SVÉD SZENT BRIGITTA – feleség, anya, apátnő, misztikus, Európa védőszentje
„Urunk és Istenünk, ki Szent Brigittának, amikor Fiad kínszenvedésén elmélkedett, mennyei titkokat nyilatkoztattál ki, kérünk, add meg szolgáidnak, hogy dicsőséged megnyilvánulásakor ujjongva örvendhessenek. „
Brigitta oly szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez, mint Jeanne d’Arc Franciaország vagy Assisi Szent Klára Itália történetéhez. Ő azonban magányosabb, mint más országok női szentjei. Délen alig találkozunk az egyháztörténelemben olyan női szenttel, akit ne támogatott volna egy kortárs férfi szent: Benedek és Skolasztika, Ferenc és Klára…
Brigitta környezetében voltak ugyan szent életű férfiak és tudós papok, de közülük egyik sem lett kanonizált szent.
1303 körül született a svéd Finstadban Upsala mellett.
Atyját Birgernek hívták, s királyi kormányzó volt az egyik tartományban. Anyjának, lngeborgnak ereiben a tetterős gót királyok vére csörgedezett. A kis Brigitta (Birgitta, Brigida) csak hároméves korában tanult meg beszélni. De nyelve mindjárt annak dicsőítésére nyílt meg, akiről a zsoltáros írja:
„A kisdedeknek és csecsszopóknak ajka hirdeti dicsőségedet”(8, 3).
Szüleitől igen jámbor nevelésben részesült. A korán megkomolyodott leánynak már hétéves korban volt látomása. Ágyával szemben oltárt látott és rajta egy természetfölötti fényességben ragyogó nőt koronával a kezében. A túlvilági lény szólította őt:
„Brigitta, jer ide!” Oda is ment az oltárhoz s a sugárzó ruhájú nő fejére tette a koronát. Brigitta még érezte is az érintését. Tízéves volt, amikor egy megrázó erejű szentbeszédet hallott a kínszenvedésről. Egész életén át ennek a beszédnek hatása alatt állott. Nyomatékozta ugyanis egy látomás. A beszédet követő éjjel a kereszten függő, vérrel és sebekkel borított Üdvözítőt átta maga előtt. „Lányom, tekints reám!” szólt hozzá az Úr.
„Óh! hát ki éktelenített így el?” kérdezte szent megdöbbenéssel.
„Azok, felelte az Üdvözítő, akik engem megvetnek s irántuk való szeretetem ellenére sem tartják meg parancsolataimat.”
Ettől a látomástól kezdve nem tudta felejteni a szenvedő Krisztust s nem tudott másról elmélkedni, csak az ő szenvedéséről. Még varrogatás közben is az ő sebeire gondolt s az egyszerű rágondolás is könnyzáport fakasztott ki szeméből.
1314-ben elvesztette édesanyját s két évre reá, alig tizenhárom éves korában már asszony lett. A kor szokása szerint atyja akaratából ment férjhez a tizennyolc éves Ulf (Uifon) Gudmarssonhoz. Mindketten Szent Ferenc harmadrendjébe léptek. Boldog házasságukat Isten nyolc gyermekkel, négy fiúval és ugyanannyi leánnyal áldotta meg.
Az egyik leány apáca lett, a legfiatalabb gyermeket pedig Svéd Katalin néven (márc. 22) a szentek közt tiszteljük. Főúri származása, szent élete, szellemi képességei, nagy akaratereje és szelídsége vezető szerepre predesztinálták. Csakugyan 1335 óta Magnus Eriksson király udvarában udvarhölgy, illetve udvarmesternő volt. Hazájában óriási tekintélynek örvendett s politikai kérdésekben is igen nagy volt a befolyása. Emellett nagy kiterjedésű birtokain mintaszerűen gazdálkodott s mindenfelé jótékonykodott. A jótékonyság terén legnagyobb alkotása a férjével együtt alapított kórház volt. Legnagyobb örömét, abban lelte, ha a betegek gondozásával magát a szenvedő Úr Jézust ápolhatta.
