Hogy pedig fogadalmunk enyhítésére vagy fölmentésre sohasem szoruljunk, tartsuk mindig szem előtt a következő tanácsokat:
a) Mielőtt fogadalmat tennénk, főképp, ha valamely jelentékeny dologról van szó, kérjünk előbb mennyei világosságot a magasból s fontoljuk meg jól Isten színe előtt, hogy túlságos nehézség nélkül meg fogjuk‑e tarthatni ígéretünket. Midőn az első felbuzdulásunk megszűnik, akkor szoktuk tisztán látni a föltornyosuló akadályokat.
Midőn bizonyos jámbor asszonyság hallotta, hogy Genf szent püspöke, Szalézi Ferenc (†1622) fogadalmat tett, hogy élete minden napján elmondja a szent olvasót, hasonlóra akarta magát rászánni. A szent püspök azonban nem javallta a dolgot s őszintén bevallotta, hogy ez a fiatalkorában tett fogadalma már akárhányszor oly nehézséget okozott, hogy már-már fölmentésért akart folyamodni. „A fogadalom, mondá, mindig azzal a veszéllyel jár, hogy Istent megsértjük, ez pedig nem csekélység.” Azért azt ajánlotta, hogy az illető buzgó lélek inkább csak erősen tegye föl magában, minden fogadalom nélkül, hogy a szent rózsafüzért minden nap, ha csak teheti, elimádkozza.
b) Ha azonban a Szentlélek minket fogadalomtételre ösztönöz, amennyiben a dolog természete megengedi, előbb próbáljuk ki erőnket s tegyük egy ideig fogadalom nélkül, amit aztán megfogadni akarunk. Erre maga Egyházunk ad jó példát, midőn a szerzetesi fogadalom előtt legalább egy állandó esztendeig fogadalom nélkül gyakoroltatja az újoncokkal a szerzetesi erényeket s kötelességeket.
c) Kérjünk mindig előbb tanácsot lelkiatyánktól. Általában véve, mielőtt fogadalmat tennénk, vegyük jól fontolóra Istennek örök, elévülhetetlen igéit:
„Mikor fogadalmat teszesz a te Urad Istenednek, ne késsél megadni, mert követeli azt a te Urad Istened; és ha késel, bűnül fog neked tulajdoníttatni.” (MTörv 23,21)
„Ha mit fogadtál az Istennek, ne késsél megadni, mert nem tetszik neki a hűtelen és bolond ígéret. Sokkal jobb fogadást nem tenni, mintsem fogadás után az ígéretet nem teljesíteni.” (Préd 5,3.4)