„A szent gyermek”
Rostków a lengyel Mazóviában fekszik a plocki egyházmegye területén. Ebben a kis faluban született Szaniszló 1550 október 28-án. Atyai ágon a stembergi Kosztkák főúri családjából származott. Anyja pedig az ősi Odravonzsoknak (Odrovarius) volt a sarja. Ez a nemzetség nem egy vezető egyéniséggel gazdagította Lengyelországot s több boldog mellett egy szenttel, Jácinttal (aug. 17), ajándékozta meg az Egyházat.
Kosztka János zakracsimi várispánnak és rostkowi földesúrnak öt gyermeke közül a másodszülött Szaniszlót a szomszédos Przasnysz-ban keresztelték. A keresztapa, egy jámbor főúr, a keresztség után a főoltár lépcsőjére tette le a kis keresztényt s lstennek ajánlotta föl annak egész életét. Nem sejthette, hogy keresztfia 120 év múlva az oltárra kerül. A Kosztka-család igen gondos és minden kényeztetéstől mentes nevelésben részesítette gyermekeit. A kis Szaniszló legfeltünőbb erénye angyali tisztasága volt. Pál bátyja elmond eseteket, pld: hogy amikor asztaluknál valamelyik vendég jókedvében valami szabadabb beszédbe fogott, Szaniszló rosszul lett, sőt elájult. A háznép csak a „szent gyermek” néven emlegette.
Atyja 1563-ban Pál bátyjával és nevelőjükkel, Bilinszki jános későbbi plocki kanonokkal együtt Bécsbe küldte a jezsuitákhoz. Csak nem régen vetette meg ott I. Ferdinánd ( 1564) Kaniziusz Szent Péter (ápr. 27) tanácsára a jezsuita nemesi konviktusnak alapját. A messze földön híres intézetben csakhamar megszerették Szaniszlót a tanárok és a társak. Az ifjú szívós szorgalmával igen szép haladást tett az ismeretekben, a jámborság terén meg egyenesen nem akadt párja.
Kanviktortársainak Szent Borbála pártfogása alatt volt egy vallásos egyesülete, sőt megválasztották ifjúsági vezetőnek. A kedves intézeti élet nem tarthatott sokáig. l. Ferdinánd halála, után a hitújítással kacérkodó Miksa császár elvette a jezsuitáktól az atyjától adományozott konviktusi épületet. A konviktorok, ha továbbra is a jezsuita tanítás áldásaiban akartak részesülni, kénytelenek voltak a városban lakás után nézni.
Kosztka Pál öccsének minden tiltakozása ellenére, egy luteránus tanácsosnak jó fekvésű házában vett szállást. A könnyebb vérű Pálnak a konviktusi fegyelem után tetszett a szabadság, s szerette volna, ha öccse követi példáját a társaság és szórakozás-keresés terén. Minél szabadabbá vált azonban az idősebb fiú élete, annál élénkebben érezte a fiatalabbik, hogy ő többre született. Szaniszló mindinkább mélyült, visszavonultabb lett, s csak a templom és az iskola érdekelte. Ez természetesen bántotta Pált s nem egyszer szidta öccsét, hogy kolduló barátnak készül, hogy bárányt, sajtot, tojást akar majd gyűjteni, s híreket hordani az egyik nemesi udvarból a másikba. Megtörtént, hogy megverte, sőt megrugdosta. Szaniszlót mindez érzékenyen érintette; de nagy alázattal viselte.
Egyszer aztán Szaniszló megbetegedett. A bátyja részéről tapasztalt rossz bánásmód és a kemény önmegtagadási gyakorlatok megtörték testi erejét, s úgy érezte, hogy közeledik a halála. Papért és utolsó útravalóért könyörgött. A luteránus háziúr akadékoskodott, Pál és a nevelő pedig nem látták aggasztónak a helyzetet.
A pap nem jött. Szaniszló nyugtalanul töltötte az éjtszakát, s állandóan Szent Borbálához fohászkodott a jó halál kegyelméért. Egyszer csak azt látja, hogy Szent Borbála két angyal kíséretében elhozta neki a legméltóságosabb Oltáriszentséget. A nevelő is ott aludt a beteg szobájában, s Szaniszló kiáltozására, hogy imádja a szentséget, fölriadt álmából. Látta, hogy a szobát csodálatos fényesség tölti be, s hallotta, hogy a beteg örömtől remegő hangon háromszor ismétli: „Uram, nem vagyok méltó … „
A jelenés után úgy látszott, hogy beállt a haláltusa. Akkor újabb látomása volt. Megjelent neki a Szent Szűz a kis Jézussal, s ő is karjaiba vehette az isteni kisdedet. A Boldogságos Szűztől akkor azt a meghagyást kapta, hogy lépjen be a Jézus társaságba, s a halálra vált ifjú csodálatosan meggyógyult. Betegségének végén megfogadta, hogy engedelmeskedik a természetfölötti hívásnak.