1341 -ben urával és gyermekeivel a középkornak Róma és a szentföld mellett leglátogatottabb kegyhelyére, a spanyol Komposztellába zarándokolt, id. Szent Jakab apostol (júl. 25) sírjához. Férje visszatérésükkor Arras francia városban súlyosan megbetegedett. Bevárta fölgyógyulását, s 1343-ban haza térhettek. Ulf akkor felesége beleegyezésével az alestrai cisztercita kolostorba lépett s már 1344 februárjában meghalt. A cisztercitáknál boldogként tisztelik.
Brigitta férje halála után új életet kezdett. Férjes aszszony korában is szeretett félrevonulva imádkozni s a szentek életének olvasásába merülni. Akkor is nem egyszer megvont magától egy-egy ízletesebb falatot, különösen ha férje és mások nem látták. Gyakran járt gyónni s bűnösségének mélységes tudatában a legkisebb vétekért is keserűbb könnyeket ontott, mint mások a legnagyobbakért.
Özvegységében azonban teljesen visszavonult s mindenben fokozta buzgóságát. Főúri ruhája helyett bűnbánati öltönyt vett föl, a legtöredelmesebb bánattal naponként gyónt, s hetenként négy napon át böjtölt, és péntekenként pedig kenyéren és vízen. A pénteki napon még külön kínos önsanyargatást is végzett: forró spanyolviaszt csöpegtetett bőrére, hogy legalább ilyen módon szenvedje az Úr sebeinek fájdalmát.
Ugyanaznap a keresztre feszített Úr ételére és italára, az epére és az ecetre való tekintettel keserű fűvel tette keserűvé szája ízét. Azonkívül sokat virrasztott. E kemény vezeklés közben bőségesen volt része természetfölötti látomásokban. A nagy önmegtagadásokkal távolról sem akarta megvetni a testet.
Kinyilatkoztatásai szerint az Úr ezen a téren józan bölcsességre nevelte. Az egyik nyilatkozata pl. így hangzik:
„Mária, János és Magdolna nem vetették meg a testet s nem nyújtottak neki mérget étel helyett, sem tövist ruha helyett, s nem feküdtek hangyabolyba. Mérsékelt módon üdültek is az én tiszteletemre és lelkük hasznára; volt ruhájuk, nemhogy kevélykedjenek benne, hanem hogy betakarják vele testüket; aludtak, hogy kipihenjék magukat volt ágyuk a nyugalomra. Engem igazságos és irgalmas Istennek néztek s azért igazságosak voltak testükkel szemben a rossz hajlamok megfékezésével, de ugyanakkor észszerű méltányossággal irgalmasan is bántak vele. Én magam is, Isten és ember, a világban ettem s másként is gondját viseltem testemnek”.
Özvegységének elején kezdődtek s élete végéig folytatódtak a már idézett kinyilatkoztatásai. Ezeket maga írta, illetve diktálta svéd nyelven. A szentté avatási bulla megállapítja Brigittáról, hogy még a fejét sem merte fölemelni gyóntatója engedelme nélkül. Hogyan mert volna tehát kinyilatkoztatásaival előállani a világ elé lelkiatyja hozzájárulása nélkül!
Bemutatta őket gyóntatóinak, s azok, Péter alvasztrai szubprior és Mátyás mester, latinra fordították. Ezt a szabad, de lényegben hű fordítást ismerte s nagyra becsülte az egész középkori kereszténység. A kinyilatkoztatások természetéről hivatalosan sohasem nyilatkozott az Egyház. A bázeli zsinat ( 1431) foglalkozott velük, de döntést nem hozott.
Ma is az az irányadó rájuk nézve, amit a nagy XIV. Benedek pápa ( 1758) állapított meg róluk: nem ellenkeznek a hittel. Egyébként teljesen nyílt kérdés marad eredetük kérdése. Lehetséges tehát, hogy nagy részük a természetes lélektan körébe tartozik. Annyi bizonyos, hogy a legtanulságosabb aszketikus és misztikus írások közé tartoznak.
