„Ma született e világra”
Nativitas Beatae Mariae Virginis – Boldogságos Szűz Mária Születése
„Felvirradt számunkra az üdvösség hajnala, belőle támadt üdvösségünk Napja”
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, Áldott vagy te az asszonyok között”
Ó, Boldogságos Szűz Mária, Hajnal Szép Sugara, hozd el nékünk az Üdvözítőt! Áldott legyen Isten Fölséges Anyja, Boldogságos Szűz Mária! Áldott legyen Szeplőtelen Fogantatása!
A Szűzanya születésnapján az Egyház a megváltás első napjának hajnalát ünnepli azzal, hogy megjelenik a világban a Megváltó édesanyja.
Mária a világ Megváltójának anyjaként, minden ember lelki anyjaként és Isten teremtményeinek legszentebb anyjaként jött világra. Fiának végtelen érdemei miatt makulátlanul fogant és született meg az Isteni kegyelem által. Márián keresztül, aki a Menny és a Föld királynője, a kegyelem elérkezett az emberekhez. Rajta keresztül, a Szentháromság akarata szerint a hitetlenek megkaphatják a hit ajándékát; a sanyargatottaknak az irgalmat ajánlják fel; és Krisztus tagjai növekedhetnek a hitükben.
A Boldogságos Szűz egyedülálló helyet foglal el az üdvösség történetében, és a legkitüntetettebb küldetést hordozza minden teremtmény között.
Máriában minden emberi természet felmagasztosul!
A Boldogságos Szűz Máriának születésnapja van ma, akinek szépségét tekintetre méltatta, alázatosságát látogatásával jutalmazta az Úr. Az áldott és tiszteletreméltó Istenszülő, Boldogságos Szűz Mária, akinek születésnapját ünnepeljük, járjon közben értünk az Úrnál.
„Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját” – mondja egy ősi Himnusz.
A mai napon, ajánljuk alázatos imádságunkat a gyermek Máriának mindannyiunkért, a világért, papjainkért, az Egyházért, és Édes Hazánkért. Anyánk, szeretett Királynőnk, add a Te lelkületed minden munkánkhoz, cselekedetünkhöz, add a Te védelmedet, szereteted és segítségedet egész napon át. Engedd, hogy mi és Isten minden szolgája a Te Szeplőtelen Szívedben lakozhassunk!
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!”
Őt ünnepelve örülünk együtt annak, hogy Isten Anyja a mi anyánk is. Gyakran hívjuk a Boldogságos Szűzanyát “örömünk okaként”, litániájának egyik legszebb megnevezéseként.
„Ma született e világra Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek, Zengenek a muzsikák
Szent Dávidnak sok húrját Bár egyenként verhetném,
Szűzanyám kis pólyácskáját Én azzal tisztelhetném,
Kissszonynak, Máriának Versét énekelhetném,
Bölcsőcskéjét vigadozva Örömmel rengethetném.”
Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában (…), mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.
Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról, ahogy Damjáni Szent Péter mondotta:
»Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.«
Szeptember 8-án, Kisboldogasszony – népi elnevezése: Kisasszony – napján egyházunk „Szűz Mária születésnapját – Nativitas Beatae Mariae Virginis” – ünnepli.
A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről.
A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.
Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújáró nap. A „Stella puerpera Solis” – „Hajnali szép csillag” tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben.
Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő Napban a bölcsőben fekvő Máriát.
„Mennyországnak királynéja,
irgalmasságnak szent anyja.
Tengernek ezer csillaga,
üdvözlégy szép szűz Mária.
Légy segítője népednek,
az elveszett bűnösöknek.
Kísérője istenednek,
anyja lettél teremtődnek.
Halleluja”
A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.
A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.
Mária születése hajnalcsillag az emberiség egén. A megváltás művének kezdete. Isten kegyelmét, szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születése öröm, ahogy minden születés öröm, mert a reményt erősíti bennünk.
Valami szép, valami szent kezdődik.
