„Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Márk evangéliuma 14,38)
Ezekiel próféta jövendölése alapján oroszlánnal ábrázolják, mert azzal kezdi evangéliumát: „A pusztába kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!”
„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot, minden teremtménynek!” – Márk teljesen magáévá tette. Azt akarja nekünk üzenni, hogy ez a küldetés nekünk is szól.”
Szent Márk a hagyomány szerint Kr. u. 14-ben született Jeruzsálemben.
A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli.
Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98–117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték.
Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április 25-én üli meg.
Márk édesanyjával, Máriával lakott együtt. Házuk az első keresztény gyülekezet központja volt. Jézus is e szent házban költötte el az utolsó vacsorát..
Gyermek volt, amikor Keresztelő János föllépett és Jeruzsálemben az Úr Krisztus meghalt és föltámadt. A hagyomány úgy tudja, hogy a tanítványok közé tartozott.
Márk (Marcus) annyit jelent:
„emelkedett a parancs miatt”, „biztos”, „meghajlott” és „keserű”.
— ‚Emelkedett a parancs miatt’ életének tökéletessége által, mert nemcsak a közönséges parancsokat, hanem az emelkedetteket is megtartotta, mint amilyenek a tanácsok.
— ‚Biztos’ evangéliuma tanításában való bizonyossága által, minthogy evangéliumának tanítását, mint biztos tanítást adta át, amiképpen azt mesterétől, Pétertől tanulta.
— ‚Meghajlott’ mélységes alázatossága által, hiszen – mint mondják – túlságos alázatosságában hüvelykujját is levágta, hogy ne tartsák alkalmasnak a papságra.
— ‚Keserű’ a büntetés keserve által: városszerte meghurcolták, és e kínzatások közepette adta vissza lelkét Teremtőjének.
Avagy Márk a marcus szóból ered, ami nehéz kalapácsot jelent, mely ugyanazon ütéssel hajlítja meg a vasat, ver ki dallamot és edzi az üllőt.
Ugyanígy Márk, evangéliumának egyedülálló tanításával meghajlítja az eretnekek hitetlenségét, zengi Isten dicsőségét, s megerősíti az Egyházat.
Márk evangélista, a Lévi törzséből való pap, Péter apostolnak fia a keresztségben s tanítványa Isten igéjében, magával Szent Péterrel ment Rómába. Midőn Péter ott hirdette az evangéliumot, a római hívek megkérték Szent Márkot, hogy írná meg az evangéliumot a hívők örök emlékezetére. Amit mesterének, Szent Péternek szájából hallott, híven lejegyezte, Péter pedig alaposan átvizsgálva azt, a teljes igazságot találta benne, s minden hívőnek elfogadásra ajánlotta.
Látva Márk állhatatosságát a hitben, Aquileiába küldte, ahol Isten igéjét hirdetve a népek számtalan sokaságát térítette Krisztus hitére. Azt mondják, hogy ott is lejegyezte evangéliumát, amit különös becsben tartva az aquileiai egyházban mind a mai napig mutogatnak.
Szent Márk – egy aquileiai polgárt, Ermagorast, akit Krisztus hitére térített, Rómába küldte Péterhez, hogy szentelje Aquileia püspökévé. Ermagoras aztán megkapva a püspöki tisztséget, kiválóan vezette az aquileiai egyházat. Végül a hitetlenek elfogták, és ugyanott elnyerte a vértanúság koronáját.
Márkot pedig Szent Péter Alexandriába küldte, ahol elsőként ő hirdette Isten igéjét. Mihelyt megérkezett Alexandriába, ahogy Philo, ez az igen művelt zsidó állítja, nagy sokaság egyesült a hitben, az áhítatban és az önmegtartóztató életben. Papias hieropolisi püspök is ékes szavakkal zengte magasztos dicséretét.