A jezsuitarendbe való belépés azonban nem ment könnyen. A bécsi főnök nem mutatkozott
hajlandónak őt szülei beleegyezése nélkül fölvenni. Arra pedig semmi remény nem volt, hogy főúri családja egyszerű jezsuitának engedje. Az egész dolgot megnehezítette az is, hogy a két testvér közötti viszony igen erősen elromlott.
Szaniszló lehetetlen helyzetben érezte magát. Nem látott más kibontakozást, minthogy az önnálló cselekvés terére lépjen. Álruhát szerzett, levelet hagyott a szállásán, melyben családja előtt megokolja eljárását, s 1567 augusztus közepén elhagyta Bécset.
A 17 éves ifjú Augsburg felé vette útját. Környezete még aznap észrevette az eltűnést, s Pál a nevelővel és a házigazdával másnap reggel űzőbe vették. Útközben elhajtottak egy parasztsuhanc mellett. Vászonruhában ment, kócmadzaggal volt átkötve a dereka, nagy kalapja szemére volt húzva, s a keze egy szál száraz gallyai játszott.
Mégcsak gondolni sem mertek arra, hogy Szaniszló mellett robogtak el. Azonban alighogy elhagyták a helyet, Pálban fölötlött a gyanú, hátha öccse volt. Azonnal visszafordították a lovakat. Szaniszló közben mellékösvényre tért. Oda nem bírták követni: a lovak ágaskodni kezdtek s fölmondták az engedelmességet. A megdöbbent üldözők eredmény nélkül voltak kénytelenek hazatérni.
Szaniszló Augsburgban nem találta meg, akit keresett, Kaniziusz Péter akkor Dillingenben tartózkodott. Elment oda s jelentkezett nála. Próbaképpen az ottani konviktusba osztották be inasnak. A háromhetes próbát becsülettel kiállotta.
Kaníziusz az esetleges bonyodalmak elkerülése végett szeptember 25-én vagy 26-án Rómába küldte. Egy hónapi utazás után Szaniszló az Örökvárosba ért, s október 28-án már föl is vette a jezsuitarend ruháját Borgia Szent Ferenc (okt.10) generális kezéből. Szaniszló révbe ért. A novíciátusi napok gyorsan és boldogan teltek.
Környezete épüléssel és csodálattal nézte ezt az elszánt és alázatos novíciust. Novíciustársa, a nagy Aquaviva (1615) generális azt mondja róla, hogy a bensőséges lelkiélet terén csodálatos művészettel rendelkezett, s hogy áhítatot lehelő tekintete mindenkit erényre sarkallt. Csak családja nem tudott beletörődni a helyzetbe. Atyja a legkeserűbb hangon vetette szemére, milyen szégyent hozott rájuk azzal, hogy koldusként végigkóborolta Németországot és Itáliát.
Szaniszló szeretettel és méltóságteljesen válaszolt, de kitartott hivatása mellett. Mire azonban a család részéről megtörtént volna a magasabbról jövő hívó szónak alázatos tudomásulvétele, az Uristen rendjét is, családját is új föladat elé állította: bele kellett törődni Szaniszlónak égbe való költözésébe.
1568 júliusának végén Kaníziusz Rómában járt. Beszédet is intézett a rendtagokhoz és a novíciusokhoz. Sürgette, hogy minden új hónapot úgy kezdjenek, mintha az utolsó lenne életükben. A legpéldásabb novícius, Szaniszló, úgy érezte, hogy ez az intés elsősorban neki szólt. A novíciátusban az volt a szokás, hogy a hónap elején a növendékek az illető hónap egy-egy szentjét választották példaképül. Szaniszló augusztusra a tüzeslelkű Szent Lőrinc (aug. 10) diákónust választotta, aki oly fölségesen tudott meghalni.
Patrónusa ünnepén napközben még a konyhában segített, este azonban ágynak dőlt. Senki nem mert arra gondolni, hogy a láz halálos lesz. Csak a beteg tudta, hogy meghal. Hisz mikor szentjének tiszteletére megostorozta magát, az oltárra tett levélben kérte őt, járjon közben Szűz Máriánál, hogy ünnepén, Nagyboldogasszonykor halhasson meg. Az utolsó szentségekkel megerősítve aug. 15-én elszállt az égbe.
