A természet elévülhetetlen törvénye szerint, melyet Isten számtalan kinyilatkoztatással is megerősített, a férj a családnak feje. Isten a férfiút teremti előbb s a nőt belőle alkotja, hogy legyen férjének segítő társa. A bűnbeesés után egyenesen ki is hirdeti az Úr az asszonyvilágot képviselő Éva előtt: „A férjnek hatalma alatt leszesz és ő uralkodni fog rajtad”. (Ter 3,16)
Ezen a természet rendjében mélyen gyökerező viszonyon az új törvény sem változtat semmit. „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjeiknek mint az Úrnak, mert a férfiú feje az asszonynak, mint Krisztus feje az Anyaszentegyháznak” (Ef 5,22.23) hirdeti a nemzetek nagy apostola. Elvégre minden társulásban már a jó rend s összhang is megkívánja, hogy valaki parancsoljon s irányítson. A családban ki legyen az, ha nem az Istentől nagyobb szellemi s testi erőkkel megáldott férfi? Ámde e főhatalom éppenséggel nem jelent kényuralmat s abszolutizmust s nem homályosítja el a házasság alapgondolatát: „Férfiak! szeressétek feleségeteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat és önmagát adta érette”. (Ef 5,25) Szóval a férj s feleség viszonya a tekintély s szeretet valami bámulatosan szép összeolvadásából alakul ki, melyet Szent Ágoston jellemezett a legtalpraesettebben: „Ha Ádámnak úrnőül szánta volna Isten a nőt, akkor a fejéből alkotta volna; ha rabszolganőjének, akkor a lábából; ámde ő a férfiú oldalából vette, mert élettársnak rendelte”. – „Te nem (csupán!) úr vagy, hanem férj, nem szolgálód van, hanem feleséged. Isten azt akarja, hogy fölényedet ne éreztesd vele.” (Szent Ambrus) „Mert, amint a természet a testnek gyengébb tagjait leginkább oltalmazza, úgy a nőnek is, mint a gyengébb félnek, a házasságban teljes joga van a kíméletes bánásmódra.” (Granadai Szent Lajos) A nő amúgy is, mint már a régiek mondák, szenvedésre született (pati nata), nem volna méltó az erősebbhez, hogy annak helyzetét durva kegyetlenséggel súlyosbítsa.
Vonjuk le most már ezekből a magától Istentől megállapított, megmásíthatatlan elvekből a gyakorlati következtetéseket.
A férj a család feje. A kormányrudat ő tartja kezében. Vitás esetekben ő hivatott dönteni. A papucshősök felett mindenki méltán mosolyog és szánakozik, tulajdon feleségük előtt is a megvetés tárgyai.
Fenyítő hatalma azonban feleségével szemben nincs; hiszen nem rabszolganővel, hanem élettárssal áll szemben. Jézus Krisztus vallása nem ismeri a korbácsot, mellyel a mohamedán, pogány férj egymásra féltékeny, teljesen műveletlen rabnőit szétveri, nehogy karmaikkal s fésűikkel egymás arcát elcsúfítsák.
A keresztény férj hatalmát szelíd barátsággal érvényesítheti.
Viszont a feleség férjének, mint Isten helyettesének, tisztelettel, engedelmességgel s hűséggel tartozik.
A férj kötelessége feleségét rangjához mérten ellátni, táplálni, ruházni s egyéb szükségleteiről gondoskodni és pedig még azon esetben is, ha azt teljesen szegényen vette el, vagy pedig a felesége magánvagyonnal rendelkeznék is.
Viszont a feleségnek szorgosan közre kell működnie, hogy rangjának megfelelő tevékenység s takarékosság által a családi vagyon fennmaradjon, sőt gyarapodjék.