Szűz Mária az Egyház ősmintája, Benne fog fellobbanni a világ Világossága, Élő Vízforrás fakad majd benne. Ő lesz az akol, ahová érkezik a jó Pásztor.
Nemzedékek várakozása teljesedett be azzal, hogy az idők teljességében Isten egyszülött Fia „megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett”
„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.”
…De ma még csak az üdvösség hajnalát, Szent Anna és Joakim leányának születését ünnepeljük, aki Szeplőtelenül fogantatott, szeplőtelenül élt.
Közbenjárása újítsa meg Egyházunkat!
„…Ebből a liturgikus képhagyományból sarjadt Telek Józsefnek tanácsa: ha egyébkor tőletek ki nem telhetne, legalább estéli és reggeli hajnalkor, mikor a hajnali csillagot, a többi csillagok között, legtetszetesb fényességgel ragyogni szemlélitek, elmélkedjetek a Jákobbul támadott csillagnak, az Isten szent Anyjának felséges méltóságáról.
Egy középkori eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben.
Ennek a napnak a hajnalát a hívők a szabadban várták, és „csatlakoztak az angyalokhoz”, akik a mennyben örvendeztek a Szűzanya születésén.
Együtt mondták:
„Boldog vagy szentséges Szűz Mária és minden dicséretre méltó, mert belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk.”
Aki érdemes volt rá, az megláthatta a felkelő napban Szűz Máriát…”
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek.
A Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható:
„Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
Azért lett szeptember 8-a az ünnep, mert ezen a napon szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Ez a templom ma is áll, Szent Annának szentelve.
„…A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, akik Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között. Anna, aki keservesen bánkódott gyermektelenségük miatt, megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát három éves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték…”
A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelenik Gábor arkangyal:
„Gábriel arkangyal leszállott a földre,
Mint a piros hajnal mennyei nagy fénybe
Veri a citerát, zengi a szép fohászt,
Ezzel vigasztalja dicsőült Szent Annát.
Hamuszínű szárnyát egekre terjeszti,
Gyönyörű orcáját a földre függeszti,
Égszínű palástban, rózsaszín ruhában
Leszállott Gábriel Názáreth városban.
Ringass el minket is aranyos bölcsőben
Altass el minket is drága szent szívedben
Majd ha üt az óra az örök álomra
Veled együtt álljunk mi is egy bokorba.”
„Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.
Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.”
Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ô váltja meg a népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
Ünnepeljük Megváltónkat, aki Szűz Máriától született, és így könyörögjünk:
Urunk, édesanyád járjon közben értünk!
Igazság Napja, akit a szeplőtelen Szűz, mint fényes hajnal előre jelzett, add, hogy mindig látogatásod fényében járjunk!
Urunk, édesanyád járjon közben értünk!
Örök Ige, aki Szűz Máriát romolhatatlan hajlékoddá választottad, szabadíts meg minket a bűn romlottságától!
Urunk, édesanyád járjon közben értünk!
Üdvözítőnk, édesanyád ott állt a kereszt tövében, add, hogy az ő közbenjárására örömmel vállaljunk részt szenvedéseidből!
Urunk, édesanyád járjon közben értünk!
Jóságos Jézus, te a kereszten függve Máriát János anyjául rendelted, segíts úgy élnünk, hogy felismerjék bennünk Szűz Mária gyermekeit!
Urunk, édesanyád járjon közben értünk! Amen.
XVI. Benedek pápa Kisboldogasszony napjára…
Mária születésnapja kivételes a szentek ünnepei között, az Egyházban ugyanis általában nem ünneplik a születésnapot. Az Egyház gyakorlata egész más volt, mint a pogány görögöké vagy rómaiaké, ahol egy nagy ember születését – például Cézárét vagy Augusztusét – hatalmas pompával ünnepelték.
Az Egyház úgy érvelt e gyakorlat ellen, hogy korai a születésnapot ünnepelni, mert nem tudjuk, hogyan alakul a megszületett személynek a hátralévő élete.