Ugyanebbe az időbe 1446 körül) esik egyik legnagyobb művének, a róla elnevezett szerzetesrendnek alapítása. A szerzetesházak úgynevezett kettős kolostorok voltak : az apácák klastromának szomszédságában állott a férfirendház.
Az első ház Wadstenában 60 apáca, 13 szerzetespap, 4 diákonus és 8 dolgozó testvér számára épült. A 13 áldozópap a Szent Pállal kiegészített apostoli testület emlékére volt. A nem áldozópap tagoknak 72-es száma az Úr 72 tanítványának felelt meg. A 4 diákonus a nyugati nagy egyházatyákat (Ambrus, Ágoston, Jeromos, Gergely) jelképezte.
Az apácák fejdísze egy három fehér bőrdarabból készült Szent Brigitta korona volt a szent sebekre emlékeztető öt piros folttal. Az alapítónő erős egyéniségére jellemző, hogy a szerzet férfi ága a női ág apátnőjének volt alárendelve. A Brigitta által írt szabályzatot V. Orbán pápa 1370-ben erősítette meg.
1349-ben elhagyta hazáját s a kereszténység fővárosába ment a jubileumi évre: a pápáktól elhagyott, az egyháznagyoktól elhanyagolt, a világ királynőjéből koldussá rongyolódott Rómába. Követte őt oda leánya, Katalin is. Ott maradt aztán élete végéig.
A legelevenebben élt benne a meggyőződés, hogy eszköz, az Isten kezében az egyház és a világ megreformálására. Érezte, hogy ez csak Rómából történhetik. Sokat imádkozott és vezekelt. Megalapította a svéd zarándokházat. Hadd jöjjön Rómába minél több honfitársa a messze északról s szeresse meg az Örökvárost! S onnan a világ középpontjából hallatta szavát Avignon, a királyi udvarok és az európai közvélemény felé. Ez a szó sokszor kemény és korholó volt. De ez természetes. Hisz ha olyan iszony élt lelkében a bűnnel szemben, hogy a legkisebb henye szava után keserű ízt érzett szájában s mások bűneinek hallatára kénköves füst fojtogatta : hogyne fájt volna neki a sok-sok visszaélés a szent kereszténységben.
Hangja erőteljes volt, de sohasem tért le a katolikus kegyelet útjáról forradalmi útvesztőkre. Működése előkészítette a pápáknak Avignonból Rómába való visszaköltözését.
1372-ben leányával együtt a szentföldre zarándokolt. Komposztella és Róma után ennek is jönnie kellett. Érezte az Úr utasítását s 70 évvel a vállán elindult a nagy útra. Amiről egész él etén át annyit elmélkedett, azt ott az Úr Jézus életének és szenvedésének színhelyén könnyhullatás közben a leghatásosabban végiggondolhatta.
Amikor a következő évben Rómába tért, ágynak esett. Nem is kelt föl többé, csak amikor közvetlenül halála előtt kívánságának megfelelően kiemelték az ágyból s a földön kiterített zsákra fektették le. Utolsó betegsége alatt a legutálatosabb kísértések ostromolták, s lelke nélkülözött minden örömöt és vigaszt. Pedig addig valósággal dédelgette az isteni kegyelem!
1373 húsvétján, a legörvendetesebb Allelujának ünnepén mintha végleg kifogyott volna lelkéből minden öröm, s mintha Krisztus legnagyobb győzelmének napján lettek volna a kísértések a legerősebbek. Akkor végre a Szent Szüzet látta maga előtt s hallotta beszédjét:
„Valamikor ezen a napon vigasztalt meg engem az én Fiam. Ezért akarom ma és ezentúl csökkenteni kísértéseidet … Te csodálkozol azon, hogy idős korodban olyan kísértések támadnak meg, amilyeneket nem tapasztaltál sem fiatalon, sem házasságban. Mindez azért történik, hogy megtudjad: Fiam nélkül semmi sem vagy és semmit sem tehetsz, s nincs az a bűn, amelybe nem estél volna, ha ő nem oltalmazott volna”.
