteendőit elhanyagolja.
b) Szoros kötelességét teljesíti az úr, midőn cselédségét a bűntől óvja. a káromkodást, fajtalan beszédeket, tréfákat, bűnös s veszélyes találkákat minden lehető módon akadályozza, a javíthatatlanokat elbocsátja.
c) Viszont súlyosan vét az úr, ha cselédjét Putifár felesége módjára, bűnre csábítja s annak függő helyzetét, szegénységét, legdrágább kincsének, ártatlanságának elrablására használja ki.
3. A jogos bér. Az úr fizesse meg cselédjeinek – és pedig haladék nélkül – a bért, melyben velük megalkudott. A megérdemelt fizetés elvonása, csonkítása bosszúért kiált az égbe. „Íme a munkásoknak általatok csalárdul letartott bére fölkiált és azok kiáltása a seregek Urának füleibe hatott”. (Jak 5,4).
Ha a szolga hosszabb időre, pl. egy évre szerződött, teljes bére illeti meg akkor is, ha egy héten át betegség vagy más kényszerítő okból munkáját nem is végezhette. Azonban huzamosabb mulasztás esetén az úr a teljes fizetés kiszolgáltatására szorosan nem kötelezhető. Az orvos és patikaköltségek is a cselédet terhelik, hacsak a világi hatóság másként nem intézkedik. Végül az úr, ki cselédjét jogtalanul idő előtt elbocsátja, nemcsak a szeretet ellen vét, hanem az igazságosságot is megsérti s így a cseléd ebből eredő összes kárának megtérítésére köteles.