Aki nyíltan vagy leplezetten akkora kamatot követel a kölcsönre, amely már a törvény által megszabott s a méltányosság által igazolt határokat túllépi, az uzsora bűnébe esik.
A magyar jog szerint uzsora akkor forog fenn, ha valaki másnak szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva olyan kikötések mellett hitelez …, amelyek túlságos mérvű anyagi előnyök által az adósnak anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak. (1883: XXV. t.-c. 1. §.)
Nagyon világos tehát, hogy nem csupán az az uzsorás, aki pénzt kölcsönöz túlmagas kamatra, hanem az is, aki felebarátja szükségét kiaknázva áruit túlmagasra tartja vagy azokat (mint pl. élelmiszert, ruhaneműt stb.) visszatartja, felhalmozza, hogy így az árakat felszöktesse. Hogy a háború alatt s az azt követő időkben mennyi uzsora szennyezte be a világot, leírni lehetetlen. Az emberiség nemcsak feledni látszott az Úr szavát: „Aki kér tőled, adj neki; és attól ki kölcsön akar venni tőled, el ne fordulj” (Mt 5,42), hanem egyik osztály vámpírként esett a másiknak, hogy vérét kiszívja. Jól jellemzi e vétket Szienai Szent Rernardin: „Az uzsora maró seb, pillanatról-pillanatra mélyebben beleeszi magát a szegény ember vagyonába. Fogai vannak, melyek felemésztik a szegénynek házát, ruháját, pénzét, vetését, földjét s minden vagyonát, sőt mi több, húsát s csontját is”. (Sermon. Tom IV. 26.) Nem csoda, ha Isten szemmelláthatólag veri.
Rimini olasz városban nagy volt a drágaság. Bizonyos kapzsi uzsorás a helyzetet kiaknázandó, óriási gabonakészletet halmozott fel, aztán, hogy az ínségesek ostromától meneküljön, városon kívüli villájába vonult vissza. Naponkint színlelt részvéttel, valójában nagy örömmel hallja a nyomor rettentő fokozódását. Azonban hirtelen változás állott be. Két polgár szerencsés vállalkozással nagy gabonakészletet szerzett be Apuliából. Midőn a fukar uzsorás megtudja, hogy a gabonaárak azonnal felényire csökkentek, őrülten rohan haza, az üdvözlőknek is csak azt feleli: „felényire csökkent”. Ágyba dől. Az orvos s gyóntatóatya is minden kérdésre csak ezt a feleletet kapja: „felényire csökkent!” Így halt meg szerencsétlenül. (Nagy Antal: Hitelem, példákban. II. kötet.)
Az uzsora erkölcsileg a lopással teljesen egyforma elbírálás alá esik úgy a bűn súlyát, mint a visszatérítési kötelezettséget illetőleg.
A legújabb egyházi törvények értelmében az a világi egyén, akit uzsora bűnében elítéltek, meg van fosztva egyházi hivatalaitól s ama jogtól, hogy egyházjogi ténykedésekben részt vegyen (pl. keresztszülő stb. legyen); az egyházi egyén pedig a bűn súlya szerint megfelelő szigorú büntetéssel sújtandó. (2354. kánon.)