„Már a jámborabbak is csak karácsonykor, vízkeresztkor és húsvétkor mernek a szent titokban részesülni, pedig számtalan ártatlan lány és fiú, ifjú és szűz, idősebb férfi és nő fenntartás nélkül áldozhatna minden vasárnap vagy a szent apostolok és mártírok ünnepein” – ezekkel a szavakkal fogalmazta meg a szentségi élet lanyhulásával kapcsolatos aggályait nem sokkal halála előtt a kiváló középkori bencés tudós, az 1899 óta egyháztanítóként tisztelt Béda Venerabilis. Volt tanítványának írt levelében a szentségi élet elmélyítését, mindenekelőtt a gyakori szentáldozást az Egyházon belüli megújulás forrásaként szorgalmazta.
Legtöbb kortársának életéről több és érdekesebb dolgot lehetne elmondani. S mégis, annak a kornak fényes pályát megfutott emberei: ünnepelt püspökök, megbámult hősök és fejedelmek, irigyelt udvari emberek – ma már a legtudósabb történetíró is csak üggyel-bajjal betűzi ki nevüket a történelem megfakult lapjaiból. Béda nevét pedig hálával és tisztelettel emlegeti ma is a nagy angol nemzet, mint első tudósát és tanárát, és kegyelettel ünnepli a nagy Egyház, mint doktorát és szentjét. Élete örök bizonyság arra, hogy Isten országában más a nagyság útja, mint aminőről e világ fiai álmodnak.
Béda 673-ban született Angliában a wearmouthi bencés apátság birtokán. Mint kis gyerek árvaságra jutott és hétéves korában a szentéletű tudós Biscop Benedek apát keze alá került,aki már három év múlva segítőtársának, Ceolfridnak gondjára bízta, mikor az Jarrowban új apátságot alapított. Ebben a kolostorban folyt le Béda élete a szerzetes élet gyakorlatai, imádság, vezeklés, zsolozsmázás és a tudomány művelése közt.
686-ban dögvész szedte áldozatait szerte az országban; a jarrowi kolostor tagjai közül is csak Ceolfrid, az apát élte túl és hű tanítványa, Béda, aki már akkor kitűnt nemcsak a szerzetesi fegyelem mintaszerű követésében, hanem a tanulásban is.
Megszerezte korának minden tudományát; éjjel-nappal olvasta a Szentírást, de éppúgy megtanulta a csillagászatot, földrajzot és történelmet. Szüntelenül forgatta Ambrust, Ágostont, Jeromost, Gergelyt és a többi nagy egyházatyákat, de nem hanyagolta el Cicerót, Vergiliust, Senecát és a többi régi írót. Könyv volt bőven, Benedek apát nem sajnált sem költséget, sem fáradságot. Hozott Rómából nemcsak drága könyveket, hanem kitűnő mestereket is. Egy ilyentől tanulta Béda a karéneket, a zsolozsma és szentmise szabályos gregorián éneklését, s ez élete végéig főgyönyörűsége volt. Tudott nagyszerűen latinul, értett görögül és héberül.
Harminc éves korában szentelték pappá. Akkor már kész tudós volt; kezdett is tanítani, mégpedig példátlan sikerrel. Állandóan öt-hatszáz fiatal szerzetes ült lábainál; korának leghíresebb emberei: Ceowulf, Northumbria királya, Albin canterbury-i apát, Egbert Yorki érsek stb. versengtek barátságáért. Ő pedig megmaradt annak az igénytelen lelkiismeretes szerzetesnek, akinek fogadalma szánta.
Maga mondja öreg korában:
„Egész életemet ugyanabban az egy kolostorban éltem le, s míg teljes igyekezetem szerzetem szabályára és az istentiszteletre irányult, állandó gyönyörűségemet leltem a tanulmányban, tanításban és írásban”.
Írásban – 46 munkát írt, megint teljes szerzetes igénytelenségben. „Magam vagyok magamnak titkára, írja; magam készítem jegyzeteimet. Magam vagyok a könyvkiadóm (másolóm)”
Ezekkel az írásokkal Béda külön hálára kötelezte az utókort.
