„Az Úr napja tisztelendő és szent nap nekünk, mert az Üdvözítő e napon a feltámadás fényében ragyog, mint a felkelő nap, miután eloszlatta a pokol sötétségét; ezt a napot Krisztus, az igazságosság felkelő napja ragyogja be.” (Turini Szent Maxim)
A mi Urunk Jézus Krisztus vasárnap támadt fel dicsőségesen halottaiból és a Szentlelket is vasárnap küldötte el. A keresztények ezért ünneplik már az apostoli idők óta a vasárnapot és nem a szombatot, mint a zsidók. A vasárnap minket az új teremtésre emlékeztet, amely a mi Urunk feltámadásával kezdődött, az „Úr napjának” is nevezzük, mert ez a nap egészen az övé.
Az ünnepnapokon az Egyház megváltásunk egy-egy titkát, a Szűz Anya és más szentek emlékét ünnepli. A legrégibb és legnagyobb ünnep a húsvét, a mi Urunk feltámadásának napja. A legfontosabb ünnepek a parancsolt ünnepek, amelyeket minden hívőnek meg kell ülnie. Az Egyház előírja első parancsában: „Tartsd meg a parancsolt ünnepnapokat.” Vasárnap és a parancsolt ünnepnapokon mindannyian egybegyűlünk a szent Eukarisztia ünneplésére. Meghallgatjuk Krisztus örömhírét, áhítattal részt veszünk a szentmise-áldozaton és ha lehetséges, vesszük az Úr Testét. Az Egyház előírja második parancsában: „Vasár- és ünnepnap áhítattal végy részt a szentmise-áldozaton.” Ez a parancs mindenkit kötelez, aki életének hetedik évét már betöltötte. Csak súlyos okok mentenek fel alóla. (szerk. megj.: erre vonatkozóan lásd P. Stephan Maessen Novus Ordo Missae című írásának utolsó fejezetét.)
Aki fontos ok nélkül nem vesz részt a vasárnapi szentmise-áldozaton, súlyos bűnt követ el. Az is vétkezik, aki túl későn jön, készakarva figyelmetlen vagy háborgatja a szent szertartást. – Aki a szentmisét rádió vagy televízión követi, ezzel még nem teljesítette az Egyház parancsát. Vasárnap szentbeszédet is kell hallgatnunk, hogy hitünket egyre jobban megismerjük és örömmel élhessünk abban. Jézus mondja: „Aki Istentől van, Isten igéjét hallgatja.” (Jn 8,47) – Délután vagy este vegyünk részt a vecsernyén vagy litánián.
A vasárnapi szentmise-áldozat a hét betetőzése. Az egyházközösség hívei együtt és külön adják meg Krisztus által dicsőítő áldozatukat Istennek, és kegyelmet, örömet és erőt kapnak a hétköznapokra.
Némelyek így beszélnek: „Nekem nincs időm arra, hogy vasárnap templomba menjek.” – Válasz: A hétnek 168 órája van. Ha ebből egyetlen órát sem tud valaki szabaddá tenni Isten szolgálatára, ezzel azt mutatja ki, hogy őt Isten nem nagyon érdekli.