A Szent Szűztől ajánlott fegyverrel, az imádság fegyverével védekezett. De nemsokára az imádságot illetőleg is megrohanták a kísértések.
„Akármennyire is erős a kísértés, biztatta akkor a Boldogságos Szűz, csak nyugodtan imádkozzál tovább.” Brigitta engedelmeskedett s győzött.
Halála előtt öt nappal a szobájában fölállított oltáron látta az Úr Jézust.
„Azt tettem veled, mondta az Úr, amit a vőlegény szokott tenni: elrejtőzik, hogy választottja annál jobban áhítozzék utána … Most már készülj: itt a távozás ideje.”
Július 23-án hajnalban újra édes látomása volt. A szentmise után a legnagyobb nyugodtsággal vette a szentségeket, utána pedig belépett Ura örömébe. Katalin Rómában temettette el, a következő évben pedig elvitte apácái közé Wadstenába. Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-re. 1628-ban Szent Márk pápa miatt október 8-ra, 1969-ben pedig a halála napjára, július 23-ra helyezték át.
A középkori svéd irodalomnak legnagyobb írónője, a 14· századbeli misztikának mélyen járó, alázatos, nagyerejű, józan képviselője és századának nagy reformálója volt. Az Egyház nagy szentjei s a világtörténelem legnagyobb női közé tartozik. S századokra kiható alkotásai mellett is megmaradt szelíd és jóságos nőnek.
Gyermekeinek nevelője, Nils Hermansson püspök méltán mondhatta róla:
„Rosa rorans bonitatem.” , s valóban „jóságot harmatozó rózsa” is volt.
Svédországnak ez a kiemelkedő alakja három, időben egymástól elég távol eső típust egyesít magában: az ősi germán szágák hősnőjét, a középkor szent asszonyát és az itáliai reneszánsz előkelő úrnőjét. A fennmaradt forrásokban tükröződik személyiségének színessége, sokoldalúsága.
Édesanyja korai halála után Brigitta szigorú nagynénje felügyelete alá került, aki az egyik éjjel azon kapta, hogy ott térdel a feszület előtt. Kemény télen, dermesztő hidegben éjfélkor fölkelni csupán imádkozni! — ez nem fért a fejébe, és Brigitta egzaltáltságának jeleként értelmezte, amire oda kell figyelnie. Így aztán jól elverte, és több házimunkát adott neki, hogy kijózanodjon és a jövőben kerülje az effélét.
Brigitta mindössze kilencesztendős volt, amikor már mély vallásos élményei voltak. Egy alkalommal annyira hatással volt rá egy prédikáció, amely Jézus szenvedéseiről szólt, hogy amikor egy feszület előtt imádkozott, hallotta a hangot: „Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!” A kislány egészen kétségbeesve fölkiáltott: „Ó Uram, ki tette ezt veled?” És kapta a választ: „Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek.”
Tizenhárom éves korában adták férjhez. Maga az Úr Krisztus nyugtatta meg állapotának szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos szűz. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz — és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak világra és nevelnek föl — a lelki templomban, amelyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.”
A jótékonykodásban ezt az elvet követte: „Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, fölösleg, amit meg kell osztani.” Érthető módon vendégszeretete nem ismert határokat; főleg olyanokat fogadott, akik részéről nem számíthatott viszonzásra. Naponta tizenkét szegény evett az asztalánál. Támogatott kórházakat – s ezekben maga is ápolta a betegeket –, templomokat és kolostorokat. Egy alkalommal az intézője szemére vetette bőkezűségét, kijelentetve, hogy így nem mehet tovább. Brigitta ezt válaszolta: „Addig kell adnunk, amíg van miből, hiszen a mi Urunk is nagylelkű adakozó. Pártolom a szegényeket, hiszen nincs más vigaszunk.”