„Ha hallgatunk a Boldogságos Szűz szavaira, és utánozzuk magatartását, akkor a mi életünk is hálaadó énekké lesz”. – az annyiszor elismételt szavak XVI. Benedek pápa, Isten Anyja iránti szeretetéről árulkodnak.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy Máriás lelkületű pápa.
Más szavakkal, lehetetlen előre megválaszolni néhány alapvető kérdést a személy születésnapján: Az illető élete valóban ok-e az ünneplésre?
Az, aki megszületett boldog lesz-e, hogy egy napon a világba lépett?
És a világ boldog lesz-e az illető személy miatt, vagy átok lesz-e a születésnapja?…
Az Egyház mindig a halál napját ünnepelte abban a hitben, hogy csak akkor lehet egy személy életét megünnepelni, amikor már véget ért az élete és az ítélet után van.
Mária volt a kapu, akin keresztül a világba lépett az Üdvözítő, aki nem csak testileg kötődött Hozzá. Szent Ágoston sokatmondóan így beszél erről, hogy mielőtt Mária testébe foganta volna Jézust, már azelőtt szívébe foganta Őt. A szívében volt hely annak, aki ajándék volt Istentől az emberiségnek. Mint a földi nagyok és hatalmasok, a hívő Mária – akinek szívében ott volt Isten világossága – döntő szerepet játszott, hogy megváltozzon a világ sorsa. A világ a lélek ereje által változik csak igazán. (XVI. Benedek pápa)
Benedek pápa imája Szűz Mária születése napján
Ó Szeplőtelen, Tisztaságos és Ártatlan isteni kisded és Szűz Mária, aki igazságos és feddhetetlen szülőktől születtél mindenki örömére és megváltására. Ó Szent Szűz, az emberi természet Virága, gyönyörűséges és bölcsességgel teljes, aki száraz és terméketlen törzsből fakadtál, és aki születésed által boldogságos szüleid és az egész világ bánatát eloszlattad, ne hagyj el minket bűnösöket és érdemteleneket, akik elkeseredésbe és utálatosságokba merültünk vétkeink miatt. Ó az imádság és az önmegtartoztatás legszentebb gyümölcse, hallgasd meg tehetetlen szolgáid imáját, és a legszentebb imád kegyelme segítsen nekünk megtanulni imádkozni Istenhez, szívből, szétszórtság és forma nélkül.
Kérünk téged, mint a bukott Ádám visszahívását, járj közben értünk Istennél, hogy kegyelmével az igazi bűnbánatra hívjon minket.
Kérünk téged, az öröm Anyját, vigasztald meg kegyelmeddel elkeseredett és szomorú lelkünket.
Kérünk Téged, a Világosság Anyját, járj közben értünk Istennél elménk és szívünk megvilágosodásáért.
Segíts bennünket a te imáid kegyelmével, hogy megtisztuljunk bűneink szennyétől, és a mennybe kerüljünk.
Az Ige lelki palotája, segíts bennünket, hogy megláthassuk a mennyben az Új Sion palotáját. Istennek Szentséges és Szeplőtelen Menyasszonya, segíts bennünket tehetetleneket, hogy megláthassuk a mennyei Jeruzsálemet, a Bárány Menyasszonyát, az elsőszülöttek Anyját.
Te, a Világosság szekere, vigyél el minket az öröm világosságára, amely örökké ragyog az igazaknak és szenteknek.
Te, felhő az arany fénysugaras porfír képmásában, árnyékolj el bennünket a testi vágyak hevétől és a düh és a hirtelenkedés lángjától.
Kérünk téged, aki az isteni természet villáma és az elme Napjának fényes sugara vagy, világosíts meg kegyelmeddel, hogy el ne feledjük, mi is Isten temploma vagyunk, és bűneinkkel ne szomorítsuk meg Isten Lelkét, aki bennünk lakozik.
Te, aki a lelki kegyelmek tárháza vagy, segíts bennünket érdemteleneket, hogy elnyerjük Isten kegyelmét most és mindörökké.
