Aristides keresztény író a 2.században ezt írja az akkori keresztényekről: „Minden reggel és minden órában dicsérik és magasztalják Istent, amiért ellátta őket adományaival és hálát adnak az ételért és italért.”
Sok az alkalom arra, hogy Istenre gondoljunk és vele beszéljünk. Midőn nagyságát és hatalmát tapasztaljuk, dicsérjük Őt; ha vétkeztünk, bocsánatát kérjük; mielőtt valamely fontosabb dolgunkba kezdenénk, támogatásért folyamodunk. Minden szükségben hozzá fordulunk, különösen a kísértésben. Mindenekfölött azonban hálát adunk neki, mert tőle jön minden jó. Szent Pál mondja: „Szüntelenül imádkozzatok.” (1 Tesz 5,17) Van az imádságnak meghatározott ideje is. Imádkozunk reggel felkelés után és este lefekvés előtt; evés előtt és evés után; imádkozunk, amikor a harang imára szólít és imádkozunk főként a szentmisén.
Imádkozunk Istenhez, a mi mennyei Atyánkhoz; Ő a mi Teremtőnk és Urunk, minden jónak forrása és a mi végső célunk. Az Atyához a mi Urunk Jézus Krisztus által imádkozunk: Jézus nevében imádkozunk. Imádságainkat Krisztus, a mi Főpapunk viszi az Atyához. Imádkozunk Jézus Krisztushoz; Ő igaz Isten, a mi Urunk és Megváltónk, testvérünk és barátunk. Imádkozunk a Szentlélekhez; Ő igaz Isten, mint az Atya és a Fiú, bennünk lakik és megszentel minket.
Imádsággal fordulunk Máriához; a mi Urunk anyjához, az angyalokhoz és a többi szentekhez is. Őket azonban nem imádjuk, hanem áldjuk és kérjük, hogy járjanak közben érettünk Istennél. Imádságunkban embertársainkra is gondolunk. Imádkozunk az élőkért és holtakért, barátainkért és ellenségeinkért. Imádkozunk azokért, akik kedvesek nekünk vagy akiknek különös szükségük van az imádságunkra: szüleinkért, testvéreinkért és jótevőinkért, a betegekért és haldoklókért, az Egyház pásztoraiért, a népek vezetőiért, a bűnösökért, a pogányokért és a világbékéért. A keresztény senkit sem zár ki imádságából, mert Isten mindenkit szeret és Krisztus mindenkiért meghalt. Imádkozzunk örömest közösen is, családunk körében és az istentiszteleten. Jézus mondja: „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják azt kapni mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19-20)
Mihelyt fölébredünk, azonnal vessünk keresztet és köszöntsük Istent az új nap kezdetén. Miután fölkeltünk, mondjuk el reggeli imánkat. Köszönjük meg Istennek az Ő jótéteményeit és mondjuk azt neki, hogy egész napon át mindent az Ő dicsőségére akarunk végezni, aztán kérjük Őt, hogy kegyelme vezessen és segítsen minket akaratának fölismerésében és végbevitelében. Kérjük Isten Anyjának, őrzőangyalunknak és a szenteknek oltalmát is.
Mielőtt nyugovóra térnénk, elmondjuk esti imánkat. Visszatekintünk az elmúlt napra, megköszönünk Istennek minden jót, amit tőle kaptunk és bocsánatát kérjük a rosszért, amit elkövettünk. (Mindennapi lelkiismeretvizsgálat) Azután arra kérjük Őt, hogy oltalmazzon minket és mindazokat, akikért imádkoznunk kell. Végezetül Máriának, őrzőangyalunknak és a szenteknek oltalmába ajánljuk magunkat. Nincs szebb, mintha elalvás előtt utolsó gondolatunk Istennél időzik.
Közös imádságban vagy mindannyian együtt mondjuk az imát, vagy csak egyvalaki és mi felelünk. Leghelyesebb, ha a közös imádságot a családfő vezeti, főként az asztali imádságot kell közösen végeznünk. Hogy közös imánk valóban Istent dicsőítse, egyöntetűen, világosan és nem elsietve kell mondanunk.
Könyörgésünkre hallgat ő,
Hatalmas jobbja támogat,
Lemossa szennyeinket és
Az égnek minket visszaad.
(Nagy Szent Gergely)