Harminckét éves korában Brigittát Stockholmba hívták főudvarmesternőnek. Nem volt kedvére az udvari élet, de fölismerte feladatát: a lelkére kell beszélnie a gyenge jellemű II. Magnus királynak, aki könnyelmű, kicsapongó életet folytatott, uralkodói kötelességeit pedig elhanyagolta. Brigitta „nyúlszív”-nek és „megkoronázott szamár”-nak hívta. Amikor Dániával szemben a király eladósodott, s ezért súlyos adót akart kiróni, Brigitta két fiával, Karllal és Birgerrel elébe járult és így beszélt: „Uram, ne tedd. Inkább itt a két fiam, ajánld fel őket túszul, míg meg nem tudod fizetni, amivel tartozol, és ne sértsd az Istent alattvalóidban!”
Csakhamar látnia kellett azonban, hogy az udvarnál tehetetlen, hazatért tehát. Akkor egy nap elragadtatásban hangot hallott: „Asszony, hallgass rám, én vagyok az Úr, a te Istened. Tudd meg, hogy nem csupán miattad beszélek, hanem az egész kereszténység javára. Te leszel a szócsövem. Menj vissza az udvarhoz, de nem mint udvarhölgy, hanem mint Isten prófétája!”
Brigitta kopott vezeklő öltözetben jelent meg az udvarban. Csodálkoztak rajta és gúnyolták, ő viszont ostorozta az uralmon lévők visszaéléseit, és apokaliptikus fenyegetésekkel fordult a király, a nemesség és a klérus ellen. Elítélte a rablólovagokat, fölszólalt az ellen, hogy robotot követelve megszentségtelenítik a vasárnapot, és minden más módon sértik az emberi méltóságot. A királynak szemére vetette, hogy amikor a parasztokra súlyos adót vet ki, úgy tesz, mint egy útonálló, aki kifosztja a vándorokat, „és elnézi, hogy országa partjainál a hajótöröttektől még megmaradt holmijukat is elrabolják”.
Szent felháborodásában a méltatlan papság ellen is fölemelte a szavát: „Egyetlen pap sem teszi életében azt, amit hirdet, ezért a szavának nincs foganatja. A szentségeket úgy szolgáltatják ki, hogy az gúnyszámba megy. Ennek a kornak a papjai fogták a tíz parancsot, és egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!”
Amikor Magnus király háborút akart indítani Oroszország ellen, abban a reményben, hogy így kilábal a bajokból, arra kérte a prófétaasszonyt, hogy vesse latba a tekintélyét és lelkesítse a népet. Amikor Brigitta ezt fölháborodottan visszautasította, a királyi udvar még inkább ellene fordult. Egyik reggel a király e szavakkal fogadta: „Hadd hallom, ma éjszaka mit álmodott rólunk az én kis unokahúgom?”. Erre az udvaroncok nagy hahotával válaszoltak. Mások bolondnak, bűbájosnak, boszorkánynak nevezték. Egy nemesember, amikor arra ment az utcán, háza ablakából a nyakába zúdított egy tál szennyes vizet. Brigitta azonban a sok megaláztatás után is világosan megmondta az Oroszországban megsemmisítő vereséget szenvedett királynak: „A katonáid azért vesztek oda, mert hódító céllal küldted őket a csatába.”
Nem sokkal azután, hogy kolostoralapítási tervei megszülettek, Isten újra szólt Brigittához: „A virágok kinyíltak. A gyümölcs is beérik, ha eljön az ideje. Most menj Rómába, és maradj ott, míg nem látod a pápát és a császárt, és nem közlöd velük, amit majd mondok neked.”
Róma, mivel a pápa Avignonban székelt, elég siralmas látvány nyújtott. Brigitta Isten büntetésére hivatkozva itt is nyíltan ostorozta a bűnöket. A fejedelmeket gyilkosoknak nevezte, a prelátusokat állatoknak. Egy kardinálist majomhoz hasonlított, egy püspököt pedig iszapba süppedt teknősbékához. Az egyik apátról így beszélt: „A szerzetesek tükrének kellene lennie, és a szajhák feje.”