Damiani Szent Péter pedig így szólt róla:
„Akkora tiszteletet vívott ki magának Alexandriában, hogy mindenki, aki abban az időben a hit tanulására összesereglett, önmegtartóztatással s a szent életvitelben való állhatatossággal hamarosan csaknem a szerzetesi tökéletesség magaslatára emelkedett fel, amire csodatételeivel, s nemcsak ékesszóló prédikációival, hanem kiemelkedő példaadásával is ösztönözte az embereket.”
És alább:
„Úgy esett, hogy halála után tért csak vissza Itáliába, hogy az a föld fogadhassa be szent maradványait, ahol az evangélium írása adatott meg neki. Boldog vagy, ó, Alexandria, e dicső vér bíborával festett, s te is Itália, testének kincsével gazdaggá tett.”
Azt mondják, olyan alázatos volt, hogy a hüvelykujját is levágta, nehogy emberi vélemény alapján alkalmas legyen a papi rendre. Isten rendelkezése és Szent Péter tekintélye mégis erősebb volt, s az apostol Alexandria püspökévé rendelte.
Alexandriába való megérkezése után hirtelen elszakadt és leoldódott a saruja, amit lélekben megértett, és így szólt:
„Igazán könnyűvé tette az Úr az én utamat, a Sátán sem árthat nekem, hiszen a holt cselekedetekből már eloldozott az Úr.” (Zsid 9,14)
Márk megpillantva egy vargát, átadta neki saruját, hogy javítsa meg. Miközben az a dolgát végezte, súlyosan megsebezte bal kezét, és haragosan kiabálni kezdett:
„Az isten…”
Ennek hallatára az Isten embere így szólt:
„Valóban szerencséssé tette Isten az én utamat”, majd nyállal sarat gyúrva, megkente a cipész kezét, mire az tüstént meggyógyult.
Az ember látva e nagy csodatévő erőt, betessékelte őt házába, s tudakolni kezdte, kicsoda és honnan jött. Erre Márk az Úrjézus Krisztus szolgájának vallotta magát. Mire az azt mondta neki: „Látni akarom Jézust!”
Erre Márk: -„Én megmutatom neked.”
És elkezdte Krisztust hirdetni neki, s megkeresztelte egész háznépével együtt.
A város férfiai azonban meghallották, hogy érkezett egy galileai, aki megveti az istenek áldozatait, csapdát állítottak neki. Márk ezt meghallván, a férfit, akit meggyógyított, s akinek neve Anianus volt, ott helyben püspökké szentelte, ő maga pedig Pentapolisba ment.
„..Az Úr 1211. esztendeje táján Paviában a prédikátorrendbeli szerzetesek kolostorában volt egy buzgó és szent életű testvér, név szerint Julianus, faenzai születésű, küllemre fiatal, de lélekben öreg. A végső gyengeségtől gyötörve, midőn priorjának házát állapota miatt felkereste, s ő azt mondta, hogy közel van már hozzá a halál, arca nyomban kigyúlt az örömtől, kezével tapsolt, s egész testével ujjongva, így kiáltott:
„Adjatok helyet, testvérek, mert örömöm túláradó boldogságában már kiugrik a lelkem a testemből, hisz örömteli híreket hallottam.”
Kezeit az égre tárva szólni kezdett:
„Vidd ki a tömlöcből az én lelkemet” (Zsolt 141)
„Én szerencsétlen ember, ki szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm 7,24).
Eközben könnyed álomra hajtotta fejét, álmában megpillantotta Szent Márkot, amint feléje tart, leül mellé, s íme, egy hang így szólította meg: -„Mit csinálsz itt, Márk?”
Mire ő: – „Ehhez a haldoklóhoz jöttem, mivel Isten elfogadta az ő szolgálatát.”
Mire ismét szólt a hang: – „Miért éppen te jöttél a szentek közül hozzá?”
Erre ő: – „Mert engem különösen tisztelt, s a helyet, ahol testem nyugszik, ájtatos buzgalommal látogatta. Ezért jöttem hát hozzá halálának óráján.”
És íme: fehér ruhások töltötték meg az egész házat.
