Szent Pál írja az Eukarisztia ünnepléséről: „Valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jő.” (1 Kor 11,26)
Amikor az Egyház az Eukarisztiát ünnepli, Krisztus ugyanazt az áldozatot mutatja be közöttünk, amelyet a kereszten mutatott be. A szentmise-áldozat és a keresztáldozat egyazon áldozat, mert mind a kettőben Krisztus az áldozó pap és az áldozat. A szentmise-áldozatban a keresztáldozat újul meg. A szentmise-áldozat és a keresztáldozat azonban különböznek is egymástól. A keresztáldozat véres áldozat volt, a mise-áldozat vér nélküli áldozat. A keresztáldozat csak egyszer ment végbe, a mise-áldozat pedig mindaddig megismétlődik, amíg az Úr a világ végén vissza nem jő. A mise-áldozat az Újszövetség folytonos vér nélküli áldozata. Krisztus a szentmise-áldozatban részt ad nekünk az ő keresztáldozatából. Egyesít minket az Ő áldozatával, amellyel az Atyát kiengesztelte és betölt minket a kegyelmekkel, amelyeket halálával kiérdemelt nekünk.
A szentmise-áldozat a legtökéletesebb áldozat, mert azonos a keresztáldozattal. Az eukarisztikus áldozat a legnagyobb hálaadás és dicséret Istennek. Az Egyház benne könyörög a legtökéletesebben bűneink bocsánatáért és Isten kegyelméért. Az Eukarisztia által mérhetetlen áldás száll az egész világra, élőkre és holtakra. A szent Eukarisztia a legtökéletesebb dicsérő, hálaadó, engesztelő és könyörgő áldozat.
Amit Krisztus tett az estén, hagyta,
hogy rá emlékezvén
cselekedjük mi is azt.
Okultunk szent törvényéből;
így lesz borból és kenyérből
üdvösséges áldozat.
(Aquinói Szent Tamás)
