„Ne sírj Anyám, mert feltámadok…”
„Asszony, íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!”
„Atyám, Szent kezedbe ajánlom lelkemet”
Nagypéntek Jézus Krisztus kereszthalálának napja, a Katolikus Egyház legmélyebb gyásznapja, az egyházi év legcsendesebb ünnepe. Ez a nap Urunk és Megváltónk kínszenvedésének, halálának és sírbatételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyománya szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az Örök Főpap, Jézus Krisztus a véráldozat a kereszt oltárán. Ezen a napon és nagyszombaton nincsen szentmise.
„Azon a Vasárnap ujjongtak a pálmák, mert a megváltásnak messiási álmát valósulva látta Jeruzsálem népe. Jött Jézus… lepleket dobtak le elébe, s lengettek fölötte büszke pálmaágat, azon a Vasárnap…”
HOZSÁNNA!…
Kedron völgyéből tavasz-illat árad,
Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé…
A megújhodó élet zsongó muzsikája,
Kíséri halkan a kőházak közé…
Gyönyörű tavasz van… Mandulavirágos,
Varázslatos, csodálatos napja.
Áldozatul küldi a völgy az illatát
És himnuszt zeng a Kedron patakja…
Aranypír száll a sokaság felett
de rossz agyakban erjed már a végzet.
Jaj! nem tudja még senki sem, csak Ő,
Hogy ötödnapra a föld mire ébred….!
AZ ÖTÖDIK NAPON…
Az Úr Szenvedéséről való liturgikus megemlékezés tetőpontja a János szerinti Szenvedéstörténet. Jézus mint az Izaiás könyvében meghirdetett Úr Szolgája valóban egyetlen főpappá lett azzal, hogy önmagát az Atyának felajánlotta.
Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt.
A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és általában délután három órakor keresztút-járást is tartanak.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet ma az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement. A nagypénteki ősi szertartása már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll:
-az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel,
-a kereszt előtti hódolatból,
-valamint a szentáldozás szertartásából.
A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez. Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.
Ezután a pap a virágvasárnapon letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére.
Ez a szertartás igen régi.
Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak és azt megcsókolták.
Aranyszájú Szent János – Részlet nagypénteki homiliából…
„A kereszt azelőtt szégyent és büntetést jelentett, ma dicsőség és tisztelet. A kereszt üdvösségünk kezdete, a kereszt végtelen javak záloga. Mi, akik azelőtt becstelenek és eltaszítottak voltunk, örökösökké lettünk, nem tévelygünk többé, hanem ismerjük az igazságot. A kereszt által mennyország lett a föld! Kiszabadítva minket a gonoszság mélységéből, a kereszt vezetett minket az erényes élet magaslatára. A sátán uralma véget ért. Az ember életmódja verseng az angyalokéval. A kereszt hozott számunkra, akik sötétségben éltünk, világosságot. Távol bolyongtunk és megtaláltuk az utat hazafelé. Idegenek voltunk és az ég polgárai lettünk. A kereszt miatt nem félünk többé a sátán égető nyilaitól, mert megtaláltuk az élet forrását, nem élünk többé özvegységben, mert megtaláltuk a jegyest. Nem félünk farkasok támadásától, mert megismertük a jó pásztort!”
(Aranyszájú Szent János – Részlet nagypénteki homiliából)
A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak. Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.
A megfeszítés…
Ne sírj, anyám, mert feltámadok!
Hasadt a menny kárpitja.
Zengve fennen óráját hirdették az angyalok.
Atyjához szólott: „Miért hagytál el engem?”
Anyjához: „Ne sírj, mert feltámadok…”
Zokogva hullt a porba Magdaléna,
s a tanítvány, legkedvesebb fia…
Amarra nem mert nézni senki:
néma, sötét szoborként ott állt Mária.
Jézus, Te vagy az Istenem.
Jézus, Te vagy az életem.
Jézus, Te vagy az egyedüli Szeretet.
Jézus, Te vagy a Minden a mindenben.
