Kétséges hiszemű birtokos az olyan, akinek komoly s alapos oka van kételkedni, hogy a kezében levő dologhoz van‑e joga. A kicsinyes s kellő alapot nélkülöző kétségek nem veendők tekintetbe. A kétség támadhat előzetesen, vagyis a birtokbavételkor, vagy utólag, vagyis miután már a dolgot egyideig nyugodt lélekkel birtokoltuk.
Előzetes kétség esetén ismét különbséget kell tennünk, hogy vajon jó vagy kétséges hiszemű (gyanús) egyéntől vettük‑e át a dolgot, melynek becsületes eredetében joggal kételkedünk.
Midőn az előző birtokos jóhiszemű s önként (pénzért, ajándékban) adta át nekünk a szóbanforgó dolgot, ezzel közölte velünk az ő előnyös jóhiszemét is, s így feltéve, hogy a dolog eredetét illetőleg a kétséget eloszlatni már nem lehet, azt nyugodt lelkiismerettel megtarthatjuk.
Ha azonban gyanús egyéntől veszünk vagy kapunk valamit, vagy olyantól, ki a dolog becsületes eredetében maga is kételkedik, ha a kétség el nem oszlatható, azt teljes egészében sohasem tarthatjuk meg. A kétség nagyságának megfelelő hányadot vagy a valószínű tulajdonosnak kell kiszolgáltatnunk, vagy ha ilyen nincs, a szegények segélyezésére kell fordítanunk.
Miért is az iparosok, kereskedők stb., kik gyanús alakoktól sokszor potom áron mindent összevásárolnak, visszatérítésre kötelesek az imént adott elvek szerint. Utólagos kétség esetén a birtokos köteles becsületes lélekkel a tulajdonos után kutatni. Ha ezt bűnös módon elmulasztja, e pillanattól fogva rosszhiszemű birtokossá vált s annak kötelezettségeit vonja magára a később jelentkező tulajdonossal szemben. Ha a tulajdonos kutatás után elő nem kerül vagy annak kitudakolására amúgy sem lehetett alapos remény, a dolgot megtarthatja. Aki pedig a tulajdonos kikutatását bűntelenül mulasztja el, illetőleg ez ügyben nem követ el súlyos hanyagságot, a visszatérítésben a jóhiszemű birtokos módjára köteles eljárni. (Lásd fent.)