(szigorú böjt)
NAGYPÉNTEK – JÉZUS KRISZTUS KERESZTHALÁLA
„Ne sírj Anyám, mert feltámadok…”
„Asszony, íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!”
„Atyám, Szent kezedbe ajánlom lelkemet”
Nagypéntek Jézus Krisztus kereszthalálának napja, a Katolikus Egyház legmélyebb gyásznapja, az egyházi év legcsendesebb ünnepe. Ez a nap Urunk és Megváltónk kínszenvedésének, halálának és sírbatételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyománya szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az Örök Főpap, Jézus Krisztus a véráldozat a kereszt oltárán. Ezen a napon és nagyszombaton nincsen szentmise.
„Azon a Vasárnap ujjongtak a pálmák, mert a megváltásnak messiási álmát valósulva látta Jeruzsálem népe. Jött Jézus… lepleket dobtak le elébe, s lengettek fölötte büszke pálmaágat, azon a Vasárnap…”
Aranypír száll a sokaság felettde rossz agyakban erjed már a végzet.Jaj! nem tudja még senki sem, csak Ő, Hogy ötödnapra a föld mire ébred….!„
AZ ÖTÖDIK NAPON…
Az Úr Szenvedéséről való liturgikus megemlékezés tetőpontja a János szerinti Szenvedéstörténet. Jézus mint az Izaiás könyvében meghirdetett Úr Szolgája valóban egyetlen főpappá lett azzal, hogy önmagát az Atyának felajánlotta.
Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt.
A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és általában délután három órakor keresztút-járást is tartanak.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet ma az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement.
A nagypénteki ősi szertartása már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll:
-az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel,
-a kereszt előtti hódolatból,
-valamint a szentáldozás szertartásából.
A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez. Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.
Ezután a pap a virágvasárnapon letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére.
Ez a szertartás igen régi.Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak és azt megcsókolták.
Aranyszájú Szent János – Részlet nagypénteki homiliából…
„A kereszt azelőtt szégyent és büntetést jelentett, ma dicsőség és tisztelet. A kereszt üdvösségünk kezdete, a kereszt végtelen javak záloga. Mi, akik azelőtt becstelenek és eltaszítottak voltunk, örökösökké lettünk, nem tévelygünk többé, hanem ismerjük az igazságot. A kereszt által mennyország lett a föld! Kiszabadítva minket a gonoszság mélységéből, a kereszt vezetett minket az erényes élet magaslatára. A sátán uralma véget ért. Az ember életmódja verseng az angyalokéval. A kereszt hozott számunkra, akik sötétségben éltünk, világosságot. Távol bolyongtunk és megtaláltuk az utat hazafelé. Idegenek voltunk és az ég polgárai lettünk. A kereszt miatt nem félünk többé a sátán égető nyilaitól, mert megtaláltuk az élet forrását, nem élünk többé özvegységben, mert megtaláltuk a jegyest. Nem félünk farkasok támadásától, mert megismertük a jó pásztort!”
A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak. Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.