Isten gyengéd ölelése és a mi árulásunk – Nagykedd
Jézus Krisztus Virágvasárnap elhangzott szavai:
„Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Bizony üressé és elhagyatottá lesz a Házatok!”
Ezek a figyelmeztetések korunkban aktuálisabbak, mint bármikor!
Virágvasárnap valahogy az üdvösség-történetünk teljes képét rajzolja elénk. Ott állunk újból a megváltás drámája előtt és eszünkbe jut… Jézus szenvedés-története tele van összeesküvésekkel, cinkosokkal, árulásokkal.
Jézus megjövendöli tanítványai hűtlenségét: az egyik elárulja, a másik megtagadja.
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
„Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Júdás elárulta Őt, Péter megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták, Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „Feszítsd meget” kiálthasson!
Volt, amikor egy egyszerű Lourdes-i parasztlány által, volt, mikor egy szegény Ars-i plébános által szólt hozzánk az Úr, de sokan mégis a nagypénteki sötétség félelmében élve tagadták meg Isten egyszülött Fiát!
Júdás árulásának és Péter tagadásának megjövendölése azt tanúsítja, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy mi fog történni vele és apostolaival a következő napokban.
Nem akar elmenekülni sorsa elől, hiszen ez a mennyei Atya akaratának megtagadását jelentené. Őt nem érik váratlanul az események, miként tanítványait, hanem tudatosan felkészül azokra.
Amikor az árulásról beszél apostolainak, mindvégig megőrzi nyugalmát.
Indulatnak vagy felháborodásnak semmi nyomát sem látjuk nála, hiszen tudja, hogy a sötétség hatalmának e cselekedete beleillik az Atya megváltói tervébe, s azzal is tisztában van, hogy a sötétség hatalma nem győzedelmeskedhet felette.
Júdást is ő választotta ki, de méltatlan lett az apostoli feladatra.
Júdás árulása és Péter tagadása között látszólag nincs sok különbség, hiszen mindkettő bűn. Ez utóbbiról is előre beszél Jézus.
Ebből mégis van felemelkedés, újjászületés, megtérés Péter számára.
Egyszerűen fogalmazva:
Péter azért képes megbánni bűnét, mert ott maradt az utolsó vacsora termében. Nem sértődött meg Mestere kijelentésén, nem távozott, mint Júdás, hanem megőrizte a lelki közösséget Jézussal.
Hite, Jézus iránti ragaszkodása, lelkesedése, szeretete kimentette őt bűnéből.
JÚDÁS ÁRULÁSA
Keserű, dermedt könnyel sír a nap.
Csillagok buknak. Hegyek inganak.
Megvonaglik a vén föld dübörögve.
Száz hang üvölt: Átkozott, mindörökre!
És földrevágta sikoltva magát
És üvöltött az egész éjen át.
A harminc pénzt taposta két sarokkal,
Bomlott haját szaggatta két marokkal.
Az éles kőhöz verte vad fejét
És köntösét őrülten tépte szét.
Mellén a húst véresre marcangolta
És fuldokolva roskadt le a porba.
És fönn az égen, messze, magasan,
Vakító villám lobbant fagyosan.
S egy hang mennydörgött át a dermedt légen:
Nincsen bocsánat sem földön, sem égen!…
PÉTER TAGADÁSA, SÍRÁSA
És lőn, hogy a kakas másodszor szólala.
A csarnokban nevettek a római vitézek,
Visszhangzott szavuktól a főpap udvara.
És megfordult az Úr s az ő szemébe nézett.
És akkor minden elmúlt és minden elmaradt,
És minden elmerült hideg nagy messzeségben,
A szolgák és vitézek, fegyverek és falak,
És nem volt semmi többé, csak az a szörnyű két szem.
Csak az a könnyes két szem. És nem volt semmi más:
Csak ő volt és a Krisztus, És az a villanás,
Melyen az örök titkok minden rejtelme rezgett,
Melynek zengő villáma szegény szívére hullt.
S lőn, hogy az oszlop mellett Péter megtántorult,
És eltakarta arcát és halkan sírni kezdett…
Péter és Júdás esete azt mutatja, hogy a gyengeségből van felemelkedés, a rosszakaratból viszont nincs.
Isten irgalma végtelen. A bűnbánat, a kegyelem időszakát éljük. Jézus, a Fiúisten azért halt meg a kereszten, hogy a benne hívőknek életük legyen.
Most még sírhatsz! Most még megteheted, amit Péter tett, a lelkesedő, a nagy szavak embere, amikor tekintete összetalálkozott Jézus szemével, kiment és keservesen sírt.
Ez az ember legalább őszinte volt!
A nagy aposztázia idején sokan árulják el az igaz hitet, sokan válnak a gonosz lélek szolgájává, viseljenek bár magas rangú egyházi, vagy világi méltóságot.
„Jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
Isten ma is figyelmeztet:
„Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!”
Szent Izidor püspök, hitvalló és egyháztanító
“Erősítsétek szíveteket Krisztus szeretetében, és ne ejtsen meg azok csábítása, kik bejárták a szárazföldet és a tengert, hogy egy prozelítát csináljanak.”
Sevillai Szent Izidorra, az utolsó nyugati egyházatyára emlékezünk liturgikus emléknapján, április 4-én.
Szent Izidor 560 táján született Kartagenában Spanyolországban, hol atyja előkelő kormányhivatalt viselt. Legfiatalabb volt testvérei közül, kik között Szent Leander szevillai érsek volt (lásd febr. 27.), a másik Szent Fulgencius püspök; nénje, Florentina pedig szentéletű apáca.
Izidort Isten nagy dolgokra szánta abban a nehéz időben, s ezért külön gonddal irányította életét. Szülőinek kora halála után bátyjához került, aki kolostorban neveltette a fényes tehetségű fiút. Itt volt módja kielégíteni korán fölébredt tudományszomját. Abban az időben azonban a tanulásnak még nem álltak rendelkezésre olyan jó tankönyvek, és a tanítók sem úgy rágták az ifjúságnak szájába a tudományt, mint ma. Nem csoda, ha Izidoron is erőt vett a csüggetegség.
Ebben a lelkületében egyszer megfigyelt egy kávás kutat, melynek keresztfája egészen ki volt vájva és a kút melletti kövön nagy lyuk mutatkozott. Mikor azután egy vízmerítő asszonytól megtudta, hogy azt a vályút a fán gyenge kútkötél véste ki, a követ pedig a lecsurgó víz vájta, eszébe vette, hogy a naponkénti folytonos tanulás és ismétlés kipallérozhatja az ő elméjét is, és új buzgósággal látott neki a munkának. Megtanult latinul, görögül és héberül, jártasságot szerzett az összes szent és világi tudományokban és elolvasott minden könyvet, ami kezeügyébe akadt.
Alig került ki a kolostor iskolájából, jámborsága, buzgósága és ékesszólása csakhamar reáterelték a figyelmet. Abban az időben honfitársai, a nyugati gótok az ariánus eretnekséget követték. A tudós és ékesszóló ifjú nyílt színen megcáfolta és megfeddette őket úgy, hogy egy alkalommal majdnem életét vesztette.
Rohamosan emelkedett az ifjú Izidor híre és kilátása , mikor váratlanul elhatározta, hogy remeteségbe vonul. Hiábavaló volt barátainak és tisztelőinek tartóztatása, hogy “fényes jövő előtt” áll, “hogy a lelkeknek és az Egyháznak szüksége van rá”, hogy a” világban is élhet istenes életet.” Ő eszébe vette, amit később a galloknak egyszer prédikált: “erősítsétek szíveteket Krisztus szeretetében, és ne ejtsen meg azok csábítása, kik bejárták a szárazföldet és a tengert, hogy egy prolezitát csináljanak.” Követte a Szentlélek szavát, és a remeték közé ment. De ezt Isten csak iskolának szánta jelleme és lelke teljes kibontakozása számára. A nép és a közben katolikus hitre tért Rekkared király bátyja halála után őt kívánta szevillai érseknek. Most már hiábavaló volt minden ellenkezése.
Alázatosan vette magára a sokféle teendő terhét, mert ,,egy rejtett rendelkezés rótta rá azt”. Több mint harmincéves hivatali ideje alatt megtestesítette az igazi püspök ideálját. Egyetemes képzettsége lebilincselő ékesszólással párosult. Püspöki programjának talán leglényegesebb pontja a papság képzése volt. A sevillai iskola olyan tekintélyre emelkedett, hogy Spanyolország legjelentősebb központja lett az új generáció kiképzése terén. Azokat a klerikusokat, akik csak a jogaikkal törődtek, rávette kötelességeik teljesítésére. Itt is a rendről, fegyelemről és egyetértésről alkotott elképzeléseit követte. Püspöki törekvéseinek végső célja a tiszta, bensőséges életmód és a vallásos lelkesedés volt. Ő maga egyszerűen élt, s példaképe volt minden klerikusnak és hívőnek. Bölcs és messzire tekintő szervezőkészsége egyházmegyéje határain túl is olyan visszhangot keltett, hogy az egész ország egyházi kormányzására kihatott.
