„Istenünk, add, hogy békességszerzők legyünk embertársaink között, és így méltán hívassunk Isten fiainak!”
Portugáliai Szent Erzsébet, vagy ismertebb nevén Izabella, nagyanyja, Jolánta királyné, II. Endre királyunk és Courtenay Jolánta leánya révén az Árpádok királyi nemzetségéből sarjadt. Ezt mutatja neve is, melyet nagynénjének, Thüringia szent fejedelemasszonyának emlékére kapott. Az Árpádok mellett a Hohenstaufok büszke vére csörgedezett ereiben, amennyiben anyja, Konstancia királyné a hatalmas II. Frigyes császár unokája volt.
Szent Erzsébet 1271-ben született és mindjárt születésével jótékonyan nyúlt bele hazája történetébe. Atyja, Péter aragoniai trónörökös és nagyatyja, Jakab király ugyanis épp akkor elkeseredett harcban állottak egymással; de a nagyreményű gyermek születésének mindketten annyira megörültek, hogy őszintén kibékültek és azontúl a legjobb egyetértésben éltek.
Különösen az öreg király nem tudott betelni az unokája születése fölött érzett örömmel. Udvarába hozatta az aranyhajú csöppséget és attól a pillanattól kezdve, hogy értelme nyiladozni kezdett, maga vette át nevelésének irányítását; mondhatatlan örömmel szemlélte szép lelke bontakozását és büszkén szokta volt mondogatni, hogy Erzsébet, ha megnő, szépség és jóság dolgában túltesz az aragoniai ház valamennyi asszonyán.
De nem érte meg jövendölésének teljesedését, mert 1276-ban befejezte hatvanhárom évi dicsőséges és sikerekben gazdag uralkodását. Ekkor Erzsébet ismét atyja, most már III. Péter király (+ 1285) udvarába került és itt még feltűnőbb haladást tett a jámborságban, szelídségben és az irgalmas felebaráti szeretetben. Hét év múlva szülei akaratának megfelelően jegyesének, Dénes portugál királynak lisszaboni otthonába költözött át.
Lisszabonban is ugyanaz maradt, aminek Aragoniában indult: a jámborság és emberszeretet mintaképe. Sőt mint hitves, anya és királyné újakkal tetézte eddigi erényeit. Eleinte sokat kellett szenvednie, mivel kicsapongó férje lépten-nyomon vétett a házassági hűség ellen.
Erzsébet ritka türelemmel és odaadással viselte a kemény megpróbáltatást s lázadozás és pörlekedés helyett inkább szeretettel és gyöngédséggel iparkodott férjét jobb belátásra bírni; sőt páratlan önmegtagadással házasságon kívül született gyermekeit is magához fogadta s ugyanolyan szeretettel gondozta és nevelte őket, mint tulajdon édes fiát és leányát. Kitartó állhatatosságával sikerült is elérnie, hogy Dénes király lassanként kitisztult bűneiből és élete második szakaszában mintaképe lett a keresztény fejedelemnek.
Legjobb bizonyság erre az „igazságos” melléknév, mellyel alattvalói már életében illették. Hosszú és szerencsés uralkodása után szent hitvese érdeméért a szentek boldog halálával múlt ki 1325 január 6-án.
Hasonló odaadással teljesítette királynéi hívatását. A szó legigazibb értelmében édesanyja volt alattvalóinak. Coimbrában és Torres Novasban saját költségén kórházat és lelencházat alapított; szívesen és szeretettel ápolta a betegeket; meg nem engedte, hogy undorító sebeiket más kötözze be.
Szabadidejében udvarhölgyeivel drágamívű miseruhákat hímzett vagy a szegények számára szőtt-font. Ha az ország valamely részében ínség fenyegetett, mindig ő volt az első, aki nagylelkű adományaival segítségére sietett a szegény szűkölködőknek. Hasonló bőkezűséggel nagy számban házasított ki szegény leányokat, hogy így megoltalmazza őket a bukás veszedelmétől.
Portugáliai Szent Erzsébet magyarul nem beszélt, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük.