Megkérdezi tőlük Márk: – „Miért jöttetek ide?”
Mire ők: – „Hogy lelkét az Úr színe elé állítsuk”.
A mondott testvér felébredvén tüstént a prior házába küldött – akitől mindezt én is hallottam –, és amit látott, neki előadva, nagy örömben és békésen elszenderült az Úrban….”
Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk róla a következőket:
Péter, miután csodálatosan kiszabadult Heródes börtönéből, – „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”.
Márk anyja özvegy lehetett, mert a férjéről soha nincs szó.
Házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert (ApCsel 12,11–17).
Vannak tudósok, akik valószínűnek tartják, hogy ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora, és itt készültek az Apostolok a Pünkösd ünnepére is. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben.
Amikor ugyanis az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült – „egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott” (Mk 14,51-52).
Ez a részlet magára a szerzőre, Márkra vall.
Ezek után érthető, hogy a föltámadás után Márk anyjának háza lett Péter szállása, s hogy az ifjú Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek. Péter ezért mondhatja őt a fiának (1Pét 5,13).
Az Apostolok Cselekedeteiben három néven is találkozunk Márkkal: előfordult mint
„Márknak nevezett János” (12,12.25), mint „János” (13,5.13) vagy egyszerűen mint „Márk” (15,39).
Fölmerült emiatt a gyanú, hogy vajon nem két tanítványról van-e szó.
E föltételezés szerint Márk Péter tanítványa, az evangélista, János pedig Pál tanítványa lett volna. A pontosabb vizsgálatok azonban kiderítették, hogy ugyanarról a személyről van szó mindhárom név esetében, s ugyanolyan kettős névvel állunk szemben, mint Saul-Pál és Simon-Péter nevénél. János a zsidó, Márk a görög neve annak a tanítványnak, aki három apostolnak is — Barnabásnak, Pálnak és Péternek — segítőtársa volt.
Kr. u. 44-ben, amikor Júdeában éhínség volt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, s Pál és Barnabás hozta az adományt. Nyilvánvalóan Márk anyjának házában szálltak meg, mert Barnabás Márk nagybátyja volt, talán épp édesanyjának a testvére. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot, akit immár elég érettnek tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában.
Egy évvel később Pál és Barnabás Ciprus szigetére indult, és magukkal vitték Márkot is. Befejezvén ciprusi küldetésüket, Pál vezetésével Asia tartománya felé vették útjukat és Pergében kötöttek ki. Mikor azonban Pál úgy határozott, hogy elindulnak a tartomány fővárosa, a piszídiai Antiochia felé, Márk megriadt a nehézségektől és visszatért Jeruzsálembe.
Ennek az első apostoli útnak a végén, 49-ben Pált és Barnabást a szíriai Antiochiából Jeruzsálembe küldték, hogy tisztázzák a zsidók által fölvetett kérdéseket. Ezek ugyanis azt tanították, hogy csak Mózes tanítványai lehetnek Krisztus követői, ezért mindenkit körül akartak metéltetni a keresztség előtt. Pál és Barnabás Jeruzsálemben a többi apostollal, Jakabbal és Péterrel zsinaton tisztázták a dolgot. Bizonyára ismét Márk anyjának házában szálltak meg, és Márk hallhatta apostoli útjuk elbeszéléseit. Amikor pedig a két apostol visszatért Antiochiába, ismét csatlakozott hozzájuk.
Hamarosan elindultak a második apostoli útra, és Barnabás magával akarta vinni Márkot is. Pál azonban nem helyeselte, s emiatt nézeteltérés támadt a két apostol között, melynek végeredményeként elváltak egymástól: Pál Szilással Asia felé, Barnabás Márkkal Ciprus felé indult.
A következő tíz évből (50 és 60 között) Márkról nincs adatunk.
