A Szent Szűz az áldozat útjaira tért, Simeon áldozatról beszél és világosságról, melyet az áldozat gyujt. Uram, gyujtsd meg e világosságot, hadd tudjuk, mi az áldozat?
a) Az áldozat nemcsak fájdalom, hisz fájdalom az állatvilágban is van elég, ahol áldozat nincs; áldozat csak az erkölcsi világban van. Az emberi élet is ismer sok fájdalmat, mely nem áldozat. Az áldozat ugyanis oly elválás és szakítás, oly fájdalom, amelyet az akarat győzelme jellemez; az áldozat veszteség nagyobb nyereségért, leszállás fölemelkedésért, elborulás nagyobb fény kigyulladásáért. A vértanú odaadja életét az örök életért – a szenvedő eltűri a fájdalmat az erény dicsőségeért –, akinek meghalt valakije, megnyugtatja szenvedő akaratát felsőbb akarattal; íme fájdalmak, melyeket lélek és erény felsőbb javakká alakítanak, vonások, melyek torzképet adnak, ha magukra maradnak, de új szépség világosságában tünnek föl, mihelyest átvillan rajtuk a türelmes, a megnyugvó, a felsőbb jót szomjazó akarat. Igen, az áldozat a felsőbb jót és szépet keresi, azt szomjazza, azért jár a fájdalmak s lemondások útjain.
b) De miért nem lehet az élvezet, a gyönyör útjain járni a jó után? Sokszor azokon is lehet; de nem mindig, sőt rendesen nem. Az élet ugyanis küzdelem, tisztulás, korlátlanságból, alacsonyságból való folytonos kiemelkedés; föladatunk legyőzni önmagunkat; a tiszta erény fölséges processzus; ezt kiemelni rombadöntés, lemondás nélkül nem lehet.
Nézzünk önmagunkba. Tudatlanság és önzés a hozományunk; akaratunk tökéletlen, hiányzik világossága s tudja szeretni a sötétséget. Igen, szeretni tudja; jól esik neki: „az emberek szerették a sötétséget”; hiányzik szabadsága, szenvedélyek kötik le. Megmondta az Úr, hogy csak az igazság szabadít föl. De ez vérbe kerül! Érzem, Uram, gyakran véres verejtékbe!
c) Hozzuk áldozatainkat szívesen, melyeket lelki szabadságunk követel. Az első nagy lépés feléje a hit, lelkünk térdrehullása a végtelen, felénk közeledő Úr előtt. Szabadságunkat szolgálja továbbá minden erényes törekvés, mely által kilépünk a szenvedély bűvköréből, s azután az a sok kis lépés, mely által megközelítjük az Isten szent akaratát. Néha az áldozat szinte rémületbe ejt; oly nagy lépést kíván! halált; a halál nem cél, hanem a legnagyobb lépése a léleknek; ó, csak ez ne legyen félrelépés!