És itt nem mulaszthatjuk el, hogy a magántulajdon erkölcsi jelentőségére is ki ne térjünk.
Mint mindent, úgy a magántulajdont is lehet rosszra használni. Ámde nem a visszaélés, hanem a nagy erkölcsi haszon lebegett a Teremtő szeme előtt, midőn megalkotta a világtervet, mely kisebb-nagyobb magánvagyon mozaikjából tevődik össze s melyben a gazdagság és szegénység elosztódása játssza a főszerepet.
A végső nyomor ugyan semmiképpen sem az isteni világterv folyománya, de az igen, hogy „szegények mindenkor legyenek veletek”. (Jn 12,8)
Ez a kis bolygó föld ugyanis, amelyről mint parányi szigetről a mindenség nagy óceánjába kitekintünk, melyen élünk, küzdünk, szenvedünk és halunk, számunkra vándorút, a megpróbáltatás csatatere. Enélkül minden érthetetlen; ez megmagyaráz mindent. A lelkiismeretesség, becsületesség, erény, nagylelkűség, lemondás, áldozat, mind, mind a szegénységgel s gazdagsággal, szóval a birtokjoggal állnak szoros kapcsolatban. A mi világunk szegényekből s gazdagokból van összeszerkesztve. Egyik rászorul a másikra, egyik oly szükséges, mint a másik.
Cheverus, a bordeauxi (olv. bordói) bíborosérsek hercegi gyermeket keresztelt a székesegyházban. Észreveszi, hogy szegény napszámos gyermeke is várakozik ugyanerre a nagy szentségre a templom egyik félreeső részében. Odahívja és azt is megkereszteli. Utána az előkelő közönséghez a következő kis beszédet rögtönzi: „Íme, két gyermek van itt. Egyik hercegi, a másik szegény napszámosé. Külsőleg eltérnek, Isten előtt egyformán nagyok, szemében egyformán méltók, szívének egyaránt kedvesek. Mindkettő ugyanarra a boldogságra hivatott, csakhogy különböző utakon kell oda eljutniok. A gazdag az irgalom által, a szegény a türelmes munkásélet által jut oda. Egyiknek erénye a bőkezűség, a másiké a hála. Tehát már ma kezdjenek el hivatásuknak megfelelni. Én ma a szegény nevében kérek s köszönök, önök a gazdag nevében tanúsítsanak irgalmat és nagylelkűséget”. A beszédnek nagyszerű eredménye lett.
A szegénység azonban nemcsak azért van, hogy a felebaráti szeretetnek, irgalomnak gyakorlatára nyújtson alkalmat. „Isten bölcsességének és tudományának mélységes gazdagsága, melynek ítéletei megfoghatatlanok, útjai megvizsgálhatatlanok (Róm 11,33), éppen a szegénységbe rejté el az egyéni s társadalmi boldogság forrásait: „Boldogok a lelki szegények”. (Mt 5,3) Boldogok, „mert övék a mennyek országa”, mert a vagyonnal járó számtalan lenyűgöző gondtól menten magasabb érdekeiknek, lelküknek, az égnek szabadabban élhetnek. De boldogok azért is, mert az ő dicsőségük, hogy az emberi nem savát alkotják.
A keresztény civilizáció, minden igazi haladás és boldogulás voltaképpen a szegénység ajándéka. Az egészséges keresztény kultúra a szegény apostolok, szerzetesek verítékének gyümölcse. A jótékonyság és irgalom műveit jórészt a szegénység alapítja, gondozza s tartja fenn a mai napig.
Minden nagy mű a világon a szegénységtől indul ki; minden világreform a szegénységre, vagyis a mulandó javak helyes és bölcs értékelésére, mint egyetlen szolid alapra akarja visszavezérelni az emberiséget.
A szegénységnek s gazdagságnak ez a kölcsönhatása, melyből a világtörténelem szövete kialakul, a magánbirtokjogot szükségképpen feltételezi.