Mielőtt Szent Pál Efezust elhagyta, Timóteust az egyházközség vezetőjévé tette. Imádkozva tette rá kezét az egész egyházközség előtt. Később ezt írta neki: „Figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kezem rátétele által benned van.” (2 Tim 1,6)
Krisztus az ó apostolainak adta a papi hatalom teljét. Egyben megadta nekik a papi élethez és működéshez szükséges kegyelmet is. Az apostolok a Krisztustól kapott hatalmat és kegyelmet másoknak is továbbadták. Rájuk tették kezüket és lehívták rájuk a Szentlelket: fölszentelték őket. Az apostoli idők óta kézföltétellel és imádsággal szentelik föl a püspököket, papokat és szerpapokat. Az egyházi rend szentségét a püspök szolgáltatja ki; a püspök fölszentelésénél rendszerint még két másik püspök is közreműködik.
A papszentelésben Krisztus megadja a papi hatalmat és a papi élethez és működéshez szükséges kegyelmet. – A püspökszentelésben megadja a papi hatalom teljét. – A papszentelésben hatalmat ad a szent Eukarisztia ünneplésére, a keresztség, a bűnbánat és a betegek kenete szentségének kiszolgáltatására, azonkívül a szentelésre és áldásra. – A szerpapszentelésben hatalmat ad az ünnepélyes keresztség kiszolgáltatására, a szerpapi szolgálatok végzésére az oltárnál és az Úr Testének kiosztására a hívők között.
Az egyházi rend szentsége eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe. A fölszentelt pap különleges módon válik hasonlóvá Krisztushoz, a mennyei Főpaphoz és különleges módon egyesül vele. A papi hatalmat soha többé nem veszítheti el; ezt azonban csak törvényes elöljárójának megbízásából gyakorolhatja.
Krisztus minden népből és minden állapotból hív fiatal embereket az Ő szolgálatára. Szükséges, hogy hitük eleven, jámborságuk romlatlan legyen, és készen álljanak Isten szolgálatában áldozatot hozni és az emberek üdvét szolgálni. Csak az lehet pappá, aki hivatást kapott. Aki úgy érzi, hogy hivatása van, annak semmiféle szempont miatt nem szabad elállnia attól, hogy Isten hívását kövesse. A végső döntést a püspök hozza.
A hívők a kántorböjti napokban és a papok szombatján (minden hó első szombatján) imádkoznak a papokért. Minden hívőnek imádkoznia kell és áldozatot hoznia, hogy mindig elegendő pap legyen az Isten országában folyó munkára. Aki pap akar lenni, azt papok és hívők segítik Istentől kijelölt céljának elérésében. Nagy áldás az egyházközségre és családra, ha Isten onnan papjának választ valakit.
AZ EGYHÁZI RENDEK KISZOLGÁLTATÁSA
A papszentelést a következő rendfokozatok előzik meg: a tonzúra, a négy kisebb rend, az alszerpapság és a szerpapság. A papszentelésnél a püspök szótlanul egyenként a szerpapok fejére teszi kezét és lehívja rájuk a Szentlelket, a jelenlévő papok is rájuk teszik kezüket. Ezután a püspök elimádkozza a szentelési prefációt.
A papi méltóság jeléül a püspök kereszt alakban stólát helyez mellükre és miseruhába öltözteti őket. Ezután kezüket szent olajjal keni meg és átnyújtja nekik a paténát ostyával és a kelyhet borral és vízzel, annak jeléül, hogy mostantól fogva bemutathatják a szentmise-áldozatot. A püspök ekkor a most felszentelt papokkal együtt közösen ünnepli a szent Eukarisztiát. Végezetül még egyszer mindegyikük fejére teszi kezét és ezt mondja: „Vedd a Szentlelket; akiknek megbocsátod bűneit, azoknak meg vannak bocsátva és akiknek megtartod, azoknak meg vannak tartva.”