Az akkori gyakorlatnak megfelelően püspöki állása egyházmegyéje területén össze volt kapcsolva a legfőbb állami hivatalokkal. Ő azonban mindenekelőtt az Egyház javával törődött. Teljhatalmával biztosította a törvény sérthetetlenségét, s különösen azon fáradozott, hogy a védteleneket megóvja a hatalmasok erőszakoskodásaitól.
Izidor munkálkodásában érződik hazaszeretete is. Bár a kelet-római birodalom kulturális örökségét nagyra becsülte, a bizánci császár hódító törekvéseit gyanakvó szemmel nézte. A gótokat viszont egész életén át kedvelte: egy új korszak erőtől duzzadó kezdetét látta bennük.
Az ő vezetésüktől várta Spanyolország egyesítését a kereszt zászlaja alatt. Mint fejedelmek és királyok tanácsadójának szava volt az ország politikai vezetésében.
Egyházpolitikája — a konstantini korszak szellemében — arra irányult, hogy a világi és egyházi hatalom között szoros legyen a kapcsolat. Bár ezáltal a királyi udvar lett az egyházkormányzat középpontja, és fenyegetett az a veszedelem, hogy a hatalmak megengedhetetlen módon egymásba fonódnak, Izidor szorgalmazta az egységesítést. Ebből az általa támogatott törekvésből következett, hogy a királyi város, Toledo nemcsak az országnak lett fővárosa, hanem a püspöki szék rangjának emelkedésével egyházi rangja is nagyobb lett. A királynak az egyház belső ügyeibe való beleszólásának visszaszorítására vagy megszüntetésére irányuló későbbi kísérletek szükségszerűen kudarcot vallottak, mert a baj gyökerei nagyon mélyre nyúltak.
Izidor írásművei egy nagy szellem mozgékonyságáról és gazdagságáról tanúskodnak. Nála már érezhetők a skolasztikus módszer kezdetei, minden lényeges elemükkel együtt. Mint a keresztény gondolkodás kincseinek nagy áthagyományozója, Izidor utolsó egyházatyaként összefoglalta az elmúlt évszázadok tudását. A zűrzavaros kor kellős közepén alakja az igazhitűség világítótornya. A teológiai viták közben döntő módon szólt hozzá a predestináció és az Eucharisztia-tan kérdéseihez. Sok évi megfeszített munkával készítette el Etymologiae c. művét, amely az ókor egész tudományát egybefoglalta. A középkorban a Szentírás után ezt a könyvet olvasták és másolták a legtöbbet.
A nagy klasszikus és keresztény műveltségű Izidornak, aki hajlott a szemlélődő életre, sok nehézséggel mellett szembenéznie főpapi szolgálata során. Abban a viszontagságos időben, amikor a nyugati gótok elfoglalták Hispániát, többnyire politikai és adminisztratív kérdésekkel kényszerült foglalkozni. A római idők latin öröksége és a barbár világ került szembe egymással a népvándorlás korában, és Izidor azon fáradozott, hogy éppen a kereszténység révén sikerüljön új egységet építeni. Igyekezetét siker koronázta, amikor Hermenegild, a nyugati gótok trónörököse katolikus hitre tért.
Izidor minden közéleti aktivitása mellett is az imádság embere maradt, és folyamatosan képezte magát a tudományok és a teológia terén. Életfeladatának tekintette, hogy mindazt a tudást, amely a középkor hajnalán az ember rendelkezésére állt, rendszerezze és átörökítse a következő nemzedékekre. A legjelentősebb, húszkötetes Etymologiae című művében korának pogány- klasszikus, keresztény és zsidó ismereteit gyűjtötte össze. Művét ezer éven át az emberi tudás enciklopédiájának tartották – hasonló szerepe volt, mint napjainkban az internetnek.
Termékeny író volt, több más, a középkorban népszerű enciklopédikus és történeti munka fűződik még a nevéhez. Írásait, amelyeket a közérthető megfogalmazás mellett világos okfejtés és egyszerű latinság is jellemzett, számos keresztény tanító és teológus használta fel. Tanítói tekintélye halála után is megmaradt. A Frank Birodalomban a 9. században keletkezett néhány olyan okirat, amelyet Szent Izidornak tulajdonítottak. Az úgynevezett pszeudoizidori gyűjteményről csak jó kétszáz évvel később derült ki, hogy nem hiteles. Ez a hamisítás azonban nemhogy csorbította volna, hanem még növelte is ihletőjének elismertségét.
