Az Isten országa nemcsak belénk zárkózik, hanem a világban, a közintézményekben, a társadalomban is tért akar foglalni. Ez az Isten-ország, a több-igazság, nagyobb-jóság, boldogabb élet országa. Ennek is kell közelednie. Ezért kívánjuk, hogy a társadalomban s a közéletben is szélesebben s mélyebbre hatóan foglaljon tért az Isten országa.
a) Szélesebb körben. Az Isten országa lassan terjed. Vannak korok, mikor az igazság s jóság alig férkőzik a nagy néprétegekhez, melyek a társadalom mélyében pihennek. Kevés fény és szépség hatol le hozzájuk. Azután pedig megjön az idő, mikor megmozdulnak, – mikor élni akarnak erkölcsileg, társadalmilag; mikor szomjazzák a műveltséget s a fölvilágosodást; mikor a népművelődés nagy érdek lesz, mely a világot mozgatja. Hogy festette a próféta a szép adventet? „Omnes enim cognoscent me”, „mindnyájan megismernek engem” (Jer. 31,34). Hogyan az Úr Jézus? „A vakok látnak, a sánták járnak…”; tehát amikor látunk s a szerint járunk s mikor a kínzó rossz vész, akkor van adventünk. Ez az advent folyik a nagy világban, az iskolákban, a missziókban, az igaz népfölvilágosodásban. Ez adventi énekek hallatszanak, a jobb kor utáni vágyak és fohászok, egybekötve azzal az érzéssel: jön, jön,… messze már nem lehet. Most is mondogatják egymásnak a népek: „Jertek, menjünk az Úr hegyére, s ő megtanít minket utaira, s ösvényein fogunk járni” (Jer. 2,3). Nekünk e népnevelő törekvéseket mindig Krisztushoz kell utalnunk s az ösztönös vágyat a haladás után mindig a hit útjaira terelnünk.
b) A világjobbulás ez adventi mozgalma csak akkor boldogít igazán, ha a mélybe hat, lelkünkbe! A léleknek kell átszellemülnie, izzania és hevülnie. Ez a folyamat a tökéletesbülés műve. Krisztus javai rendelkezésünkre állnak, de teljesebben kell birtokunkba átmenniök, át kell élnünk a karácsonyi békét, a vérfolyásos asszony bizalmát, Magdolna bánatát; Jézust kell szívünkhöz szorítanunk, úgy mint Simeon, s a húsvétot s a pünkösdöt átélnünk, mint az apostolok. Szemeinket kell kinyitnunk, hogy az emberekben testvéreinkre ismerjünk s őket szeressük! „Mir genügt der feste Ausblick in das keimende Adventsleben, (vágyaink s törekvéseink csiráztató melege), der feste Glaube, dass alles, was aus diesem Adventsgeiste geboren wird, die Welt überwindet.” Ne kételkedjünk; bízzunk, küzdjünk! Tegyünk szert fölvilágosodott engedelmességre, mely az Isten akaratát látja és teszi; bensőségre, mely Krisztus életét éli összeszedettségben; ápoljuk forma-érzékünket, hogy az életnek egyszerű, erkölcsileg szép alakot tudjunk adni csip-csup dolgok, bajok, pletykák fölött is; érzékenységre az Isten benyomásai iránt; szociális érzésre testvéreink emelésében. Ó jöjj Úr Jézus. Testesülj meg bennem is.