Jézus egy törvénytudónak példabeszédet mondott egy emberről, aki útonállók kezébe került. Ezt mondotta: „Egy szamaritánus, akinek arra vitt az útja, meglátván őt, könyörületre indult. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Azután föltette őt szamarára, a szállásra vitte és gondját viselte.” Jézus ezzel zárta szavait: „Menj és cselekedjél hasonlóképpen.” (lásd: Lk 10,25-37)
Isten minden embert szeret. Minden ember Isten képmása, mindenkit megváltott Krisztus vére és mindenki az örök boldogságra van hívatva. Ezért kell minden embert szeretnünk: jószívvel és minden erőnkből meg kell tennünk, ami felebarátaink testi és lelki javára szolgál. Felebarátainkat Krisztus kedvéért is kell szeretnünk. Krisztus az emberekben testvéreit látja. Ő mondotta: „Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek. Amit nem tettetek egynek a legkisebbek közül, nekem sem tettétek.” (Mt 25,40/45) Szeretetünkből senkit sem szabad kizárnunk, még akkor sem, ha valaki más nyelvet beszél, más fajhoz tartozik, vagy más a vallása.
Mint Isten gyermekeinek és Krisztus tanítványainak ellenségeinket is szeretnünk kell. Krisztus mondja: „Szeressétek ellenségteiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra és esőt ad az igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44-45) – Maga Krisztus is imádkozott a keresztfán ellenségeiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Szent István első vértanú és még sokan mások követték Jézus példáját. Ha valaki megbántott bennünket, annak kezünket kell nyújtanunk és szívből meg kell bocsátanunk. Isten sokkal többet bocsátott meg nekünk. Ha egyszer megbocsátottunk , nem szabad többé a haragot tartanunk. – Ha mi bántottunk vagy sértettünk meg valakit, akkor halogatás nélkül bocsánatot kell kérnünk és az igazságtalanságot jóvá kell tennünk.
A hívők Isten családjában a mi testvéreink. Ezért kell őket különösen szeretnünk. Szent Pál mondja: „Tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig hitfeleinkkel.” (Gal 6,10) A szülők, testvérek és rokonok, a mi barátaink, jótevőink és honfi társaink szintén különösen közel állanak hozzánk, ezért különös szeretet illeti meg őket is.
A szeretet ellen azok vétkeznek, akik felebarátaikat egyáltalán nem vagy csak kevéssé szeretik, embertársaikért nem imádkoznak, velük nem tőrödnek. Barátságtalanok vagy gorombák velük, szívtelenek irántuk, sértegetik őket, sőt egyenesen megkeserítik életüket. – Aki felebarátjától sajnálja Isten adományát, például az egészséget, tehetséget, jómódot, megbecsülést és boldogságot, az irigység bűnét követi el. – Aki felebarátja baján örül, a káröröm bűnébe esik. – Még súlyosabban vétkezik a szeretet ellen, aki bosszút áll felebarátján. – A felebaráti szeretet ellen a legnagyobb bűn az ellenségeskedés és gyűlölet. Szent János írja: „Aki testvérét gyűlöli, gyilkos.” (1 Jn 3,15)
Mindennap a felebaráti szeretet fogható bizonyságát adom. Hogyan? Egészen egyszerűen: segítek, megosztom, amim van, örömet okozok.
