Tisztulás és áldozat együtt jár a lélek élettörténetében. Két oldala az éremnek; két életnyilvánulása a törekvő szívnek. Az anya áldozata az asszony tisztulása, s nálunk is a tökéletesség az áldozat fokain jár föl-alá.
a) Az első fok az engedelmesség a törvény iránt; az első áldozat, melyet meg kell hoznunk. Akár Isten-anya, akár koldusasszony, természeténél fogva Isten szolgálója. Istennel szemben mindnyájunknak, a Szent Szűzön kezdve végig, imádó hódolat a kötelmünk, hódolat a megsemmisülésig. Ez a teremtmény érzülete, de kivált a keresztényé, mert egyre hallja az Úr ajkán: áldozatot nem akartál testben, tűzben, de teremtettél, s akartad, hogy teljesítsem akaratodat. Engedelmeskednünk kell. Az engedelmesség a szabad lelki világ rendje; belőle való a szépség s a harmónia. A fizikai rendben van a szükségesség, az erkölcsi világban az engedelmesség. Nem emancipálhatjuk magunkat alóla; époly kevéssé, mint a fölség, a szépség az igazság alól. Szolgálok, Uram, engedelmességemben alakítasz engem; nem vagyok remek, de csak alakíts; készséggel fogadom minden illetésedet.
b) A második fok a készség a jobbra. Jeligéje: éljen a jobb. Többet adni, minél többet; minél többet a testiből, érzékiből, állatiból a több-emberért, a több-lélek és szellemért. A test és vér ugyanis hadakozik a lélek ellen; hadakozik a lélek is a test ellen. De áldozatokra csak szeretetből a jobb s a különb élet iránt leszünk képesek; az késztet az erénynek robotjára, mely vérbe s verejtékbe kerül. De ki ne adná ezeket a szebb, a finomabb életért?!
c) A harmadik fok a hősies szeretet. Az már külön lapra tartozik. Magamat felejtem, mert Istent lelkesen szeretem. „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint mikor életét adja oda valaki…” Add oda életedet! Azt a Szent Szűz megértette. Megértette, hogy Fia áldozatával a magáét kell egyesítenie. Meghallotta, hogy tőr járja át szívét, s 33 boldog názáreti évnek kéklő fátyolán át látta a keresztet, s nem vesztette el lelke vigaszát s békéjét. Mit akarsz, Uram, tőlem? Mi vár rám a jövőben? Engedelmességet kívánsz-e, vagy vért s életet is? S mit adjak neked most, úgy-e valamit, ami áldozatomba kerülne, de amit üdvöm, haladásom követel tőlem? Ecce ego!