1. A szerzetesi fogadalom Egyházunk akaratánál fogva mindig halálos bűn terhe alatt kötelez.
2. A magánfogadalmaknál azonban, amelyek által ki-ki önként maga elé szab törvényt s annyira vállalkozik, amennyire saját jószántából akar, a kötelezettség elbírálásánál mindig a fogadalmat tevő szándékára kell tekinteni.
Általában mégis elmondhatjuk, hogy a magánfogadalom is halálos bűn terhe alatt kötelez, mert ez a hívek közös meggyőződése s így a szándéka is, midőn fogadalmat tesznek.
Fogadalmat szegve, bocsánatosan csak az vétkezik, aki kifejezetten bocsánatos bűn terhe alatt tette fogadalmát vagy pedig csak oly kis dologban szegte azt meg, mely csekélységénél fogva nem is alkalmas, hogy halálos bűn terhe alatt kötelezzen. Így például néhány Üdvözlégy elmulasztásával senki sem vétkezik halálosan, ha még oly fogadalmat tett is annak elvégzésére.
3. Ha megfogadtad, hogy naponkint valami csekély imát végzesz, vagy alamizsnát adsz, egy-egy bocsánatos bűnt követsz el, valahányszor azt elmulasztod. Ha azonban valami nagy dolog lebegett szemed előtt, midőn a fogadalmat tetted s csupán a könnyebbség okáért akarod azt apró részletekben beváltani, egyes kis mulasztásaid végre is összevéve, halálos bűn súlyát érhetik el. Különösen könnyen megeshetik ez, ha valami nagy összeget ígértél, melyet apró részletekben akarsz Istennek lefizetni.
4. Ha bizonyos naphoz kötötted fogadalmadat, pl. szombaton böjtöt ígértél a szent Szűz tiszteletére, ha szándékosan elmulasztod, vétkezel ugyan, de ezt a böjtöt másnapon pótolni nem vagy köteles. Ha azonban a kitűzött nap csupán utolsó határidőt jelent a te szándékod szerint, hogy így magadat a fogadalom beváltására sürgesd és ösztökéld, akkor fogadalmad a határidőn túl is kötelező.
5. A személyes fogadalom csupán a fogadalmat tevőt kötelezi s ha azt maga be nem töltheti, megszűnt a kötelezettsége. Így például a fogadott zarándoklatokat más helyetted el nem végezheti. A dologi fogadalom azonban átszáll az örökösökre is. Ha tehát misealapítványt fogadtál az Úr Jézus Szíve ünnepére vagy a hó első péntekjeire, ennek teljesítéséről az örökösök is kötelesek gondoskodni.
6. Ha az elöljárók vagy szülők az egész község vagy család nevében tesznek fogadalmat, ez az alattvalókat, gyermekeket, kik maguk a fogadalomtételben részt nem vettek, nem mint fogadalom, hanem csupán a tartozó engedelmesség címén kötelezi. Kivételt alkotnak az ún. fogadalmi ünnepek, melyek elvesztették kötelező erejüket, sőt a jövőben sem lehet kötelező ünnepet fogadni, hacsak a római pápa ezt külön meg nem engedi. (1247. kánon.)
7. Ha a szülők megfogadták, hogy gyermeküket papnak vagy szerzetesnek adják, ez csak annyit jelenthet, hogy megadják neki a módot, hogy azzá lehessen, ha ugyan Isten az ő végtelen irgalmában őt a hivatás nagy kegyelmében részesíti. A gyermeket magát azonban az ily fogadalom semmiképpen sem kötelezi.