„…Árpádházi Szent Erzsébet és Portugáliai Szent Erzsébet ikonográfiája sok tekintetben megegyezik. A fennmaradt korai ábrázolásokon mindkettőjüket láthatjuk koronával a fejükön, kancsóval, kenyérrel, betegápolás vagy adakozás közben. Mégis legtöbbször rózsákkal a kötényükben jelenítik meg őket.
Szent Erzsébet a királyi kincstárból a király akarata ellenére gyakran osztott pénzt a szegényeknek, hogy legalább a mindennapi kenyerüket megvehessék.
A király gyanakodott és kémkedni kezdett utána, de az Úr Erzsébetet szorult helyzetéből kimentette, mikor az érméket rózsává változtatta.
Portugáliai Erzsébettel így jelenik meg a rózsacsoda története:
„A Szent Királynő egyszer pénzt vitt a kötényében, hogy azt a szegényeknek adja, mikor találkozott a királlyal, aki megkérdezte tőle, hogy mit visz, Erzsébet azt válaszolta, hogy rózsákat viszek. És rózsákat látott a király is, pedig még nem is volt itt az ideje a virágzásuknak…”
De legáldásosabb királynéi tevékenységét mégis páratlan arányú békeszerző működésével fejtette ki. E tekintetben igazán joggal alkalmazhatjuk rája a bibliai erős asszony dicséretét: amit hatalmas fejedelmek, nagyeszű államférfiak és diplomaták nem tudtak elérni, azt ő, a gyenge nő keresztülvitte, s okosságával és lényének ellenállhatatlan varázsával ismételten elhárította a kitörni készülő véres háborúk veszedelmét.
Így az 1297. évi alcagnizari kongresszuson és az 1304-i badajozi találkozón sikeresen közvetített Portugália és Kasztília közt; az 1305, évi campillói békében viszont Kasztília és Aragonia viszályát segített elsimítani. 1317-ben XXII. János pápa kérésére többévi fegyverszünetet közvetített bátyja, Frigyes szicíliai és Róbert nápolyi király közt. 1299-ben férjét és lázadó öccsét, Alfonz herceget, 1321-ben és 1323-ban pedig férjét és fiát békítette össze.
Erzsébet férje halála után sem hagyott fel áldásos tevékenységével. Hogy világi gondok ne zavarják, a maga alapította coimbrai klarisszazárdába vonult vissza; a szerzetesi fogadalmakat azonban csak közvetlenül halála előtt tette le, mert nem akarta, hogy alamizsnálkodásában gátolják.
Özvegységének tizenegy esztendejét a legtökéletesebb istenszolgálatban és emberszeretetben élte le. Ezért Isten megengedte neki, hogy önmagához méltóan, békeszerzésben fejezze be életét.
„…Férje halála után Erzsébet teljesen az imának és az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Kolostorokat alapított, vagyonát, ékszereit eladta és árát szétosztotta a szegények és a kolostorok között, ő maga pedig belépett a ferences harmadrendiek közé.
Abban is követte szent nagynénje – Árpádházi Szent Erzsébet – példáját, hogy III. rendi ruhában járt.
Tehát nemcsak a ferences III. rend, hanem a II. rend is magáénak vallhatja.
Gyalog zarándokolt el Szent Jakab sírjához, Compostellá-ba, itt átadta koronáját az érseknek, hogy klaretiánus harmadrangos lehessen. Az érseket annyira meghatotta ez a cselekedete, hogy átadta neki lelkipásztori keresztjét, így segítve Portugáliába való visszatérését.
Zarándoklata után visszavonult Coimbrába*, az általa alapított klarissza kolostorba ahol utolsó éveit az eucharisztikus imádásnak szentelve élte.
Fogadalmat csak halálos ágyán tett, hogy a szegénység fogadalma ne akadályozza a jótékonykodásban…”
Mikor ugyanis fia, IV. Alfonz háborúba keveredett XI. Alfonz kasztíliai királlyal, a jámbor királyné öreg kora és a rekkenő nyári hőség ellenére azonnal a harctérre sietett, hogy a gyilkos testvérharcnak véget vessen. És íme közeledésének puszta híre elegendő volt, hogy fegyverszünetre indítsa a harcoló feleket.