18 éves élete „Szent Lőrinc tüzes könnyei”-nek, a hullócsillagoknak idején aludt el hirtelen. Lengyelországban Nagyboldogasszony ünnepét a „Virágos lstenanya” ünnepének hívják: Szaniszló halálával egy virágszállal gazdagabb lett a mennybevitt Szent Szűz.
Pál bátyja nem nősült meg s élete vége felé jezsuita lett. Szaniszló annak idején nem akarta őt követni a világ útjaira, később ő vállalkozott, hogy bűnbánó lélekkel öccse nyomaiba lépjen. Szaniszló boldoggá avatása 1670-ben történt. Két évre rá volt a lengyel seregek nagy ütközete a törökökkel Karnenec mellett az ukrajna-bukovinai határon. Akkor a lengyel fiatalság dísze-virága gyönyörűséges kocsit látott az égen nyugatról kelet felé szállni. A Szent Szűz volt benne s lábainál ült Szaniszló. A lengyel ifjú hazája daliáit mutogatta égi édesanyjának.
Az akkori királyt, Wisnowiecki Mihályt (1669-73) rokoni kötelékek fűzték a Kosztka-családhoz, s a csodálatos jelenést bejelentette Rómába is. Szaniszló nemsokára a katolikus világ egén, mint egyetemes ifjúsági eszménykép ragyoghatott föl: 1726-ban szentté avatták.
Magyar szentek és boldogok
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, üljük meg hazánk és népünk szentjeinek ünnepét: ezt ünneplik örvendezve az angyalok, és dicsőítik az Isten Fiát.”
A magyar katolikus egyház november 13-án tartja a Magyar Szentek és Boldogok Emléknapját, mindazokét, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek vagy Magyarországhoz kötődnek: a kanonizált szentek és boldogok mellett azokét is, akiknek nincs külön ünnepük, a hétköznapok ismeretlen hősei, szentjei, vértanúi. Eredetileg november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, majd 1984-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozott – a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései nyomán – a november 13-i ünnep bevezetéséről. Ez tulajdonképpen egy külön magyar Mindenszentek-ünnep.
A mai nap a Mindenszentek ünnepéhez kötődik. Magyar népünk szentjeit, boldogjait köszöntjük. Keressük a köztünk élő szenteket, korunk példaképeit, hogy megerősödve Isten szeretetében, mi is példaképekké válhassunk környezetünkben. A hit és a keresztség Krisztus Titokzatos Testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról.
Miután pedig a magyarság talált itt hazát, Árpád háza szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpádházi királyi család.
Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis-Bakony és Mecsek erdő-rengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szentéletű szerzetesekkel.
Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy Országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld. Az Anyaszentegyház bennünket is ösztönözni akar, hogy példájukat kövessük, a nyomukba lépjünk, és a megszentelő kegyelmet hűségesen őrizve a szentek sorába lépjünk.
IMA SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ
Üdvözlégy, boldog István király, nemzeted dicső reménysége!
Üdvözlégy, hitünk doktora és apostola!
Üdvözlégy, szentség és igazságosság tükre!
Általad hittünk Krisztusnak, általad üdvözülünk Krisztusban.
Imádkozzál népedért, járj közben papjaidért,
hogy tieid közül senki ne legyen az ellenség prédája!
IMA A MAGYAR SZENTEKHEZ
Imádkozzatok érettünk és nemzetünkért dicső magyar Szentek!
Vigyétek kéréseinket Mennyei Atyánkhoz, hogy népünk és nemzetünk újra igaz útján járhasson.
Imádkozzatok érettünk, hogy népünk újra Szent értékeink szerint élhessen és járjon az Istenhez vezető igaz úton. A szeretet, az egység és a boldogulás útján.
Könyörögjetek érettünk és nemzetünkért! Amen.
Magyarország Királynéja! Boldogságos Szűzanya, Mária!
Neked áldoz magyar szív! Mely hozzád örökre hív, Mária!
Óh, Mária! Krisztus Anyja! Könyörögj híveidért, a Te magyar népedért!
Tekints le országodra, Te árva fiaidra, Mária! Neked élünk és halunk, Te híveid maradunk, Mária! Magyarok szószólója! Ügyeink pártfogója, Mária! Hallgasd könyörgésünket, bajban esdeklésünket! Állj mellénk végóránkban, mint megvédőnk a harcban, Mária! Ámen!
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
ENGESZTELŐ NAP
Rosa Mystica (Titkos értelmű Rózsa)
Montechiari-ban (vagy Montichiari – Olaszország) 1947. június 13-án Pierina Gilli ápolónőnek megjelent a Szűzanya. Rosa Mystica-nak, Titkosértelmű Rózsának nevezte magát (ahogyan a Lorettói litániában nevezik). Kérte, hogy július 13-a Rosa Mystica ünnepe legyen. Kérte továbbá, hogy a jelenések tiszteletére minden hó 13-a legyen Mária nap, – ezeken a napokon zárva lesznek a pokol kapui.
(FORRÁS: Jánossy Gábor: Rózsafüzér-imakönyv. Budapest, Stella Maris Alapítvány, 2006.)
FELAJÁNLÓ IMÁDSÁGOK
Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének
Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek. E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk.
Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, s jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat. Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima-és szeretet egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő.
Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen.
Ima a magyar magzatokért
Uram Jézus! Édesanyád, Szűz Mária közbenjárására, aki kilenc hónapon át méhében hordozott, és szüzességének sérelme nélkül szült e világra, általa neked szentelünk minden anyaméhben lévő magyar magzatot, hogy e világra megszületve, téged, az örök világosság fényét megismerjenek, és életük folyamán téged szolgáljanak, hogy ezáltal a te dicsőségedre éljenek a földön, és boldogító színelátásodnak örvendjenek a mennyben. Ámen.
Három „Üdvözlégy” ájtatossága a magzatokért
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Örök Atya leányát! Hatalmasabb vagy az ég összes angyalánál és szentjénél, hiszen téged öröktől fogva kiválasztott az Isten, hogy az üdvösség munkatársa legyél. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint az Isten egyszülött Fiának Anyját, hiszen általad lett emberré az Isten, és reád bízta az irgalmasság kincseinek kiosztását. Néked ajánlok és szentelek minden magyar magzatot. – Üdvözlégy.
Szívem mélyéből tisztellek, Boldogságos Szűz Mária, mint a Szentlélek Jegyesét, Isten titkainak tárházát. Néked szentelek minden magyar magzatot, hogy e világra születve a Szentlélek Úristen kegyelme által az igaz katolikus hitet megismerjék, abban hűségesen kitartsanak, és ezáltal üdvözüljenek. – Üdvözlégy.
Ima e nap haldoklóiért
Boldogságos Szűz Mária, irgalmasság Királynője! Tekints kegyes szemmel magyar testvéreinkre, kik e napon távoznak el ebből a világból! Légy oltalmazójuk a döntő órában, és közbenjárójuk, hogy a pokol örök kínjaitól megmenekülvén Szent Fiad országába jussanak! Ámen.
Három felajánló ima a haldoklókért
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk néked Jézus Krisztus minden érdemét hálából azért, hogy drága Vérét az Olajfák-hegyén érettünk ontotta, s érdemei által kérünk, add meg minden magyar testvérünknek a jó halál kegyelmét.
– Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemeit, aki érettünk a keresztfán meghalt, és kérünk, ezen érdemek alapján, légy irgalmas minden a mai napon hirtelen és készület nélkül meghaló magyar testvérünkhöz! Szítsd fel szívükben a bűnbánat tüzét, hogy ezáltal üdvözülhessenek!
– Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Legszentebb Szentháromság, felajánljuk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus minden érdemét, végtelen szeretetét, mellyel Ő a mennyből alászállott, magára vette emberi természetünket, hogy érettünk szenvedjen és a keresztfán meghaljon. Kérünk, ezen érdemek alapján, add meg a jó halál kegyelmét minden magyar testvérünknek, és engedd, hogy a lelkek az ég dicsőségébe jussanak!
– Miatyánk. Üdvözlégy. Dicsőség.
Ima Szűzanya oltalmáért
Magasztalja lelkünk az Urat, ki ily jóságos Anyát adott nekünk e küzdelmes földi életben. Kézen fogva vezet bennünket, megóv minden testi és lelki veszedelemtől, megvigasztal bajainkban, megerősít harcainkban, halálos ágyunknál is ott van mellettünk, hogy jelenlétével elűzze a gonosz ellenséget, s nem nyugszik addig, míg hűségünk jutalmául el nem nyertük az örök élet koronáját.
Fogadd tehát kegyes Anyánk, mindezekért hódolatunk fejében szívünket; fogadjuk, hogy szent ígéretünkhöz mindhalálig hűek maradunk és Hozzád gyermeki szeretettel ragaszkodunk.
Oltalmazd meg, Uram, a Te szolgáidat, akik színed előtt egész szívvel leborulnak, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására védelmezd meg őket minden bajtól és védelmezd meg őket kegyesen az ellenség incselkedéseitől, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