Bennük a lealkonyodó római világ műveltségét átmentette az ifjú, még barbár, de tanulékony népek számára, melyek a középkor folyamán nagyokká lettek és ma is a világ sorának intézői. Az ő könyveiből tanultak mértant és földrajzot, csakúgy, mint nyelvtant és történelmet azok, kik a középkori népekből művelt nemzeteket neveltek.
Végigmagyarázza csaknem az egész Szentírást, mégpedig oly világosan és épületesen, hogy már az ő életében széltében olvasták kolostorokban és templomokban. Mivel élő ember munkáiról volt szó, a neve mellé nem mondhatták, hogy „atya” vagy „szent”, hanem úgy olvasták, hogy a „tiszteletreméltó” Béda (Venerabilis) írásáról van szó. Ez a jelző rajta is maradt mindmáig. Ráillik!
Különös becsületet szerzett azzal a művével, melyben megírta az angolszász egyház történetét Szent Ágoston (lásd máj. 28) megjelenésétől 731-ig. Ezzel az angol történetírás atyja lett és egyben megörökítette annak a jámbor népnek fölséges keresztény tavaszát. De bizonyságot tett arról is, milyen meleg szíve van népe iránt. Ennek más bizonyságát is adta: lefordította nekik elsőnek az ő angolszász nyelvükre Szent János evangéliumát.
Amikor befejezte angol egyháztörténetét, érezte, hogy a folytonos szerzetes gyakorlatok és szüntelen tudós munka fölemésztette erőit. Nagy gyöngeség és nehéz lélegzés lepte meg – a halál angyala járt a kis cellában.
„…Tizennégy nappal húsvét előtt borzalmas légzési nehézséggel küzdött. Közben ismét meggyógyult. Igen boldog és vidám volt, és minden órát megköszönt a Mindenhatónak. Nekünk, tanítványainak, még mindig naponta tartott előadásokat. Napjának többi részében zsoltárokat énekelt. Éjszakáját, azt a rövid időt leszámítva, amelyet alvásnak szentelt, elragadtatásban és hálaimában töltötte.
Amint fölébredt, dolgozott, mint máskor. Nem mulasztotta el, hogy Istennek fölemelt kézzel hálát adjon.
A Szentírás sok helyét énekelte, egyes verseket angolul is, azzal a megfontolással, hogy nem lehet a halálra eléggé fölkészülni. Azután tovább fordította Szent János evangéliumát. Lábai már dagadtak, mégis derűs lélekkel diktált…”
Nagy emberek halála sokszor egész életüknek rövid, megszépített megismétlése. Így megesik, hogy a júniusi alkony még egyszer elénk varázsolja a nyáreleji napnak minden színét és szépségét…
Béda a testi szenvedések közepett is megőrizte jó humorát és szívességét. S jóllehet állandó álmatlanságban szenvedett, mindennap megjelenik tanítványai közt: folytatta előadásait. Időnként önkéntelenül ajkára tolult egy-egy kemény hangzású verssor az ő honi angol nyelvén – a halál éneke volt, s arról zengett, hogy az elkerülhetetlen útnak hogyan világít eléje a halál csillaga, s mennyire nem tudja az ember eléggé átelmélkedni, milyen lesz az ítélete.
A mester énekével egybevegyült a tanítványok könnye.
„Sohasem olvasunk már sírás nélküli”, mondja az a tanítványa, aki ezeket a drága vonásokat megőrizte számunkra. Így közelgett 735 áldozócsütörtöke; a lélegzési nehézségek súlyosbodtak, lába dagadt. De a munka folyt. Szent János evangéliumának angolszász fordítását kellett befejezni. Aggódó barátok pihenőt sürgettek. „Nem engedhetem, volt Béda felelete, hogy fiaim majd hazugságot olvassanak, vagy céltalanul ténferegjenek halálom után”.