Te, a Szentlélek lakóhelye, kegyelmeddel járj közben értünk Istennél, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk, és igaz lelket újítsa meg bensőnkben.
Anyja a kegyelemnek és vigasztalásnak, a szív mély alázatával kérünk téged, légy mellettünk életünk utolsó óráján, segíts nekünk és vigasztald meg lelkünket az elválásban e romlott testtől és e mulandó világtól.
Aranyszárnyú és villanó ragyogású galamb, teljes szívünkből kérünk téged, hogy utazz velünk, amíg áthaladunk a levegőég minden félelmetes vámja, és a sötét égbolt minden félelmetes ereje a mellett.
Kérünk téged, aki az élet, a világosság és az öröm ajtaja vagy, segíts bennünket belépni a mennyek kapuján, és a te szent és hatalmas imáid kegyelme által eljussunk mérhetetlen és megközelíthetetlen öröm világosságára.
Te, aki az ég és a föld Királynője vagy, aki örökké a Szentháromság jobbján ülsz, aki a Szeráfok Teremtőjét szülted, aki felülmúltad dicséretben a Kerubokat, kérünk téged mi bűnös és érdemtelen szolgáid, maradj közel lelkünkhöz a nagy és rettenetes Utolsó Ítélet napján, és szelídítsd meg az Úr Isten és Jézus Krisztus szent és igazságos haragját, hogy irgalmazzon nekünk és üdvözítse a lelkünket. Amen.
„Micsoda leírhatatlan öröm, hogy a Szeplőtelen Szűz Mária a mi édesanyánk. Minden alkalommal, amikor megtapasztaljuk, mennyire esendők vagyunk, milyen könnyedén engedünk a rossz vonzásának, kérjük Mária segítségét, és szívünk mindjárt megtelik fénnyel és vígasszal.”
„Valljuk meg, hogy ahol Isten lakik, ott van a mi otthonunk is; ahol Krisztus lakik, ott az ő testvérei nem lehetnek idegenek. Mária, aki Krisztus Anyja, a mi Édesanyánk is. Mária kinyitja előttünk házának ajtaját, és irányít bennünket, hogy belépjük Fia akaratába.”
SZENT ADORJÁN VÉRTANÚ
„Szem nem látott, fül nem hallott, emberi szívbe föl nem hatolt, amiket Isten készített azoknak, akik őt szeretik” (1 Kor 2,9)
„Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!”
(Szent Adorján)
Szent Adorján (Adrianus) kisázsiai születésű katonatiszt, a keresztényellenes Maximianus császár főhivatalnoka volt Nikomédiában. A császári palotából való kilátást zavarta a keresztények impozáns bazilikája. A karhatalom néhány óra alatt megszállta a templomot, kifosztotta, majd romhalmazzá tette. A liturgikus textíliákat és a szent könyveket elégették. Nikomédia és környéke sok vértanút adott.
Adorján, aki korábban maga is üldözte a keresztényeket, megtért, de keresztény hite miatt 304 körül őt is börtönbe vetették, Maximianus császár uralkodása idején szenvedett vértanúságot.
Midőn a mondott Maximianus Nikomédia városában a bálványoknak áldozott, parancsára mindenki keresztények után kutatott. Ki a büntetéstől való félelemből, ki a pénzjutalom utáni vágyból: szomszéd a szomszédot, rokon a rokont hurcolta bíróság elé. Közülük harminchármat üldözőik elfogtak, és a király elé vezettek. Így szólt hozzájuk a király: „Nem hallottátok, hogy milyen büntetést rendeltem el a keresztények ellen?” Így válaszoltak: „Hallottuk és kinevettük esztelen parancsodat.” Erre a király haragra gyúlva, nyers szíjakkal korbácsoltatta meg őket, és parancsot adott arra, hogy szájukat kövekkel zúzzák szét, és elrendelte, hogy miután valamennyiük vallomását feljegyezték, vasra verve zárják őket börtönbe.
