Előgyakorlatok
1. Elképzelem az isteni Kisdedet, amint különféle változatban a szentostya színe alatt, az égben, testvérem személyében jelenik meg nekem, s amint kegyelmével, jelenlétével lakást vesz szívemben.
2. Kérem a kegyelmet, „hogy a hit által Krisztus lakjék szívemben, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyek, és beteljek az Istennek egész teljességével”. (Vö. Ef 3,17-19)
I. Négyféle lelki karácsony
Ahányféle a Krisztus megjelenése közöttünk, annyiféle a karácsony is.
1. Krisztus mint ember látható alakban megjelent a betlehemi éjtszakában: ez volt az első karácsony. Erre készítette elő a világot a négyezeréves nagy ádvent, melyben az emberiség az Üdvözítő után sóhajtozott és epedett. Ez a karácsony számunkra már elmúlt, csak annak emléke újul meg évente szívünkben. De ez az emlék egyúttal lelki megismétlése az első karácsonynak, mert annak kegyelmét szüntelen közli lelkünkkel. Karácsony ennek a kegyelmi megújulásnak is sajátos ünnepe.
2. De Krisztus nap-nap után megjelenik a szentségi színek alatt is az Oltáriszentségben. Nap-nap után mintegy újból megtestesül a kenyér és bor színe alatt s az oltáron újból megszületik. Onnét pedig szívünkbe jön a szentáldozásban. Azért minden szentmise, minden szentáldozás új karácsony, melyen Krisztus leszáll hozzánk a földre. Ezért is énekli az Egyház Úrnapkor a karácsonyi prefációt és fejezi be himnuszait ugyanazokkal a szavakkal, mint karácsonykor és a Mária-ünnepeken.
3. Megjelenik Krisztus életünk végén is, amikor bevezet minket istenségének látására a mennyországba. Olyan ez, mint mikor a gyermekek a szomszéd szobában várnak, hogy elhúzzák a függönyt s meglássák a gyönyörű karácsonyfát, melyet szüleik nekik készítettek. Halálunk pillanatában (vagy amikor a tisztítótűzből kiszabadulunk) húzza el Isten keze a függönyt lelkünk szeme elől, s mi ott állunk a mennyország gyönyörű karácsonyfája előtt. Isten maga az a gyönyörű karácsonyfa, az ő tiszta látását jelképezik az égő gyertyák. Mint a gyermek a fényes karácsonyfa előtt, úgy áll ott a lélek s nem tud betelni Isten látásával. Ez az égi karácsony, melyre ez a földi élet az előkészület, az ádvent.
4. Megjelenik Krisztus testvérünk személyében is, főleg a szegények és szenvedők alakjában. Azért látogatjuk és ajándékozzuk meg a szegényeket épp karácsonykor, mert Krisztust látjuk bennük. Mily szép és kegyelemteljes karácsony ez a szegények és szenvedők közt a nyomor telepein, a kórházakban, a betegágynál, egyes nagy szenvedőknél! Ilyen karácsonyunk év közben is sokszor lehet, de maga karácsony ünnepe a legszebb nap, melyen magunk megadhatjuk magunknak azt a vigaszt és kegyelmet, hogy Krisztus ily alakban látogasson meg bennünket. Minél gyakrabban volt ilyen karácsonyunk a földön, annál szebb, annál boldogabb karácsonyunk lesz egyszer majd ott fenn az égben. „Amit egynek e legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.” (Mt 25,40)
II. Jézus születése szívünkben
Legbensőségesebben azonban akkor jelenik meg nekünk az Úr Jézus, amikor lelkileg szívünkben megszületik. Négyféleképp születik meg szívünkben: 1. a hit, 2. a kegyelem, 3. a szeretet, 4. titokzatos jelenléte által.
1. A hit által születik meg, mikor értelmünk alázatos hódolattal elfogadja kinyilatkoztatását, melyet nekünk Egyháza által ad, s mi az ő evangéliumát szívünkbe befogadjuk. Ekkor lép be Krisztus először a hit kapuján át lelkünkbe. S ezt mindannyiszor megismétli, ahányszor csak ezt a hitet magunkban felelevenítjük. Erről mondja Szent Pál: „Krisztus lakjék a hit által szívetekben.” (Ef 3,17)
2. Teljesebben születik meg Krisztus szívünkben a megszentelő kegyelem által, mikor isteni életét közli velünk a keresztség szentségében és titokzatos testének tagjaivá tesz minket. Minden szentség, de főleg az Oltáriszentség vétele által növeli bennünk ezt az életet, az „ő életét bennünk”. Minden jócselekedet, főleg a szeretet cselekedetei szintén fokozzák és tökéletesítik bennünk az ő életét. Erről az ő életéről bennünk mondja ő maga: „Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
3. Ezzel a kegyelmi élettel szoros kapcsolatban áll Jézus születése lelkemben a szeretet által. Mert kegyelem és szeretet elválaszthatatlanok egymástól. De a szeretet, melynek csírája és magva már a kegyelem által a lelkemben megvan, tudatossá válhat és tudatossá is kell válnia bennem. Akkor létesíti azt a lelki egységet, melyben szeretetem tárgya, Isten, Jézus a lelkemben él, és én őbenne. Erről mondja Jézus: „Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; és Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.” (Jn 14,23)
4. Ha Jézus kegyelmi bennlakása szívünkben nemcsak tudatossá válik, hanem azt tapasztalatilag át is éljük, akkor kezdődik az ő titokzatos jelenléte lelkünkben. Ezt érezte Szent Pál, mikor írja: „Élek én, már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” (Gal 2,20) Ezt a legbensőbb átélését Krisztus életének bennünk mi nem adhatjuk meg magunknak; erre igazán őneki kell megszületnie lelkünkben. De előkészíti ezt a születést a benne való élő hitnek, a szeretetnek, a hű követésének, a vele való egyesülés epedő vágyának ádventje. Gyönyörű az a karácsony, amikor első ízben felvirrad ez a betlehemi fény a lélekben, mely Jézus születését jelzi szívünkben! Ez a fény szüntelen nagyobbodhatik, amint a betlehemi csillag is mindig közelebb vitte a királyokat az isteni Kisdedhez. De ez a csillag a lélekben az isteni Kisded, Jézus maga. Az ő fénye árasztja el a lelket mindig tisztább és tisztább ragyogással. Világos napfénnyé azonban csak az örökkévalóság karácsonyán lesz, amikor őt majd színről-színre látjuk. Itt a földön mindig csak az ádvent hajnali szürkületében járunk, mely a hit homályához képest ugyan karácsonyi fény, de a tiszta látás világosságához mérve csak gyengén világító hajnalhasadás. „Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre.” (1Kor 13,12)
Az élet ádvent, az örökkévalóság pedig a boldog karácsony, amikor Isten lelkemben örökre megszületik és isteni fényével úgy eláraszt, hogy benne egészen elmerülve, magamat már egészen el is felejtem. Minden régi év egy ádventi hetet zár le számomra, s minden új esztendő közelebb visz az örökkévalóság boldog karácsonyához. Néha azonban a földi ádvent sem tesz ki négy teljes hetet: Isten az élet ádventjét olykor megrövidíti azok számára, akik nagyon vágynak utána.
Imádság
Imádságomban elmondom Jézusnak, amit ez az elmélkedés lelkemből kiváltott, s ezzel zárom le az óesztendőt, ádventi és karácsonyi elmélkedéseim sorát, hogy őáltala, őbenne és ővele megkezdjem az újat a mennyei Atya dicsőségére, míg csak el nem jön a nap, melyen teljes, el nem múló valóság lesz Jézus szava: „Hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.”