Áldozócsütörtök előtt három nappal betegsége súlyosbodott. De egész nap tanított.
„Tanuljatok olyan sietséggel, amint tudtok, biztatta tanítványait; nem tudom, meddig maradok veletek”.
Új hajnal vetette végét egy álmatlan éjszakának: áldozócsütörtök böjtje. Részt vett a szokásos ereklyés körmenetben, azután az agg tanár megint maga köré hívta tanítványait.
„Még egy fejezet van hátra (Szent János evangéliumából), jelentette a leíró; de most nem kínozhatunk téged kérdésekkel”. „De megy; vedd a tollat és írd gyorsan”.
Délután 3 óra tájban hivatta a kolostor fölszentelt papjait. Mindegyikhez volt szava, mindegyiket kérte, hogy misézzen majd érte.
Könnyek közt megígérték. Így, könnyek és búcsúzás közepett estére fordult az idő, „Még egy vers hiányzik, drága mester”, mondotta a fiú. „Írd gyorsan”, hagyta meg a haldokló, „Most be van fejezve”, jelentette a kis írnok. „Igazad van, mondotta a tanár, most minden be van fejezve; consummatum est”.
A földre fektették. Feje tanítványai karjain nyugodott, arca arra a helyre volt fordítva, ahol imádkozni szokott.
…És cellájának padlóján ülve belekezdett az ünnepi énekbe, énekelni kezdett:
»Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek.« Alighogy kimondta »és a Szentléleknek», kilehelte lelkét, és bement az örök mennyországba”
Mikor a végére ért és a Szentlelket mondotta, énekének utolsó hangjával lelke csöndesen elszállt hazájába. Krisztus Mennybemenetelének napján, 735. május 26-án szólította magához az Úr.
Ereklyéit a 11. században Durhambe vitték és közös koporsóba zárták Szent Cuthberttel (lásd márc. 20.), akinek életét oly szépen megírta.
Holttestét Jarrowban temették el. Később a durhami katedrálisban helyezték örök nyugalomra.
Kultusza máig fennmaradt. Napjainkban ugyan elsősorban történészként emlékeznek rá, de teológiai munkássága sem veszített értékéből. Newman bíboros „a bencés rend virágának” nevezte.
Hivatalos szentté avatására mégis több mint ezer évet kellett várni.
1899-ben XIII. Leó pápa nyilvánította egyháztanítóvá, ezzel együtt ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette.
Istenünk, ki Szent Béda áldozópapot arra választottad, hogy tudományával megvilágítsa Egyházadat, kérünk, add meg híveidnek, hogy az ő bölcsessége az igaz útra vezessen, érdemei pedig segítsenek minket!
Üdvözlégy szent Úrnő
(Assisi Szent Ferenc imája)
Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária!
Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság.
Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!
Papok édesanyja Mária
Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad, Istennek szent anyja!
Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat,
Megváltónknak Anyja! Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és küldetésében, kerested őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor felmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat, oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat, Papok Édesanyja! Amen
Ima Szűzanya oltalmáért
Magasztalja lelkünk az Urat, ki ily jóságos Anyát adott nekünk e küzdelmes földi életben. Kézen fogva vezet bennünket, megóv minden testi és lelki veszedelemtől, megvigasztal bajainkban, megerősít harcainkban, halálos ágyunknál is ott van mellettünk, hogy jelenlétével elűzze a gonosz ellenséget, s nem nyugszik addig, míg hűségünk jutalmául el nem nyertük az örök élet koronáját.
Fogadd tehát kegyes Anyánk, mindezekért hódolatunk fejében szívünket; fogadjuk, hogy szent ígéretünkhöz mindhalálig hűek maradunk és Hozzád gyermeki szeretettel ragaszkodunk.
Oltalmazd meg, Uram, a Te szolgáidat, akik színed előtt egész szívvel leborulnak, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására védelmezd meg őket minden bajtól és védelmezd meg őket kegyesen az ellenség incselkedéseitől, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