Állhatatosságukat látva, Adorján, a katonai szolgálattevők kapitánya, így szólt hozzájuk: „Az Istenre kérlek benneteket, mondjátok meg, mi viszonzást vártok ezekért a kínokért?” Erre ezt mondták a szentek: „Szem nem látott, fül nem hallott, emberi szívbe föl nem hatolt, amiket Isten készített azoknak, akik őt szeretik” (1 Kor 2,9), Erre Adorján nyíltan kiállt, és azt mondta: „Jegyezzetek be engem is ezekkel együvé, mert én is keresztény vagyok!” Mikor ezt a császár meghallotta, vasra verve börtönbe vetette, amiért Adorján nem akart áldozatot bemutatni.
Natália pedig, a felesége, amikor meghallotta, hogy férje börtönben van, megszaggatta ruháit, keservesen sírt és jajgatott. Hanem amikor azt is megtudta, hogy Krisztus hitéért börtönözték be, nagy öröm töltötte el, a börtönhöz futott, és csókolgatni kezdte férje és a többiek bilincseit. Hiszen ő is keresztény volt, de az üldözés miatt nem árulta el magát. Így szólt férjéhez: „Boldog vagy, uram, Adorján, mert olyan kincsre leltél, amelyet nem szüleid hagytak rád, s amelyben ezek itt – noha sok minden van birtokukban – szűkölködni fognak, midőn az idő nem lesz alkalmas kölcsönadásra és kölcsönvevésre, s midőn senki nem szabadíthatja majd meg a másikat a büntetéstől, sem apa a fiát, sem anya a lányát, sem szolga az urát, sem barát a barátját, sem pedig a vagyon annak birtokosát.” Amikor pedig figyelmeztette őt, hogy vessen meg minden földi dicsőséget, s ne gondoljon se barátaival, se szüleivel, és szívében mindig az égiekhez ragaszkodjék, így szólt hozzá Adorján: „Menj, nővérem, szenvedésünk idején hívatni foglak téged, hogy lássad végünket.” Így tehát férjét a többi szentre bízva – hogy tudniillik erősítsék őt –, Natália hazatért.
Amikor Adorján hallotta, hogy elérkezett szenvedésének napja, lefizette az őröket, és a vele lévő szenteket kezesül hagyva, hazament Natáliáért, hiszen esküvel ígérte meg neki, hogy szenvedésüknél jelen lehet. Valaki már messziről meglátta őt, előrefutott, és hírül adta Natáliának: „Adorján kiszabadult és itt jön!” Ő ezt hallva, nem hitte el, és ezt mondta: „És ki szabadíthatta ki őt bilincseiből? Ne érjem meg, hogy bilincseiből szabadulva, elváljon a szentektől!”
Amíg ezt mondta, megjött a szolgafiú, mondván: „Íme az én uram, elengedték.” Natália pedig, mert úgy gondolta, hogy megfutamodott a vértanúság elől, keserű zokogásban tört ki, és amikor meglátta őt, fölugrott, a ház kapuját gyorsan bezárta előtte, és így szólt: „Messze kerüljön tőlem, aki az Istentől elesett, és ne kelljen szólnom ahhoz a szájhoz, mely urát megtagadta!” És hozzá fordult: Ó, te szerencsétlen, Isten nélkül való, ki kényszerített belekapni abba, amit nem tudtál bevégezni? Ki választ el téged a szentektől? Ki csalt el, hogy otthagyd a béke gyülekezetét? Mondd meg nekem, miért futamodtál meg, mielőtt kitört volna a harc, mielőtt ellenséget láttál volna? Hogyan sebesülhettél meg a nyíl kilövése előtt? Én még csodálkoztam is, hogy valaki az Isten nélkül valók közül, a gonoszok nemzetségéből Istennek ajánlott áldozat lehet. Jaj, én boldogtalan nyomorult, mit tegyek, mikor hozzá vagyok láncolva ehhez az istentelenhez? Annyit sem érdemeltem, hogy csak egy óra hosszat vértanú feleségének nevezzenek, hanem hitehagyó felesége lettem: kis ideig tartott az én ujjongásom, hanem gyalázatom örökké fog tartani!”
