A bérmálást bármikor szabad kiszolgáltatni, illő azonban, hogy pünkösd hetében mindig kiszolgáltassák azt. (790. k.) Hajdanában mindig csak délelőtt szolgáltatták ki. Ezt tételezi fel legalább is a római szertartáskönyv, mely előírja, hogy a bérmálandók éhommal legyenek. Az új törvénykönyv azonban – mint már említettük – az éhomról hallgat, amiből méltán következtethetjük, hogy a bérmálás szentsége a nap bármely órájában kiszolgáltatható.
A bérmálás kiszolgáltatásának rendes helye a templom. A püspök azonban ésszerű okból bármely tisztességes helyen, pl. a templom előtti térségen is bérmálhat.
A megbérmáltak nevei külön anyakönyvbe vezetendők be, sőt az új törvénykönyv szerint a keresztelési anyakönyvben is jelezni kell, hogy az illetők a bérmálás szentségét felvették. (798. k.) Aki papi vagy szerzetesi pályára lép, az illetékes elöljáróság előtt keresztlevele mellett bérmálásáról tanúskodó bizonyítványát is köteles felmutatni. (993. és 554. kánon.)