Pünkösd Vasárnapja
A Szentlélek – Spiritus Sanctus – kiáradása
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek” ( ApCsel 2,3)
„ÁLDOTT SZÉP PÜNKÖSDNEK GYÖNYÖRŰ IDEJE…”
„Piros pünkösd Vasárnapján Szálljon reánk a Szentlélek,
S térdre hullva mondjunk hálát A Mindenség Istenének!”
Az egyház húsvét után 50 nappal, pünkösdkor ünnepli a Szentlélek kiáradását, és az egyház, ill. a missziós tevékenység megszületését.
Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg.
Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep.
Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók
(Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való.
A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek.
A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban.
A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése, – a Szentlélek eljövetele, – ajándékainak kiáradása, – az új törvény és az Egyház születésnapja.
Mit is ünneplünk Pünkösdkor…?
A Szentlélek kiáradását és az Egyház születését.
A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás.
A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
„Piros pünkösd Vasárnapján szálljon reánk a Szentlélek,
S térdre hullva mondjunk hálát a Mindenség Istenének!”
„…A keresztény egyházi ünnep története a következő:
Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik nap.
Arra a napra utal, mely lezárta a feltámadása utáni időszakot, mikor még Krisztus negyven napon keresztül tanítványaival volt
Ezen a napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
Erről többek között Tamás története, az Emmausi tanítványok is tudósítanak, és melynek során tíz nappal pünkösd előtt a 11 tanítvány szeme láttára emeltetett fel Jézus Krisztus az Atyához.
Ezt követte az új 12. apostol Mátyás kiválasztása, amint erről az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv első fejezete is tudósít.
Az első pünkösdöt megelőzte tehát Jézusnak és tanítványainak az elválása, megkezdődött azok önálló élete. Elérkezett az az időszak, amikor az apostoloknak és tanítványoknak önállóan kellett megmutatniuk életükön Krisztushoz tartozásukat…”
„Jöjj, Szentlélek, vezess engem, hogy azt gondoljam, amit gondolnom kell,
azt mondjam, amit mondanom kell, hallgassak, mikor hallgatnom kell,
azt írjam, amit írnom kell, azt tegyem, amit tennem kell.
Irányítsd imámat, hogy az emberek javát szolgáljam,
teljesítsem küldetésemet és győzelemre vigyem Isten Országát.”
„Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem!
Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek.
De egyesítsen magaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
Maradj velem!”
A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; – ez a kiáradás!
A Szentlélek – görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus- ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel.2.fej.)
Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket, mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak:
„Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”
Jézus korában az ünnep történelmi jelleget öltött:
a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt, s ilyenkor nagy sokaság zarándokolt mindenfelől Jeruzsálembe . Qumranban is a sínai szövetségkötésre emlékeztek.
Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, – a kegyelem kiáradásának jelei.
Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt:
„Új szövetséget kötök veletek…akkor majd…új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek… Az én Lelkemet oltom belétek…”
(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k).
A pünkösd örömünnep volt, melyen hálát adtak a búzatermésért;
Tehát pünkösd eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nyelven Sávuót, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe.
„…az aratás Palesztinában kb. 7 hétig tartott (MTörv 16,9).
pünkösdkor az első termést (zsenge) mutatták be (Kiv 23,16; 34,22);
a MTörv 16,10 önkéntes adományokat ír elő, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal…”
Az Ószövetség szerint, az Úr három főünnepet rendelt a zsidóknak.
- „Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem!
- Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be.
- És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!” (2Mózes 23:14-17)
Tehát a középső a pünkösd ünnepe, ez az 50. nap.
„Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak!” (3Mózes 23:15-16)
Az Újszövetségben a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1-13).
Az Úr Jézus mennybemenetele előtt – ami 40 nappal a föltámadása után történt – megismételte a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét:
„megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig”
A várakozás és készülődés napjaiban (ez volt az első kilenced) a 11 apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” – s a közel 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást .
Amikor pedig elérkezett pünkösd napja: „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat,ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel.2,1-4.)
Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, és csodálkoztak…
Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Joel így prófétált:
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2:17-18)
Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, – „az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.” (János 15:26b).
„Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” (János 16:7-11)
Péter beszélni kezdett és elmagyarázta, hogy amit látnak, az a próféciák beteljesedése, és erre a végkövetkeztetésre jutott:
„Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!
E szavak szíven találták őket.
Megkérdezték Pétert és a többi apostolt:
Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?
Térjetek meg, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket, bár távol vannak, meghívott a mi Urunk, Istenünk.
Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket:
Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!
Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek.
Aznap mintegy háromezer lélek tért meg.” (ApCsel.2,36-41.)
Tehát Jézus kitöltötte Szentlelkét!
Keresztelő János is jövendölt a Szentlélekről:
” [Jézus] majd Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Máté 3,11)
Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek leszállt Jézusra.
Ezért a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb.
A liturgiában a húsvét beteljesedésének ünnepe.
Mozgó ünnep, a húsvét dátumától függően : május 10 – június 13.között.
