Nincsenek tiltva, sőt a vasárnap szellemével nagyon megegyeztethetők az illedelmes szórakozások. Nincs is ellenük kifogása sem Istennek, sem embernek. Azonban szentségtörő dolog a vasárnapot egészen a szórakozás számára foglalni le.
Azért nagyon helytelen dolog a mulatságokat, bálokat szombat estére rendezni, mert ennek rendesen az a vége, hogy az éjszakai mulatozók a vasárnapot átalusszák s lelküket a szentmise mulasztása által halálos bűnnel terhelik. Jól mondja idevonatkozólag Szalézi Szent Ferenc: „Mily esztelenség a nappalt éjjellé s az éjet nappallá tenni s az Isten iránt való kötelességünket könnyelmű mulatozás miatt elmulasztani”.
Annál kevésbé rendezzünk magán a vasárnapon oly mulatságokat s válasszunk oly szórakozásokat, melyek a vasárnap szellemével ellenkeznek, minők a zajos hajtóvadászatok s nagyon kimerítő egyéb sportok.
A legrosszabb azonban az Úrnak napját a vétek által az ördög napjává tenni, mértéktelenség, veszekedés, bűnös találkák s fajtalanság által megbecsteleníteni. Az ilyenek, mint Valentinianus császár szokta mondani, „tisztátalan bort öntenek a megszentelt kehelybe”. Pedig mily gyakori ez az eset. A vasárnap az ördög legjobb munkanapja. Úgy tesz a gonosz lélek, mint ahogy az Írás tanúsága szerint Apollonius hadvezér tett, aki 22 ezer katonájával a hét folyamán nyugodtan maradt Jeruzsálem falai között, de mikor megjött a szombat, hozzálátott a gyilkoláshoz. Így az ördög is hétköznap még csak nyugtot hagy az embereknek, de vasárnap aztán minden bűnbe csalja s dönti őket: pazarlásba, fényűzésbe, lustaságba, részegségbe, tisztátalanságba, sőt akárhányszor gyilkosságba is. Hasonlók az ily vasárnap megszentségtelenítők a templomok fosztogatóihoz, mert valóban a lelkektől s az egész társadalomtól legdrágább és legszentebb kincseit ragadozzák el.