Nem csoda, hogy Brigitta bizonyos körökben ellenszenvet váltott ki. Elterjesztették, hogy boszorkány, akit el kellene égetni. A felbőszített emberek a palota elé tódultak, amelyet bérelt, és beverték az ablakokat, majd a kaput is betörték, és szobáról szobára haladva keresték. Már a máglyát is megrakták neki! Alig sikerült egérutat nyernie. Hanem a kardinális, aki otthont adott neki, veszedelmesnek látta a közelségét, ezért felmondta a lakást.
Lángoló szavaival Brigitta elérte, hogy V. Orbán pápa elhagyta Avignont, és visszatért Rómába. Nem sokkal később azonban a pápa úgy érezte, nem tud azokkal a nehézségekkel megküzdeni, amelyekkel Péter városában szembetalálta magát, és visszafordult. „Fáradt vagyok a harchoz!”
Akkor a látnok asszony ezt mondta neki: „Azt hiszi, Szentséges Atya, hogy az én szívemet nem sebzi a honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. S ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.” – Orbán pápa néhány héttel azután, hogy Avignonba érkezett, meg is halt.
A Szentlélek 7 jele a lélekben – Kinyilatkoztatások Svéd Szent Brigitta által
Egyedül a Szentlélek sugallatai iránti érzékenység vezet el az életszentséghez és az üdvösségbe. A következő mondatokat Svéd Szent Brigittának, Európa védőszentjének mondta Miasszonyunk, hogy segítsen megkülönböztetni a Szentlélek indíttatásait, Aki mindig békét, tisztaságot és engedelmességet hagy maga után a lélekben.
“Lányom, 7-7 jelben tudod felismerni mind a Szentlélek, mind tisztátalan lélek működését”
A SZENTLÉLEK 7 JELE
Először is, az az ember, akiben a Szentlélek működik, értéktelennek látja a világot, és minden evilági megbecsültséget.
Másodszor, megszeretteti Istent a lélekkel, és minden testi gyönyört érdektelenné tesz számára.
Harmadszor, türelemre és csakis Isten megdicsőítésére indít.
Negyedszer, rávezeti az illetőt, hogy szeresse és együttérezzen a felebarátaival, sőt, még az ellenségeivel is.
Ötödször, önmegtartóztatásra sarkall, még a megengedett dolgokban is.
Hatodszor, bizalomra indít Isten iránt a nehézségek közepette, sőt arra, hogy a lélek dicsőítse Istent a nehézségekben.
Hetedszer, a lélek arra vágyik, hogy elmenjen és Krisztussal lehessen, inkább, minthogy a világi jólétben beszennyeződjön.
A GONOSZ LÉLEK 7 JELE
A gonosz 7 jele a Szentlélek 7 jelének az ellenkezője.
Először, a világot édesnek, a mennyet sótlannak és unalmasnak tünteti fel.
Másodszor, az ilyen ember tiszteletre vágyik, és elfeledkezik az élet valódi értelméről.
Harmadszor, gyűlöletet és türelmetlenséget ébreszt a szívben.
Negyedszer, felbátorítja Istennel szemben, hogy makacsul kitartson a saját elképzeléseiben.
Ötödször, megszépíti előtte a saját bűneit, és felmentéseket sugall neki.
Hatodszor, könnyelművé teszi az elméjét, és testi tisztátalanságokat gerjeszt.
Hetedszer, A hosszú élet reményével bíztat, és szégyenérzetet kelt a szentgyónással szemben.
„Gondosan őrizd az elmédet, nehogy rászedjenek az ilyen lelkek.”