Az ősegyházban a Pünkösd néha az 50 napos időszakot jelentette, mely Szent Ambrus szerint olyan, mint egyetlen vasárnap, s úgy kell ünnepelni, mint a húsvétot.
Általában azonban az 50. nap a Szentlélek eljövetele eseményének ünnepnapja az ApCsel 2,1. elbeszélésének megfelelően.
Pünkösdi szekvencia
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden érő, minden ép.
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást: mindörökké mennyeket!
Pünkösdi himnusz (Beata nobis gaudia)
(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)
Boldog örömre visszatért az évköre nagy ünnepért!
Midőn a Lélek vígasza suhant le tanítványira.
A Tűz lobogó lángokon titkos jelt: nyelvet rájuk ont.
Hogy szívük áradó legyen, szeretve égjen tüzesen!
Mindenki nyelvén szólának; riadva hallja pogányhad!
Hiszi: hívőket bor hevít, – de lelkük Lélektől telik!
Küld ezzel Isten titkos jelt, hogy Húsvét szentidő letelt.
Nagy Ötvenes – lejárt körén Sínáról fénylik új Törvény…
Most, – kegyárasztó Istenünk – arcúl borulva esdeklünk:
Égből még egyre ránk bocsásd Szentlelked, kincs-kiáradást…
Egykor, megszentelt szíveket Jóság malaszttal töltetett…
Bocsáss meg minden bűnt nekünk, békélt szív ülje ünnepünk!
(Szent Hiláriusnak tulajdonított himnusz)
Égi Édesanyánk!
Vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a világ Világosságát.
Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas Szeretetének hatalma!
A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket.
Isten uralkodjon mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
Ámen!
Ima a Szentlélekhez…
Ó isteni Szeretet! Szent közössége a mindenható Atyának és a boldog Fiúnak; mindenható vigasztaló Lélek, szomorúak kegyes vigasztalója, szállj az én lelkem hajlékába hatalmas erőddel, ragyogó világosságod fényével vidítsd fel elhanyagolt belsőmnek homályos zugait, ó kegyes vendég, és tedd termékennyé harmatod bőségével a hosszú szárazságtól kiaszott bensőmet.
Sebesítsd meg szereteted nyilával lelkemnek belsejét, gyújtsd lángra üdvösséges tüzeddel megdermedt szívemet, ragyogd be a szent buzgalom tüzével és áraszd el testemnek, lelkemnek minden rejtekét. Adj innom gyönyörűséged patakjából, hogy elmenjen kedvem a világ mérgezett édességeinek ízétől. Taníts meg akaratod teljesítésére, mert te vagy az én Istenem.
Hiszem, hogy akiben te lakozol, veled lakozik abban az Atya és a Fiú is. Boldog, aki megérdemli, hogy te vendége légy, mert általad az Atya és a Fiú is lakást készítenek nála.
Jöjj, immár jöjj, kesergő léleknek kegyes vigasztalója, jó sorsban és megpróbáltatásokban segítője.
Jöjj, bűnök lemosója, sebek gyógyítója!
Jöjj, törékenyek erőssége, ingadozók fölemelője;
jöjj, alázatosak tanítója, kevélyek megrontója,
Jöjj árváknak kegyes atyja, özvegyek édes gyámola.
Jöjj szegények reménysége, megfogyatkozottak lábra állítója.
Jöjj, hajózók csillaga, hajótöröttek kikötője.
Jöjj, minden élőknek kiváltképpen való ékessége, haldoklók egyetlen üdvössége.
Jöjj, Szentlélek, jöjj, könyörülj rajtam, tégy a magadévá, szállj belém kegyesen, hogy irgalmadnak sokasága szerint, csekélységemet a te nagyságod, gyarlóságomat pedig a te erőd pótolja Jézus Krisztus, az én üdvözítőm által, aki Veled és az Atyával él és uralkodik mindörökkön örökké. .† Ámen.
Szent Ágoston – Szentlélek Isten!
A te működésed, megszentelő tevékenységed egyaránt megtapasztalható a világban, az Egyházban és bennünk, keresztény emberekben.
Legyél minden megkeresztelt ember számára az újjászületés forrása, az új élet forrása! Teremtsd meg az egységet és a közösséget Istennel és az Egyházzal!
Add meg nekünk a lelki újjászületést, hogy elmúljanak félelmeink, megértsük Krisztus tanítását és az Egyház minden időkre szóló küldetéséhez csatlakozva mi is Krisztus tanúi legyünk a világban!
Add, hogy Isten szavának hallgatása által újjászülessek a hitben!
Segíts, hogy a szentáldozás és az imádság legyen erőforrásom!
Tölts el erőddel, hogy a szeretet gyakorlásában hűséges legyek!
† Ámen!
Ima a Szentháromsághoz
Áldott vagy, szentháromságos Istenem, akire halandó szem nem tekinthet,
aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl, s aki mégis megvilágosítod
szívünk szemét bölcsességed ajándékával, és lelkünk belső szobájában
feltárod magadat számunkra.
Áldalak téged, aki mindeneket fenntartasz!
Hálát adok neked, hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed,
hanem a szív töredelmében és az igazság cselekedeteiben.
Ámen.