60 körül Szent Péter mellett Rómában (1Pét 5,13), 61-ben Pállal van. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál a Kolosszeieknek és a Filemonnak írt levelében mint mellette lévő munkatársról emlékezik meg róla. Ezek után Rómából keletre ment, mert Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert „jó szolgálatot tenne nekem”.
Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál.
A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint „Péter tolmácsáról”.
Ezzel függ össze evangéliuma is.
A rómaiak ugyanis, – látván, hogy Péter megöregedett, – kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik.
Márk ezt meg is tette (50–60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.
Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat.
Ezért találhatunk apró részleteket Márknál – és csak nála! – amelyek csak szemtanútól származhatnak.
Pl. hogy Kafarnaumban az egész város ott tolongott az ajtó előtt (Mk 1,33), vagy hogy Jézus a hajó végében egy párnán aludt (4,38).
Ha ezt az evangéliumot a másik hárommal összehasonlítjuk, Máté logikusabb rendszert alkotott, Lukács pontosabb időrendet követ, János pedig mintha ki akarná egészíteni az előtte készült három művet.
Máté ugyanis 40 körül, Márk 50-60 között, Lukács 62 körül, János pedig a század végén, 90-100 között írt.
A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli.
Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98-117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április 25-én üli meg.
Egy 8. századi legendagyűjtemény, Beda martirológiuma a következőket beszéli el Szent Márk evangélistáról:
Márk először Líbiában és Egyiptomban hirdette az evangéliumot és az Úr Krisztus második eljövetelét. Azon a területen babonákba, varázslásokba és bálványimádásba merült nép lakott. Márk Pentapoliszba érve tanítani kezdett, gyógyított, leprásokat tisztított meg, és gonosz lelkeket űzött ki. Mikor az emberek ezt látták, kidobálták a bálványaikat, és megkeresztelkedtek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Akkor a Szentlélek közölte Márkkal, hogy Alexandriába kell mennie.
A testvérektől búcsút vett, azok pedig így köszöntek el tőle a kikötőben:
„Az Úr tegye szerencséssé utadat!”
Harmadnap meg is érkezett Alexandriába. Amikor azonban beért a városba, elszakadt a saruja. Ő ezt intő jelnek vette, hogy vándorlása véget ért, de azért keresett egy cipészt, hogy megcsináltassa a sarut. Az, amikor munkába fogta a lábbelit, megsebesítette a kezét. Márk nyállal sarat csinált, rákente a sebre és meggyógyította az embert. Az megkérdezte, honnan van csodatévő ereje? Márk akkor tanítani kezdett Krisztusról, és a cipész egész házanépével megtért. Ő lett az első hívő Alexandriában, Anianusnak hívták.
A hívők száma pedig egyre nőtt, mert egyre többen hallgatták a Galileából jött embert. Ezért a pogányok üldözni kezdték. Márk akkor Anianust püspökké, Meliust, Sabinust és Kerdont pappá, hét férfit diákonussá szentelt, tizenegy más férfit egyéb szolgálatokkal bízott meg, maga pedig visszament Pentapoliszba.
Pentapoliszban örömmel látta a hívők életét, s bejárva a környéket mindenütt püspököket, papokat és diákonusokat szentelt. Két év elmúltával azonban ismét visszatért Alexandriába. Megérkezve örömmel látta, hogy az egyház él, sőt a várostól keletre, a sziklák között fekvő kis faluban, Bucoliban templomot is építettek. Márk jelenléte tovább erősítette az alexandriai egyházat, ezért a pogányok elhatározták, hogy megölik.
Elérkezett a húsvét napja, a mi naptárunk szerint április 25-e. Márkot a liturgia közben az oltárnál támadták meg és fogták el. Kötelet kötöttek a nyakára, és úgy vonszolták a sziklás ösvényeken maguk után. Vére megfestette a sziklákat. De nem halt meg, ezért bedobták egy börtönbe, hogy megtanácskozzák, másnap miképp végezzenek vele.