Szent Adorján ezeket hallva túláradóan örvendezett, és csodálattal töltötte el, hogy a szép és nemes fiatal nő, akit tizennégy hónapja vett feleségül, hogyan mondhatott ilyeneket. Ezért még lángolóbban vágyakozva a vértanúságra, szíves örömest hallgatta szavait. Hanem amikor látta, hogy túlságosan gyötrődik, azt mondta neki: „Nyiss ajtót, úrnőm, Natália, mert nem a vértanúság elől futamodtam meg, ahogy gondolod, hanem azért jöttem, hogy téged hívjalak, amint megígértem.”
Ő ezt nem hitte el, és ezt mondta: „Nézd, hogyan vezet félre engem a hitehagyó, hogy hazudik ez a második Júdás! Tűnj előlem, nyomorult; megölöm hát magam, hogy kielégülj végre.” És mert késlekedett az ajtónyitással, azt mondta neki Adorján: „Nyisd ki gyorsan, mert elmegyek, és többé nem fogsz látni, és gyászolni fogod, hogy nem láttál engem halálom előtt. Kezesül hagytam a szent vértanúkat, és ha a szolgák nem találnának engem, a szenteknek saját kínjaik mellett az enyémeket is magukra kell venniük.”
E szavak hallatára Natália kinyitotta az ajtót, és miután leborultak egymás előtt, együtt mentek a börtönbe, ahol Natália hét napon keresztül törölgette a szentek fekélyeit drága gyolcsokkal.
A kijelölt napon aztán a császár elővezettette őket. A kínzásoktól annyira el voltak gyengülve, hogy járni sem tudtak, ezért úgy szállították őket, mint az állatokat. Adorján megkötözött kézzel követte őket. Azután Adorjánt, aki maga vitte kínpadját, a császár elé vezették, Natália pedig csatlakozva hozzá, így beszélt neki: „Én jó uram, aztán nehogy reszkess, mikor meglátod a kínzóeszközöket! Most ugyan egy kis ideig szenvedsz, de azután örökké ujjongani fogsz az angyalokkal.” Adorjánt tehát, mivel nem akart áldozatot bemutatni, igen keményen megkorbácsolták, Natália pedig örömmel szaladt a szentekhez, akik börtönben voltak, és azt mondta: „Íme, az én uram megkezdte vértanúságát!” Mikor pedig a király figyelmeztette Adorjánt, hogy ne káromolja az ő isteneit, azt mondta: „Ha te engem azért kínzol, mert káromlom azokat, akik nem istenek, milyen kínokat kell majd neked kiállanod, aki az igaz Istent káromlod!” Erre a király: „Ezek a hitetők tanítottak ki téged ezekre a szavakra.” Adorján így válaszolt: „Miért mondod hitetőknek azokat, akik az örök élet tanítómesterei?” Szaladt Natália, és örömmel számolt be a többieknek férje válaszáról.
Akkor a király négy igen erős férfival keményen megkorbácsoltatta. Natália pedig minden kínzásról, kérdésről és válaszról rögtön beszámolt a többi vértanúnak, akik a börtönben voltak. Hanem olyannyira megkorbácsolták, hogy belső részei kiomlottak. Erre, vasra verve bezárták a börtönbe, a többiek mellé.
Adorján huszonnyolc éves, csinos és deli ifjú volt. Natália elnézte, ahogyan férje egészen elkínozva hanyatt fekszik, és kezét a feje alá téve így beszélt; „Boldog vagy, én uram, mert méltó lettél, hogy a szentek sorába számláltass. Boldog vagy, én fényességem, hogy szenvedhetsz azért, aki érted szenvedett. Most folytasd utadat, én édesem, hogy megláthasd az Ő dicsőségét!”