A végleges béke létrejöttét azonban már nem érte meg a szent békeszerző, mert a határmenti Estremozban súlyos lázba esett, mely rövid napok alatt felemésztette életerejét. 1336 július 4-én hunyt el menye és fia karjaiban. Tetemét az általa annyira szeretett coimbrai klarisszazárdában temették el.
Holttestét Coimbrában, az általa annyira szeretett Szent Klára-kolostor templomában helyezték el. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek.
Mikor századok múlva, 1612-ben felnyitották sírját, testét még egészen épnek találták.
VIII. Orbán pápa az 1625. évi jubileum alkalmával ünnepélyesen szentté avatta.
Ünnepét felvették a római naptárba, s halálának napjára, július 4-re tették.
Coimbrában minden páros évben körülhordozzák a szobrát.
Abból az időből, mikor Izabellának még rengeteget kellett szenvednie férje hűtlensége és féltékenysége miatt, maradt fenn a következő legenda:
Egy alávaló rágalmazó a király előtt hírbe hozta Erzsébetet egy apróddal. A király hamar elkészült sötét tervével. Egy mészégetőnek meghagyta, hogy tüzes kemencéjébe dobja az első apródot, aki a király üzenetével jön majd hozzá.
Megállapított napon a király elküldte a megrágalmazott apródot. A jámbor fiú útközben naponkénti szokása szerint betért misét hallgatni. A türelmetlen király közben elküldte másik apródját, éppen a rágalmazót, megtudni, végrehajtotta-e a mészégető a parancsát. Minthogy ez volt az első apród, aki királyi üzenettel odaért, a mészégetők habozás nélkül bedobták a tüzes kemencébe.
Nemsokára odaért a misehallgató apród is és a meghökkent királynak meghozta a hírt, hogy parancsa alaposan végre van hajtva. Az apródot megmentette mindennapi szentmise-hallgatása, miként fejedelmi úrnője is ebből merített erőt áldozatos szent életéhez.
A király megértette a jelet, amellyel Isten megmentette az ártatlan apródot, és bűnbánatot tartva megtért.
Istenünk, te a békesség szerzője és a szeretet kedvelője vagy. Kegyelmi ajándékodból Portugáliai Szent Erzsébet csodálatosan kibékítette a viszálykodókat. Add, hogy békességszerzők legyünk embertársaink között, és így méltán hívassunk Isten fiainak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Üdvözlégy szent Úrnő
(Assisi Szent Ferenc imája)
Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária!
Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság.
Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!
Ámen!
Szent Nektariosz himnusza a Szűzanyáról
Ó, tiszta Szűz, ó Szeplőtelen, légy áldott Istenszülő!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Ó Szűzanya, ó enyhet adó, te legszentebb királynő
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Te magas égnél magasabb, Te fénysugárnál fényesebb!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Ó szűzi rendek öröme, angyal seregek éke!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
Te tündöklőbb az egeknél Tisztább szövétnek fényénél!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
És minden mennyei rendeknél szentségesebb vagy Úrnő!
Örvendj Szeplőtlen Menyasszony!
(Agni Parthene – Szent Nektariosz himnusza a Szűzanyáról)
Ima a Fatimai Szűzanyához
Hódolattal szól az ének, neked édes Szűzanyánk,
Magasztalva áldunk téged, kegyes égi patrónánk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya
Fatimából jöttél hozzánk, Fölemelted trónusod
Míg csak élünk, meg nem szűnünk dicsérni jóvoltodat.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya
Ó Szűzanyánk kérve kérünk, Tárd ki nékünk Szívedet
Trónusodról, nézd kegyesen, Benned bízó népedet
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya
Szeplőtelen Szíved nékünk, Menedékünk, támaszunk
Tiéd legyen egész éltünk, Örömünk és bánatunk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya.