Miért van ennyi kín, ennyi szenvedély, energia, erő, ennyi hősiesség belefektetve a keresztbe?
a) Akarja, hogy lázától vérünk meggyulladjon, hogy szenvedélyes szeretetétől szenvedélyünk föléledjen; páthoszt, érzést fektetett bele, és vérben akarta magának lelkemet eljegyezni; tehát szenvedélyt, szeretetet akart viszont tőlünk, lelkes, érzelmes ragaszkodást, életet s önfeledett odaadást. Hogy ezt elérje, bemutatja lelkét az utolsó este és éjjel a búcsúzás érzékenységében s az elhagyatottság s a halál szomorúságában. Krisztus nekünk élt; szerette, ha szerették; Betánia az ő legkedvesebb háza. Vasárnap bevonult s megsiratta a várost; az utolsó vacsorán mindegyikhez külön tapadt a szíve és külön kellett elszakítania azt; az Olajfák kertjében jó, vigasztaló lelkeket keresett. Járuljunk hozzá; az Oltáriszentségben az utolsó vacsora emléke és hangulata van megörökítve; szánjuk meg, szeressük szimpatikus szeretettel.
b) Azután beleállt a kegyetlen napszámba, a kegyetlen éjbe csütörtöktől péntekre, melyet annyi hű lélek könnye öntöz. Harmatos éj, álmatlan éj ez; a kicsúfolt prófétának éje; utolsó éj. Mily különbség az első, a karácsonyéj s e közt; az édesanya szeretete, csókja, imádása s a hóhérok káromlása közt; az angyali ének és a durva szitok közt! Szent éj mégis, melyre hasad az örök tavasznak, a vérharmatos áprilisnak nagypéntekje, amikor április, vagyis megnyílás lett, szent testének erei s az ég kapui és a lelkek elátkozott földje megnyíltak; amikor a via dolorosán megkezdődött a szánakozó szeretetnek beláthatlan fölvonulása, az átszegezett lelkek sora, akik sírni és siratni tudtak. Az első a Szent Szűz, az átszegezett első lélek… utána a többi.
c) Mi átszenvedjük az Úr szenvedését; megszáll a részvét ihlete. Fölszítjuk szánakozó szeretetünket imádandó egyénisége iránt. Ez isteni ember szeretett és így szeretett. Lélek, mely úgy szárnyalt, úgy emelkedett, majd megint leereszkedett. Ó, hogy felejthetnélek el lelkem atyja, barátja, őrangyala, megváltója! – Szívet kell fektetnem vallásosságomba; szív által van hit, meggyőződés, eszményiség, erő. – Szívhiány miatt nincs érzékünk Jézus gondolatai, érzelmei, parancsai iránt, s míg az nincs, addig ezek árnyak. Tehát nem kételkedni, nem félni, hanem szeretni részvéttel, viszonzással, áldozattal, barátsággal. Szívem megesik rajtad, isteni Megváltóm; ezt akarod!