A jegyesek vizsgálata
Még az esetben is, ha a házasulandók hivatalos eljegyzést kötni nem akarnak, illendő, sőt szükséges, hogy legelsőbb a plébániahivatalhoz forduljanak s ott a házasságkötési szándékukat a lelkipásztor előtt kijelentsék. Ha a házasulandók különböző plébániából valók, ez a jelentkezés lehetőleg a menyasszony plébánosa előtt történjék.
A plébánosnak hivatásával járó szigorú kötelessége a jegyeseket megkérdezni: a) nincs-e valamely nyilvános vagy lappangó akadály, amely a házasságot esetleg érvénytelenné vagy tilossá tehetné; b) teljes szabadsággal, minden kényszertől menten készülnek-e (főképp a menyasszony) az oltár elé lépni; c) elég járatosak-e szent hitünk igazságaiban.
A körülmények szerint meg is jelöli az időt, midőn jegyesoktatásra jelentkezhetnek.
Végül mielőtt a plébános elbocsátaná a jegyeseket, szívükre köti, hogy esküvőjük előtt a szentségekhez járuljanak, nehogy méltatlan állapotban fogadva a házasságot, a szentségtörés vétkét annak minden átkával együtt magukra vonják.
Hirdetés
Az Egyház törvénye szerint a házasságot annak megkötése előtt a tulajdon plébániatemplomban ki kell hirdetni.
A hirdetés akár élőszóval történhetik s ez esetben három közvetlenül egymásután következő vasárnap vagy kötelező ünnepen a plébániai istentisztelet alkalmával kell végbemennie, akár pedig – ha a főpásztor jónak látja – a plébániatemplom kapujára függeszthető ki. Ha a hirdetés ez utóbbi módon történik, nyolc napon át kell kifüggesztve lennie (két vasárnappal, illetőleg parancsolt ünneppel).
A hirdetés célja az, hogy akinek a házasulandók között fennforgó házassági akadályról tudomása volna, azt a plébániahivatalban bejelenthesse. És valóban, úgy a szeretet, mint az Egyház törvénye mindenkinek szigorú kötelességévé teszi, hogy az értésére jutott bárminemű akadályt az illetékes lelkipásztornak tudomására hozza s így a házasulandókat az érvénytelen vagy tilos házassággal járó nagy bajoktól s kellemetlenségektől megóvja.
Az egyházi hatóság megfelelő okból egy vagy több hirdetés alól fel is menthet.
A vegyesvallású házasulandók hirdetésének ügyét az 1026. egyh. törvénycikk az egyházmegyei főpásztor bölcs belátására bízza. Nálunk pedig a nm. Püspöki Kar 1919. évi április 26-án ez ügyben így intézkedett:
„A vegyesvallású jegyesek, ha ezen akadály alól felmentésben részesülnek, hirdethetők, de a másvallású jegyes vallásának említése nélkül. Azok a jegyesek, akik között a valláskülönbség akadály forog fenn, ez akadály alól való felmentés esetén sem hirdethetők”.
Halálveszély esetén
Halálveszélyben, midőn sem a bővebb vizsgálat s annál kevésbé a hirdetés nem lehetséges, elégséges, ha a felek megesküsznek, hogy meg vannak keresztelve (ha ugyan ez máshonnan is nem bizonyos) és hogy nem forog fenn közöttük semmi akadály. Ámde, ha ellenkező jelek vannak, az eskü sem elég bizonyíték.
Jegyzet: A magyar jog szerint is ily esetben kihirdetés és felmentés nélkül szabad megkötni a házasságot. A polgári tisztviselő esküt vesz ki a felektől, hogy nincs köztük polgárjogi akadály. Az esküvel való bizonyítás azonban csak arra vonatkozik, hogy nincs a felek között akadály, vagy a szükséges felmentések, engedélyek megvannak, de rögtön fel nem mutathatók. Mert a polgári tisztviselő az állam által állított akadályoktól még sürgős szükség esetén sem menthet fel.