Nem tárgyalhatjuk Istennek VII. és X. parancsát alaposabban anélkül, hogy a szerződésekről ne szóljunk, azok lényegét s a közéletben gyakorta előforduló egynémely fajtáját vázlatosan meg ne ismertessük.
A szerződés kettőnek vagy többnek megegyezése, hogy valamit adnak, tesznek vagy nem tesznek.
Már ez a meghatározás mutatja, hogy életünk voltaképpen át meg át van szőve szerződésekkel. Legtöbbször ugyan kifejezetten arra nem is gondolunk, hogy mi bizonyos esetekben szerződést kötünk, tartunk vagy szegünk, azt azonban önkéntelenül is érezzük, hogy megegyezéseinknek többé-kevésbé kötelező erejük van s ha megsértjük azokat, számolnunk kell lelkiismeretünk szemrehányásával.
A szerződés lehet:
a) egy- vagy kétoldalú, aszerint, amint csupán az egyik vagy mind a két fél leköti magát;
b) ünnepélyes, vagyis olyan, melynek érvényességét a törvény bizonyos határozott formasághoz köti s egyszerű, mely ettől független;
c) csupán lelkiismeretben kötelező s olyan, melynek az emberi törvény is érvényt szerez.