„Aki a Tábor hegyén megmutatta Isteni Dicsőségét!”
Jézus Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé véve egy magas hegyre mentek. Ott elváltozott előttük, egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át.
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok…!”
A Tábor-hegyről a Golgotára…
Ennek a titoknak liturgikus megünneplése már a 7. században megtalálható, az evangéliumát olvasták a második böjti vasárnap.
Szent Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan 40 nappal keresztre feszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot. Nagyböjt első hetében tehát a pusztában történt kísértések helyétől eljutottunk a színeváltozás helyéig. Gyengeségeink, bűneink, kísérthetőségeink, gyarlóságaink az elmúlt héten szembesíthettek bennünket arra, hogy mennyire szüksége van lelkünknek az égi segítségre.
A mai vasárnap, – és tulajdonképpen minden vasárnap – azonban megtapasztalhatjuk Jézus különleges isteni mivoltát. Az előttünk álló hét indítson arra minket, hogy keressük azokat az érzéseket, alkalmakat, lehetőségeket, amikben megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Ha ezekről a tapasztalásokról még tanúságot is tudunk tenni a körülöttünk élők felé, akkor méltán fog tükröződni életünkön keresztényi hitünk.
„Áldalak Téged Jézus Krisztus, hogy a világba jöttél és kinyilvánítottad azt a dicsőséget, ami a világ kezdete óta a Tiéd.”
________________________
Nazianzi Szent Cezáriusz
Szent Cezárius hitvalló, testvérbátyja volt Naziánzi Szent Gergelynek és Szent Gorgóniának. Szülői, idősebb Szent Gergely és Szent Nonna, ezt a gyermeküket is nagy gonddal nevelték. Tanulmányait Alexandriában végezte és a császárok udvari orvosa lett Konstantinápolyban. Hitehagyó Julián alatt inkább fényes állását hagyta ott, mint hitét. Ugyanígy tiszta erkölcsét is megőrizte az udvari élet kísértései közepette és később Bitínia tartomány kincstárosának kényes állásában. Mikor ezt a tisztet vitte, Niceában lakott.
369-ben földrengés döntötte romokba a várost. Ő épen került ki a pusztulásból és elhatározta, hogy remetének megy. Ekkor hirtelen súlyos betegségbe esett, megkeresztelkedett és szent halállal halt meg.
(Keleten akkor még jámbor családokban is megvolt az a kevésbé dicséretes szokás, hogy nagyon későn vették föl a keresztséget.)
Holttestét szülővárosában, Naziánzban temették el.