(Részlet Svéd Szent Brigitta: A Kinyilatkoztatások Könyve című művéből, 4 könyv, 23 fejezet)
Svéd Szent Brigitta: Az a pápa, aki feladja a cölibátust, a pokolra kerül
A Szűzanya elmagyarázta Svéd Szent Brigittának, hogy ha egy pápa megengedi a papoknak a nősülést, akkor az pokolra fog kerülni. Ezt mondta a látnoknak:
„Most elmagyarázom neked, mi Isten akarata ezzel kapcsolatban …
Tudnod kell ezt is: ha egy pápa megengedi a papoknak, hogy testi házasságot kössenek, Isten olyan súlyos büntetéssel fogja sújtani spirituális úton, mint amilyen súlyos igazságos testi büntetést szab ki a törvény az olyan emberre, aki olyan súlyos bűnt követett el, hogy azt érdemli, hogy kivájják a szemét, levágják a nyelvét, az ajkait, orrát és a fülét, amputálják a kezét és a lábát, az egész testéből folyjon el az összes vére úgy, hogy a teste kihűljön, és végezetül a kivérzett holttestét dobják a kutyák és más vadállatok elé.
Ehhez hasonló dolog történik spirituálisan azzal a pápával, aki szembe megy a fent említett rendelkezéssel és Isten akaratával, és megengedi a papoknak, hogy házasságot kössenek.
Emiatt az ilyen pápától Isten teljesen elveszi a spirituális látás és hallás képességét, a spirituális szavakat és tetteket. Spirituális bölcsessége teljesen kihűl; és végezetül a halála utána a lelkét a pokolba vetik örök szenvedésre, oly módon, hogy a démonok eledele lesz örökké, vég nélkül.”
forrás: gloria.tv
Urunk, Istenünk, te Szent Brigittának egyszülött Fiad által mennyei titkokat nyilatkoztattál ki, hathatós közbenjárására segíts bennünket, hogy egykor eljussunk mennyei dicsőséged szemlélésére. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Istenünk, te Szent Brigittát élete folyamán különböző utakon vezetted, és Fiad szenvedésének szemlélése és átélése által csodálatosan megtanítottad őt a kereszt bölcsességére. Add, hogy bármely hivatásban éljünk is, mindig és mindenben téged keressünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.
Szent Brigitta imája
Áldott légy Uram, Jézus Krisztus, aki az utolsó vacsorán a földi kenyeret csodálatosan átváltoztattad drága testeddé, szenvedésed emlékéül szeretetből át is adtad apostolaidnak, és lábukat drága szent kezeddel megmosva, példaként mutattad meg nekik mélységes alázatodat.
Dicsőség neked Uram, Jézus Krisztus, aki végtelen türelemmel megengedted, hogy oszlophoz kötözzenek, kegyetlenül megostorozzanak, vérrel borítva Pilátus ítélőszéke elé állítsanak, mint ártatlan Bárányt.
Örök hála legyen neked Uram, Jézus Krisztus, aki haláltusádban minden bűnösnek reményt nyújtottál a bűnbocsánatra, amikor a hozzád forduló gonosztevőnek irgalmasan megígérted a mennyország dicsőségét. Amen.
Svéd Szent Brigitta imája: Imádság Jézus szent véréhez
Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő!
Emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a szőlősajtolóban!
A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki, kifolyt az utolsó cseppig.
Szent Tested, mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten, csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál.
Keserű szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át.
Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át. Ámen!
Ima az Oltáriszentség előtt
Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlévő Isteni Fölség!
Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás és élet kútfeje, menny és föld Ura, Istene, akit az angyalok és szentek imádnak az égben, mi is imádunk téged az Oltáriszentségben.
Hálát adunk neked Istennek fia, aki emberré lettél, aki az üdvösségünkért áldozatul adtad önmagadat a kereszt oltárán, és minden szentmisében részesítessz minket e megváltó áldozatban.
Hittel valljuk, hogy aki e kenyérből eszik, örökké él., hiszen azért adtad magadat lelkünk eledeléül, a szentáldozásban.
Engedd urunk, hogy sohase vegyünk téged ítéletünkre, hanem a szeretet e szentsége váljék lelkünk üdvösségére.
Ámen
Loyolai Szent Ignác imája
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád, és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Ámen