Meghallván pedig a császár, hogy sok asszony szolgál a szenteknek a börtönben, elrendelte, hogy többé ne engedjék be őket hozzájuk. Ezt hallván Natália lenyírta a haját, és férfiruhát öltve szolgált a szenteknek a börtönben. Példájával másokat is erre indított. Megkérte férjét, hogy mikor már a dicsőségben lesz, könyörögjön érte, hogy az Isten őrizze meg őt érintetlenségben, és mielőbb szólítsa el ebből a világból.
Hallván pedig a király, hogy mit műveltek az asszonyok, üllőt hozatott, hogy azon összetörjék a szent mártírok lábszárait, és elpusztuljanak. Natália attól félt, hogy férje megretten a többiek gyötrelmeitől, ezért megkérte a szolgákat, hogy Adorjánnal kezdjék. Miután levágták Adorján lábfejét és összetörték lábszárát, arra kérte Natália, hogy engedje kezét is levágni, hogy ezzel hasonlóvá legyen a többi szenthez, akik többet szenvedtek. Miután ez megtörtént, Adorján kiadta lelkét, és a többiek is lábukat önként odanyújtva, az Úrhoz költöztek.
A király, utasítást adott, hogy égessék el a testeket, Natália azonban Adorján kezét ölébe elrejtette. Amikor aztán a szentek testét tűzre vetették, Natália velük együtt a tűzbe akarta vetni magát, de hirtelen igen heves zápor tört ki, és a tüzet eloltva, sértetlenül megőrizte a szentek testét. A keresztények pedig megtanácskozván a dolgot, a testeket Konstantinápolyba vitték át azzal, hogy ha majd az Egyház békében él, tisztelettől övezve visszahozzák. Az Úr 280. esztendeje körül történt vértanúságuk.
Natália otthon maradt, Szent Adorján kezét megőrizte, és életének vigaszául mindig ágya fejénél tartotta. Később egy tribunus, látva, hogy Natália milyen nagyon szép, gazdag és nemes, a császár akaratából tisztes matrónákat küldött hozzá, hogy egyezzen bele a vele kötendő házasságba.
Natália így válaszolt neki: „Ki kezeskedhet értem, hogy egy ilyen férfihoz hozzámenjek? Mégis azt kérem, hogy adjanak nekem három nap haladékot, hogy előkészülhessek.”
Azért mondta ezt, hogy így elmenekülhessen. Kérlelni kezdte az Urat, hogy őrizze meg érintetlenségben, s közben elszenderedett. Íme, megjelent neki egy a vértanúk közül, és kedvesen vigasztalgatva megparancsolta, hogy menjen oda, ahol a vértanúk teste van. Mikor felébredt, csak Adorján kezét vette magához, és sok kereszténnyel együtt hajóra szállt.
A tribunus ennek hallatára egy sereg katonával hajón indult üldözésére, de a feltámadó ellenszél sokakat közülük elsüllyesztett, s visszatérésre kényszerítette őket. Éjfélkor egy kísértethajón, hajós alakjában megjelent az ördög Natáliának és társainak, és a hajós hangján így szólt hozzájuk: „Honnan jöttök és merre tartotok?” Erre ők: „Nikomédiából jövünk, és Konstantinápolyba tartunk.” Erre az ördög: „Eltévedtetek, tartsatok balra, hogy jó irányba hajózzatok.”
Ezt azért mondta, hogy kiküldje őket a nyílt tengerre, és odavesszenek. De amint átigazították a vitorlákat, hirtelen megjelent nekik egy csónakban Adorján, és figyelmeztette őket, hogy ugyanabba az irányba hajózzanak, amerre elindultak, és hozzáfűzte, hogy a gonosz lélek beszélt hozzájuk. Majd eléjük került, mutatva nekik az utat. Natália pedig látva az előttük haladó Adorjánt, mérhetetlen örömmel telt el. Még virradat előtt Konstantinápolyba érkeztek.
