Kínszenvedése előtt ezt mondotta Jézus tanítványainak: „Midőn az Emberfia az ő fölségében eljő és vele mind az angyalok, akkor ő leül fölségének trónján. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet és ő elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Aztán így szól a balján állókhoz: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Ezek örök büntetésbe mennek, az igazak pedig örök életbe.” (lásd: Mt. 25,31-46)
A halottak feltámadását az ítélet követi. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is.
A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1 Kor 4,5) A jók a gonoszoktól elválnak. Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus magához hívja és neki adja az örök életet, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja.
Az Ítélet után a jók testestül és lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt.
Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentségét, igazságosságát és bölcsességét minden ember elismerje, Krisztus az egész világ előtt megdicsőüljön, és a jók elnyerjék a megérdemelt tiszteletet és a gonoszok a megérdemelt szégyent. Akkor már Istent senki sem tagadhatja vagy vádolhatja, Krisztust senki sem támadhatja vagy utasíthatja vissza, a jókat senki sem nyomhatja el, senki sem gúnyolhatja és gyötörheti őket. „Akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek: Ezek azok, akiket mi valaha nevetségeseknek tartottunk és szidalmakkal illettünk. Mi, balgatagok, az ő életüket bolondságnak mondottuk és a végüket becstelennek. Íme, mint számláltatnak most Isten fiai közé és a szentek között a helyük.” (Bölcs 5,35)