Nem sokkal halála előtt adta Izidor a nyugati gót Spanyolországnak a nagy Hispán törvénygyűjteményt, amely az Ibériai-félszigeten egészen a 12. századig érvényben volt.
Izidor életében a csúcspont a toledói általános spanyol zsinat volt 633-ban, amely az egyházi jogok megőrzését és a keresztény élet megújítását tűzte ki célul. A 62 püspök között Izidor foglalta el az első helyet. Mindenki csodálta benne az igazság bajnokát, a páratlan egyházatyát, a fegyelem őrét, s a vallásos és világi tudományok fölülmúlhatatlan ismerőjét.
Szent Izidor így halt meg:
Mikor érezte, hogy közeledik életének vége, kezdte vagyonát elosztogatni a szegények közt. Így folytatta ezt hónapokon keresztül. Mikor már semmije sem volt, egy meghatározott napra Szent Vince vértanú templomába meghívta az érsekségébe tartozó püspököket, megyéje szerzeteseit, papjait, szegényeit. Még egyszer intette őket, hogy tartsanak ki hűségesen a katolikus hitben. Azután kiparancsolta a nőket a templomból. Levetette érseki ornátusát; egyik püspöke kezéből fölvette a vezeklő szőrruhát, a másik hamut hintett fejére és így az ősi keresztény bűnbánati külsőben nyíltan vádolta magát népe előtt, mielőtt megjelent örök Bírája előtt. Föloldozás után magához vette az Úr testét és vérét, és ezután visszavonult szegényes szobájába, hol negyednapra meghalt. Tetemét székesegyházába temették Szent Leander bátyja és Florentina nénje mellé.
Ereklyéit I. Ferdinánd spanyol király 1066-ban drága pénzen megváltotta a móroktól és Leonba vitette. XIV. Benedek egyházdoktorrá tette a régi spanyol egyház legnagyobb fiát.
Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, amikor Szent Izidor püspökről megemlékezve könyörgünk Hozzád, és közbenjárására segítsd meg Egyházadat, hiszen azért adtad őt nekünk, hogy megismerésedre tanítson minket!
Szent Izidor püspök és egyháztanító – az internet védőszentje
II. János Pál pápa őt választotta az internet, a számítógépes programozók és a számítógéppel dolgozók, valamint a tudomány és a technika iránt érdeklődők védőszentjének. védőszentjének, hiszen Sevillai Szent Izidor megkísérelt mindent leírni, ami csak ismert volt a korában. Állítólag azért szerették, mert nagyon egyszerűen és közérthetően tudott fogalmazni, így nem csak összegyűjtötte a tudást, hanem a terjesztésében, átadásában is segített.
Ima internetezés előtt
Mindenható örök Isten, aki a te képedre teremtettél minket, és meghagytad, hogy keressük mindazt, ami jó, igaz és szép, különösen is a Te egyszülött Fiad isteni személyében, Urunkban, Jézus Krisztusban, kérünk, add meg Szent Izidor püspök és orvos közbenjárására, hogy internetes utazásaink alatt arra irányítsuk kezünket és szemünket, ami kedves előtted, és szeretettel, türelemmel bánjunk minden lélekkel, akivel közben találkozunk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
HIMNUSZ A SZENT ŐRZŐANGYALOKHOZ
Teremtő Isten, szent, örök, szárazföld, tenger, ég Ura,
igazságod mér érdemet, jutalmaz, s bűnök ostora.
Te sok társával elveted fellázadt, büszke angyalod,
de szolgáiddá rendeled a többi híven hódolót.
Most hittel, bízva kér szavunk: ilyen védőket küldj nekünk,
hogy üdvösségre általuk vezesse jobbod életünk.
Vigasszal látogassanak, tisztítva jóra intsenek,
tanítva lángra gyújtsanak, kísértőt messze űzzenek.
Őrangyaloknak Istene, így biztosítsd a jó utat,
hogy égbe jutva általuk, meglássuk egykor arcodat.
Dicsőség néked, Istenünk, ki trónolsz angyalok felett,
és köztük készítesz nekünk a mennyben boldog lakhelyet. Amen.