Midőn Natália belépett abba a házba, ahol a vértanúk teste nyugodott, Adorján kezét teste mellé helyezte, majd imádság közben álomba merült. Megjelent neki Adorján, és köszöntve őt, buzdította, hogy jöjjön vele az örök békességbe. Miután fölébredt és a jelenlévőknek elbeszélte álmát, istenhozzádot mondott mindenkinek és kilehelte a lelkét. A hívek pedig fölemelték testét, és a vértanúk mellé helyezték el.
Mit tanít számunkra az első századok vértanúja?
Amikor a keresztények valóban kovásszá, fénnyé és a föld sójává tudnak válni, akkor úgy, mint Jézus, ők is üldözés tárgyává válnak, ők is az „ellentmondás jele” lesznek. A testvéri együttélés, a szeretet, a hit, a kicsik és szegények szolgálata melletti döntés, amelyek a keresztény közösségek létét fémjelzik, olykor erőszakos ellenszenvet váltanak ki.
Milyen hasznos tehát azok tanúságtételére tekinteni, akik előttünk már a hősies hűség jelét adták!
Ima Szent Annához
Üdvözlégy, Szent Anna asszony!
Istentől megáldott anya vagy, mert Mária, a kegyelemmel teljes Szűz,
a te leányod. Szent anya vagy, mert gyermeked
szeplőtelenül fogantatott, s nevelésed által tiszta és ártatlan életet élt.
Boldog anya vagy, mert gyermeked, Mária, az Isten Anyja.
Ő az Úr Jézus Krisztus szülőanyja, aki minket az üdvösség útján vezérel.
Mi, szegény bűnösök, magunktól tehetetlenek vagyunk,
csak Isten kegyelmétől támogatva művelhetjük üdvösségünket.
Azért esdve kérünk, hogy közbenjárásoddal légy szószólónk
a Boldogságos Szűz Máriával együtt a mennyei Atyánknál,
és nyerd meg számunkra Krisztustól az üdvösségre segítő kegyelmet!
Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba!
Segíts, hogy keresztünket zúgolódás nélkül hordozzuk, szenvedéseinkben türelmesek legyünk, az élet ezernyi bajában pedig gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk.
Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt.
Vezesd őket az üdvösség útján!
Ha pedig erről az útról gyarlóságukban letérnek, térítsd vissza őket anyai jóságoddal az Istennek tetsző élet útjára, hogy egyedül az Ő akaratát teljesítsék.
Szent Anna asszony, aki örömmel néztél a halál elé, hathatós pártfogásoddal segíts Istennél: – úgy éljünk a világon, hogy a haláltól ne kelljen rettegnünk, és Istennek kedves élet után boldog legyen a halálunk.
Amen.
Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél.
Szeplőtelen Szívedben maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esdj ki számomra isteni Fiadtól igazi alázatot, tiszta szeretetet, hűséget – az engedelmességben az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó, Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki Anyaszentegyházad, országod – Édes Magyar Hazám, – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó Boldogságos, édes jó Anyám! Ámen!
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!”
HIMNUSZ JÉZUS SZENT SZÍVÉHEZ
Ó Jézusunknak szent Szíve!
Te papi szívnek mintaképe,
Ki keresed a lelkeket,
Kik rútul elszakadtak Tőled.
Ó, Jézus add kegyelmedet,
Hogy kövessük szent Szívedet,
Hogy mi Tenéked, Főpapunk,
Tisztán szentül szolgáljunk!
Ó Jézusunknak szent Szíve!
Magadra vetted bűnünk terhét,
S kegyelmeddel elárasztod
A Hozzád megtért bűnös lelkét.
Ó, Jézus add kegyelmedet,
Hogy kövessük szent Szívedet,
Hogy mi Tenéked, Főpapunk,
Tisztán szentül szolgáljunk!
Ó Jézusunknak szent Szíve!
Ki értünk adtad oda élted,
Te hívsz magadhoz bennünket,
S mi mindent feláldozunk érted.
Ó, Jézus add kegyelmedet,
Hogy kövessük szent Szívedet,
Hogy mi Tenéked, Főpapunk,
Tisztán szentül szolgáljunk!
Ámen!