Éjfélkor azonban földrengés támadt, megjelent az Úr angyala, és így szólt hozzá:
„Márk, Isten szolgája, aki az Egyiptomba rendelt szent hírnökök fejedelme vagy, íme, a neved fölvétetett az élet mennyei könyvébe, és emlékezeted nem halványul el soha. Mert társa lettél az égi erőnek, amely lelkedet az égbe vezérli, és részed lesz az örök világosságban.”
E látomás vigasztalásával a szívében Márk égre tárt karokkal így imádkozott:
„Uram, Jézus, hálát adok neked, mert nem hagytál magamra, hanem szentjeid közé számláltál engem. Kérlek, Uram, Jézusom, békességben vedd magadhoz a lelkemet, és ne engedd, hogy kegyelmedtől elszakadjak!”
Amikor ezt kimondta, megjelent neki az Úr, úgy, ahogy tanítványai között járt szenvedése előtt, és így szólt hozzá: – „Békesség veled, Márk, mi evangélistánk!”
Ő pedig így válaszolt: – „Uram, Jézus Krisztusom!” – azzal az Úr elment tőle.
Másnap reggel összegyűlt a város népe. Kihozták a börtönből, ismét kötelet kötöttek a nyakára, s közben gúnyolódtak: – „Vezessétek a marhát Bucoliba!”
Márk, miközben a földön vonszolták, így fohászkodott:
„Uram, a kezedbe ajánlom a lelkemet!” – és kilehelte lelkét.
A pogányok nagy máglyát raktak, s el akarták égetni, de hirtelen fergeteges szélvész és felhőszakadás támadt, úgyhogy az áradó víz elől menekülniük kellett. Akkor jöttek a keresztények, és eltemették.
A legenda a temetéssel kapcsolatban még személyleírást is ad a vértanú evangélistáról:
„Az orra hosszú, szemöldöke fölfelé áll, a szeme szép, a homloka felett kopasz. Hosszú szakállú, gyors mozgású, termetre formás, középkorú, őszes, érzelmeiben tartózkodó, Isten kegyelmével teljes férfi volt. Miután imádkoztak, eltemették, ahogy abban a városban szokás. Sziklába vágott sírba fektették, és dicsőséggel őrizték az emlékezetét, örvendezvén, hogy elsőként érdemelte ki Alexandriában az igazi trónust.”
XXV. apr: Szent Markròl*
Nòtája, Egeknek fényes villámja
Szent Márk innepén, mindnyájan Szent Istent aldgyunk:
Búza szentelésnek napján, edgyüt járjunk:
Igy Iesustòl nagy jót várjunk.
Jesus Evangeliomát Szent Mark meg irta;
Igaz Hit fondamentomát, Ugy ki-atta;
sok társait ahoz szabta.
Eppen Szent Húsvétnek napján, Jesusért szenved;
Oltárnál meg-foggattatván, Jesust hirdet:
Szent Márk mindnyájunk mellèd vedd.
Dicsirtessèl Szent Háromság, Aldot Szentidben;
Aldassál Bòldog Szüz Virág, Szülöttedben.
Maradgyunk Istenben. Amen.
Összegzésül a hét fő pont Márk életében:
- Első nagy élménye Krisztus elfogatása
Márk a lévi törzshöz tartozott, és ennek megfelelően papi szolgálatra szánták. Már a kiképzés kellős közepén tartott, amikor 19 éves korában megtörtént az első sorsélménye, amely megváltoztatta az életét.
