a) „És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjték mind, akiket találtak, rosszakat és jókat… Beméne pedig a király és látott ott egy embert, ki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél ide be, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémula” (Máté 22,10). A menyegzős házban jók és rosszak vannak; vannak, kiknek nincs menyegzős ruhájuk, nincs ünneplő, örvendező, Istenben erős lelkük. Sajnos, azt látjuk. Mint a száraz fa a májusi erdőben, mint a pásztortűzhely foltja a harmatos réten, s a király álmélkodva kérdi: Hogy jöttél ide be menyegzős lelkület nélkül? Milyen keresztény vagy, ha újjá nem születtél; milyen hívő, ha örvendezni s erősnek lenni meg nem tanultál; milyen katholikus, ha végtelen boldogságod előnyeinek öntudatára nem ébredtél? Ünneplő, örvendező, kegyelmeit élvező, Istenhez símuló, édes-erős jelenlétében élő, lelket kincsnek, drágagyöngynek néző lelkület nélkül nem jutunk számba! Katholikusnak, krisztusinak kell lennem következetesen.
b) „És mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségbe; ott leszen sírás és fogak csikorgatása”. A nagy vendégségek keleten éjjel tartatván, a fényes étteremből kitaszított vendég sötétségre jutott. – Menyegzős lelkület nélkül az ember sötét s az örök sötétség felé halad. Nem hiszek a sötétségben, a szomorúságban, a reménytelenségben; ha fáradt filozófusainktól magam is fonnyadni kezdek, nekimegyek hegynek-völgynek, s a vadrózsa s a pipacs és a búzavirág azt kiáltja felém: Nincs igazuk. Azután betérek a templomba, ahol az Oltáriszentségben s az egyház áldásaiban vízre, gyertyára, hamura, oltárra, szent szerekre, Krisztus ruhájának szegélyére ismerek: Jézus van velem – kiáltom, – nem járok sötétségben. Házában élek, s világosságát és szeretetét élvezem. De hányan vannak a külső sötétségben, az ő egyházán kívül, s hányan belső sötétségben még egyházán belül is!
c) Mindkét sötétségtől irtózom, mert elfojtják a világosságot s az örömöt. Nagyra becsülöm, hogy az egyházban vagyok, mert itt mindenfelől fény és meleg árad belém. Akik kívül vannak, azok ezt átlag nem értik, de aki menyegzős ruhában ül a király asztalánál s élvezi az Urat s szentségeiben közvetlen benyomásait veszi, az tudja, hogy mi az a „külső sötétség”, mi az a „házon kívül” lenni, s érti a szentek kemény beszédjét, mely a bárkán kívül való vízözönre és a házon kívül való sötétségre óva és fenyegetve figyelmeztet. Uram, királyom, jó nekem itt lennem! Hála neked!