A jelenések könyvében olvassuk: „Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nincsen többé. És láttam a Szent Várost, az Új Jeruzsálemet Istentől leszállani az égből. Olyan volt, mint a vőlegénynek felékesített menyasszony. A trón felől harsány szózatot hallottam: Íme az Isten hajléka az emberek között. Ő velük fog lakni és azok az ő népe lesznek és maga az Isten lesz velük. Letöröl majd szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajveszékelés, sem fájdalom. Ami addig volt, elmúlt. Így szólt, aki a trónon ült. Íme, megújítok mindent.” (Jel 21,1-5)
Az új teremtésben végre egyedül a három személyű egy Isten uralkodik fölöttünk és lakik közöttünk. Megmutatja nekünk teljes dicsőségét és szeretetében örökké boldoggá tesz minket. Az egész megváltott teremtést betölti örök békével. Az új teremtésben Krisztus, Isten emberré lett Fia, az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik majd felettünk és mindörökre velünk marad. Arcáról ránk ragyog az isteni dicsőség; az egész megváltott világ magasztalását fölajánlja az Atyának és minket megajándékoz az örök élet teljességével.
Az új teremtésben testünk és lelkünk, szemünk és szívünk, minden gondolatunk, érzelmünk és akaratunk betelik Isten dicsőségével. Kimondhatatlan örömmel ujjongunk, és örök szeretetben egyesülünk a Szentháromsággal és angyalaival és szentjeivel.
Akkor minden elmúlott, ami a régi világé volt. A Hitből látás lett, a reményből birtoklás. Nincsen többé kísértés és küzdelem, éhség és szomjúság, szenvedés és halál, mert a győzelmet már kivívtuk és az örök életet elnyertük. Nincsen többé szakadás, egy az ég és a föld, az angyalok seregei és Isten gyermekei minden népből és korszakból egyesültek Istenben. Nincsenek már templomok, mert maga a megváltott teremtés Isten ragyogó háza. Nincsenek többé évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli az ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített.
Ez Isten országa, teljes dicsőségében, amelyet Krisztus hirdetett nekünk. Ez az örök haza, amely után szívünk kívánkozik. Ez a Bárány menyegzője, amely után az Egyház úgy óhajtozik, mint menyasszony. Ezt mondja Krisztusnak, az ő jegyesének: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jel 22,20)
„ A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”
(Newman bíboros)
Ezért mondjuk mindennap:
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!