Látomásban, közvetlen közelről élte meg a nagypéntekre virradó éjszakán, Krisztus elfogatásakor a Getsemáné kertben lejátszódott eseményeket. Ezenkívül tudomása volt arról, hogy a zsidó papoknak köszönhető, hogy Jézust keresztre feszítették. - Visszavonulás a papi szolgálattól
Ennek hatására arra a döntésre jutott, hogy nem akar pap lenni, pedig a léviták törzséhez tartozó törvény ezt kívánta tőle. Márk így trükkhöz folyamodott: tudta, hogy pap csak egészséges ember lehet, ezért levágta a hüvelykujját. Innen kapta az „ujjcsonkos” nevet. - Második nagy élménye: Péter szabadulása a börtönből
Szent Márk evangélistaA következő sorsforduló 30 éves korában történt: találkozott Pállal, akinek beszéde a kereszténység elterjesztéséről fellelkesítette. Ehhez társult még az is, hogy keresztények gyűltek össze Mária házában, hogy Péter apostolért imádkozzanak – ugyanis Heródes lefejeztette Jakabot, Pétert pedig térítés közben elfogták és börtönbe zárták. Az imádkozás előtt azonban kinyílt az ajtó, és Péter apostol lépett be, aki elmesélte, miként szabadította ki egy angyal. - Térítő utak Pál apostollal
Márk ennek az élménynek a hatására úgy döntött, hogy Pállal megy téríteni. Bejárták Antiochiát, Kis-Ázsiát, de mielőtt Ciprusra mentek volna, Márk megtagadta Pál utasításait, és visszament Jeruzsálembe. Szellemtudományi szempontból azt mondhatjuk, hogy nem ugyanazon a helyen kellett téríteniük. Rudolf Steiner arra mutatott rá egyszer, hogy Pál küldetésének körzete az olajfák világával azonos. Egyiptom azonban nem tartozott e világok közé, Egyiptomban Márknak kellett térítenie. - Tanítvány és munkatárs Péter mellett Rómában
A Kr. u. 49. év különösen mélyreható változásokat hozott Márk életében. Ebben az évben volt az apostoli zsinat, aminek végére három áramlat bontakozott ki: a Jakab által képviselt zsidó kereszténység, a Pál által hirdetett pogány kereszténység és a harmadik áramlat, a Péter-féle római keresztény irányzat. Pétert küldték Rómába téríteni, és vele ment Márk is, ahol lefektették a Péter-féle kereszténység alapjait. Márk így Péter apostol munkatársa lett. Az evangélista nem hallgatta közvetlenül Jézust; Péteren keresztül jutott a tanokhoz. Azonban Rudolf Steiner tanításaiból tudjuk, hogy Péter nem a személyes emlékezést, hanem a tisztánlátó szemléletmódot hagyta örökül. Ketten ideálisan kiegészítették egymást: Péteré volt az idősek türelme és bölcsessége, Márké az ifjúság buzgalma és tettereje. - Egyiptomi tevékenység (a kopt egyház megalapítása)
Térítésük után Márk – Péter szavára – újra Egyiptomba ment, és megalapította a kopt egyházat, melynek ő lett az első püspöke. (Az egyiptomiakat régebben koptoknak hívták.) Az egyház körülbelül 600 évig uralkodott. Mai püspöke a 117. Márk után. Egyiptomban is voltak ellenzői a Jézusi tanításoknak. Húsvét napján elfogták Márkot, és lovakkal vonszolták végig az utcákon. Mivel túlélte, börtönbe zárták. - Damaszkuszi élmény és húsvéti vértanúhalál
Ezen az éjszakán jelent meg neki Krisztus feltámadott testben, és átélte a „damaszkuszi élményt”. Másnap kínzói nem tágítottak. Újra végighurcolták, amibe bele is halt. Márk Kr. u. 64-ben halt vértanúhalált.
Márkról még érdemes tudni, hogy eredetileg Jánosnak hívták, és később kapta – beavatási névként – a Márk nevet. A Marcus név a „marco” (nehéz kalapács) szóból ered. Márk úgy formálta az embereket, ahogy a kalapács alakítja a vasat.
Márk egy olyan beavatáson ment keresztül, amely a magasabb világok megismeréséhez az oroszlán csillagkép szellemi lényeinek segítségét használja föl.
Márk evangélista keresztény ikonográfiai attribútuma általában a szárnyas oroszlán.
Innen ered Márknak a bátorság és az erős akarat különleges tulajdonságait jellemző szimbóluma, az oroszlán. Velence címerén is ott látható az oroszlán.
A Szent Márk tér róla lett elnevezve, hiszen ő Velence védőszentje.
Ereklyéit Alexandriába szállították, amelyeket 815-ben Velencébe vittek, és ott elrejtették.
A velenceiek mint védőszentjüket tisztelik és székesegyházuk Szent Márk nevét viseli.
A Szentírás tudósai felhívják figyelmünket arra, hogy Márk többször is kiemeli: Jézus hallgatást parancsol a meggyógyítottaknak, senkinek ne beszéljenek a történtekről. Márk szerint maga Jézus nem akarta, hogy a hit túlzottan a csodáktól függjön. Sok embert érint ez az üzenet, mert csodaéhes tömeg mindig volt, csodát váró ember ma is sok van.
A hitnél nem a csoda a lényeg, hiszen „minden csoda csak három napig tart”. A hit viszont szilárd meggyőződés kell legyen az elfogadott isteni igazságról.
Márk egész fiatal korától kitartott Jézus és tanítása mellett. A Getszemáni kertben még akkor is ott maradt az elfogott Jézus közelében, amikor az apostolok elfutottak. Egy szál gyolcsingben maradt ott. Csak akkor bújt ki belőle és mezítelenül elmenekült, amikor őt is el akarták fogni. Tőle tanulva vegyék észre a szülők és nevelők, hogy „kísértést” is vállaló hithűségre kell nevelni gyermekeiket és önmagukat is. Virraszatok és imádkozzatok, hogy a mai elvtelen világ kísértéseiben el ne essetek!
Emléknapján a katolikus egyház hívői a határban körmeneten vesznek részt és búzát szentelnek. A keresztutaknál és az ott elhelyezett határkeresztnél a megszentelt búzavetésből minden hívő kitépett egy szálat. A férfiak a kalapjuk mellé tűzték a szentelt búzaszálat, a nők pedig elrejtették az imádságos könyveikbe.
Istenünk, ki Szent Márkot arra választottad, hogy megírja Evangéliumodat, kérünk, segíts, hogy közbenjárására, híven járjunk Krisztus nyomában!
Tiszteljük meg Szent Márk napját böjttel és imádsággal!
OSTROMLÓ IMA A SZENT ANGYALOKHOZ
MINDENHATÓ, ÖRÖK SZENTHÁROMSÁG, EGY ISTEN! Mielőtt szolgáidhoz, a szent angyalokhoz könyörögnénk, térdre borulunk Előtted és imádunk Atya, Fiú és Szentlélek! Dicsérni és dicsőíteni akarunk mindörökké. Imádjon, szeressen, és Neked szolgáljon minden angyal és ember, akiket Te teremtettél, Te Szent, Erős, Halhatatlan Isten!
Szűz Mária, angyalok Királynője, fogadd Te is kegyesen szolgáidhoz intézett könyörgésünket, Te könyörgő mindenhatóság, Te kegyelemközvetítő, és továbbítsd a Magasságbeli trónjához, hogy kegyelmet, szabadulást és segítséget nyerjünk. Ámen.
Hatalmas szent angyalok! Isten rendelt benneteket oltalmunkra és segítségünkre.
A Szentháromság Egy Isten nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
A mi Urunk Jézus Krisztus drága Vére nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Jézus mindenható Nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus Sebeire kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus minden szenvedésére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Isten szent Igéjére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus Szentséges Szívére kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Isten hozzánk, nyomorultakhoz való szeretete nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Isten hozzánk, nyomorultakhoz való hűsége nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Isten hozzánk, nyomorultakhoz való irgalmassága nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Mária, Isten Anyja és a mi Anyánk nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Mária, az Ég és Föld Királynője nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Mária, Királynőtök és Úrnőtök nevében könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Isten országáért való harcotokra kérve könyörgünk, siessetek segítségünkre!
Könyörgünk, födjetek be pajzsotokkal!
Könyörgünk, védjetek meg kardotokkal!
Könyörgünk, világítsatok nekünk fényetekkel!
Könyörgünk, mentsetek minket a Szűzanya védőpalástja alá!
Könyörgünk, rejtsetek el minket a Szűzanya szívébe!
Könyörgünk, tegyetek minket a Szűzanya kezébe!
Könyörgünk, mutassatok nekünk utat az Élet kapujához: Urunk megnyitott Szívéhez!
Könyörgünk, vezessetek biztonságosan az örök Atyai házba!
Boldog szellemek mind a kilenc kara: siessetek segítségünkre!
Istentől rendelt különleges kísérőink: siessetek segítségünkre!
Esedezve kérünk, siessetek, segítsetek!
Urunk és Királyunk drága Vére folyt értünk, nyomorultakért: esedezve kérünk, siessetek, segítsetek!
Urunk és Királyunk Szíve szeretettől dobog értünk, nyomorultakért: esedezve kérünk, siessetek, segítsetek!
Szűz Máriának, a Legtisztábbnak, a Ti Királynőtöknek Szíve szeretettől dobog értünk, nyomorultakért: esedezve kérünk, siessetek, segítsetek!
SZENT MIHÁLY ARKANGYAL, mennyei seregek fejedelme, a pokoli sárkány legyőzője, Te Istentől erőt és hatalmat kaptál, hogy alázatoddal megsemmisítd a sötétség hatalmainak kevélységét. Esedezve kérünk, segíts a szív alázatára, segíts rendíthetetlen hűségre, hogy Isten akaratát mindig teljesítsük! Segíts, hogy erőslelkűek legyünk minden szenvedésben és bajban! Segíts, hogy megállhassunk Isten ítélőszéke előtt!
SZENT GABRIEL ARKANGYAL, a Megtestesülés angyala, Isten hűséges követe, nyisd meg fülünket Urunk szerető Szívének halk intéseire és hívogatására! Kérünk, maradj mindig szemünk előtt, hogy Isten szavát helyesen értsük, azt kövessük és engedelmeskedjünk Neki, hogy így megvalósítsuk, amit Isten kíván tőlünk! Segíts éber készségre, nehogy az Úr alva találjon, amikor eljön!
SZENT RAFAEL ARKANGYAL Isten szeretetnyila és gyógyszere, esedezve kérünk, sebezd meg szívünket Isten égő szeretetével, és ne engedd ezt a sebet soha begyógyulni, hogy nap mint nap megmaradjunk a szeretet útján és mindent legyőzzünk a szeretettel!
Segítsetek, hatalmas szent testvéreink, szolgatársaink Isten előtt!
Védjetek meg önmagunktól, gyávaságunktól és langyosságunktól, önzésünktől és kapzsiságunktól, irigységünktől és gyanakvásunktól, a mohó vágytól az elteltségre, kényelemre és elismerésre. Szabadítsatok meg a bűn bilincseitől és a földiekhez való ragaszkodástól!
Oldjátok le a kötést, amit mi magunk tettünk szemünk elé, hogy ne kelljen észrevenni a bajokat magunk körül, hanem nyugodtan tetszeleghessünk önmagunkban és sajnálhassuk magunkat! Az Isten utáni szent nyugtalanság tövisét szúrjátok szívünkbe, nehogy abba hagyjuk a bűnbánattal és szeretettel vágyódó Isten-keresést!
Tekintsetek Urunk Vérére, amelyet értünk ontott!
Tekintsetek Királynőtök könnyeire, melyeket értünk hullatott!
Tekintsetek a bűneink által eltorzított Isteni Képmásra bennünk, melyet Isten egykor lelkünkbe vésett!
Segítsetek nekünk Istent megismerni és imádni, szeretni és Neki szolgálni!
Segítsetek nekünk a sötétség hatalmai elleni harcban, akik észrevétlenül körülvesznek, és szorongatnak minket!
Segítsetek nekünk, hogy egy se vesszen el közülünk, és majd együtt ujjonghassunk az Örök Boldogságban! Ámen.