a) „Mikor pedig Jézus Bethániában volt, a poklos Simon házában, járula hozzá egy asszony, alabastrom edényben drága kenettel, melyet az asztalnál ülőnek fejére önte” (Máté 26,6). Bethánia, kedves név, Jézus vonzalmaival telve; kegyelme és szelleme a tüzes, hálás szeretet reflexeiben van megörökítve. Bethánia kedves otthon, hol Jézust szerették, Jézus pihenője s öröme, telve illattal, Mária kenetével. Mennyire szeretem én is a helyet, hol Jézust szeretik és azokat, kik Jézust szeretik… Mária szeretete Lázár föltámasztása óta még mélyebb lett; háláját a föltámadt élet öröme hevítette, és így mikor Jézus fejére önté kenetét, nem is olajat, hanem lelkét öntötte rá, „kiöntötte lelkét az Úr előtt”. Szerette Jézust, „mint a maga lelkét” s odaadott volna érte mindent „és lelkét kezébe vette”, hogy odaadja neki. S Jézusnak van ez iránt szíve; mint napsugár süt be lelkébe a közeli szenvedésnek felhős, viharszegélyzett láthatáráról Mária szeretete s megvigasztalja őt. Annyira jót tesz neki, hogy evangéliumába iktatja: lelkek, így kell szeretnetek, közelednetek, érintenetek… hogy örömöm legyen bennetek.
b) „Látván ezt a tanítványok, neheztelének, mondván: Mire való e vesztegetés? mert ezt drágán el lehetett volna adni és a szegényeknek osztani. Tudván pedig ezt Jézus, mondá nekik: Miért vagytok ez asszony bántására? Ő jó cselekedetet tett velem.” Jóra költötte a pénzt, a legszebbre, a legédesebbre. Úgy-e a mezei virág nem tékozlás, hanem az Isten művészete; a szív fakadása sem tékozlás, és az öröm megéri a költséget. Ami lelket emel s nemesít, ami szívet indít s melegít, ami föllendít és tompa, állati, ösztönös világunkat felsőbb fénnyel s meleggel átjárja, az mind megéri a költséget. A természet, a művészet, a kegyelem, mind ezt vallják. Ne csak kenyeret és ruhát adjatok az embernek, pazaroljatok rá egy kis kenetet is; ne csak pénzt adjatok, hanem olajat, örömöt, élvezetet. Az életet nem lehet üzleti szempontok szerint kimérni; szabadítsuk föl az embert a köznapiság taposó-malmából, csináljunk neki ünnepeket, tegyük szebbé s lelkiebbé életét.
c) „Bizony mondom nektek, valahol az evangélium hirdettetni fog egész világon, az is elmondatik, amit ez cselekedett, az ő emlékezetére.” Tehát ez is hozzátartozik az üdvhozó jóhírhez; az evangélium örök, dicsőséges, virágos keretbe foglalja Mária emlékezetét. – Ez is evangélium, hogy Jézus szereti a barátságot s tud ünnepet ülni; ez is evangélium, hogy Jézus szívéhez mily édes szeretettel kell közeledni; de mennyire az! Mit érne minden más, ha ezt meg nem tanulnók?! Sőt az evangélium ugyan penitencia-hirdetéssel kezdődik, és Mária is ez útra lépett; de azután a lelkek egyesülésének jóhírévé válik: Szeressed Uradat Istenedet Mária szeretetével…
d) „Mert ő e kenetet testemre öntvén, azt temetésemre cselekedte.” Mily szomorú árnyak ezek Jézus lelkén; közeledik már a szenvedés, néhány nap választ el attól; e fölkenést már úgy veszi, mintha temetési szolgálata volna. De mi tudjuk, hogy e lelkek szeretete Jézusnak fölkenésül szolgált küzdelmeire is. Lélekben látta azokat, kiknek szeretete s hűsége vigaszul szolgált, kikért szívesen szenvedett. – Jézusom, nagyra törekszem, vigaszod akarok lenni