Jézus, Te vagy minden javam.
Jézus, szeretlek teljes szívemmel, egész lényemmel.
FULTON SHEEN – Nagypéntek: A szemtanúk és a kereszt – részlet…
Látjuk az Urat a kereszten, s Ő újra eljön. Nem tudjuk, hogy mikor. Azt mondja, „nem ismeritek sem a napot, sem az órát.” Nagyon hamar eljöhet az idő, akkor, amikor a legkevésbé várjuk. A Biblia azt írja, amikor a Nap fölvirrad Szodoma és Gomorra fölött, hogy fényt hozzon, akkor történik meg mindez. Jézus mondja, úgy jön majd el, mint éjjel a tolvaj. És amikor eljön, már nem véreznek sebei, de megmaradnak sebhelyei! – A sebhelyek a kezén, lábán, oldalán.
Így fog előttünk megállni és megítélni minket:
Mutasd a kezedet!
Ott van-e nyoma annak, hogy adtál?
Ott van a nyoma annak, hogy másokért áldozatot hoztál?
Mutasd a lábadat!
Mentél-e, hogy jót tegyél?
Szereztél-e sebeket a szolgálat közben?
Mutasd a szívedet! – Volt-e abban hely az Isten iránti szeretetre?
Így ismerik meg Őt övéi, – ahogy Shilitto írta.
Ha eddig nem is tettük, most Téged keresünk,
a sötétben a csillagokra tekintünk.
Fel kell néznünk, tövis koronás arcodra,
Szükségünk van Rád, ó sebhelyek Jézusa.
A néma egek láttán megrémülünk,
a nagyvilágban van még hely nekünk?
Sebek borítanak minket. Hol van a kenet?
Sebeidet nézzük és valljuk: a balzsam a Te kegyelmed!
Ha az ajtók zárva vannak, Te akkor is közel vagy,
megmutatod kezed és oldalad,
Mi jól tudjuk, milyen sebek ezek.
Ne féljetek! – mondod és megmutatod e jeleket.
A pogány istenek erősek voltak, de Te gyönge voltál,
ők lóháton száguldoztak, Te meg gyalog jártál,
Hozzánk, sebesültekhez, egyedül Isten sebei szólnak,
Nincs más isten, kit megsebeztek, csak Te, Magad!
Térdeljünk le és töredelmesen bánjuk bűneinket!
„Istenem, teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Gyűlölöm bűneimet, amelyek miatt elveszíthetem a mennyet és a kárhozat fájdalma lehet részem. Bánom bűneimet, amiket elkövettem Ellened, aki a Legfőbb Jó vagy, akinek szeretettel tartozom! Fogadom, hogy kegyelmed segítségével a jó útra térek! Amen.
Ima a keresztről:
Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva
kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát,
add meg minden embernek a hit világosságát,
hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő Szolgáját,
legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton,
mely a kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.
Amen.
Imádság a kereszthez:
Áve, Krisztus Keresztje!
Bárhol található is jeled, Krisztus ott tanúságot tesz az ő húsvétjáról:
a halálból életbe való átmenetről.
Tanúságot tesz a szeretetről, amely a halált legyőző élet ereje.
Áve, néked, Kereszt, bárhol is vagy, tereken vagy az út mentén,
ott, ahol az emberek szenvednek és haldokolnak…
ott, ahol dolgoznak, tanulnak és alkotnak…
Mindenhol; férfiak, nők, fiúk és lányok nyakában…
és az emberi szívekben.
Áve, Krisztus Keresztje!
Jézus Krisztus, ki eljöttél, hogy érettünk szenvedj:
Uram, irgalmazz nékünk!
Ki prófétai szóval kinyilatkoztattad: haláloddá leszek, ó halál!
Uram, irgalmazz nékünk!
Ki a kereszten kitárt karokkal minden századokat magadhoz vontál:
Uram, irgalmazz nékünk!
Urunk, Krisztus engedelmes volt mindhalálig, éspedig a keresztnek haláláig.
Ámen!