Szent Pál írja : „Akár esztek , akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.” (l Kor 10,31)
Isten gyermekei vagyunk, ezért mindent Istenért kell tennünk. Így kell megmutatnunk törekvéseinket, hogy Istent tiszteljük és szeretjük, hogy hálásak vagyunk neki és teljesítjük akaratát. Ezt a törekvést jó szándéknak nevezzük. A jó szándék megszenteli a munkát és pihenést, az örömöt és fájdalmat és egyre bensőbben köt minket Istenhez; még a mindennapi élet legjelentéktelenebb foglalatosságait is értékessé teszi Isten előtt és gyarapítja mennyei jutalmunkat. Minél tisztább és tökéletesebb a szándék, annál nagyobb az érdem.
A jó szándékot gyakorta fel kell indítanunk. Mindenekelőtt munkánkat kell jó szándékkal megszentelnünk, mert időnk legnagyobb részét munkában töltjük. A jó szándékot e szavakkal indíthatjuk fel: „Mindent Isten dicsőségére”, „Isten nevében”, „Mindent érted Istenem”, „Jézus, mindent a te kedvedért”.
Óvakodnunk kell attól, hogy a jót rossz szándékkal tegyük. A farizeusok például a jót nem Isten dicsőségére tették, hanem azért, hogy lássák az emberek. Jézus mondja: „Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.” (Mt 6,5)
„Az Úr nem annyira a munka nagyságát nézi, mint inkább a szeretetet, amellyel végezzük.”
(Avilai Szent Teréz)