Ünnepén az olivetánus bencések ezt olvassák a zsolozsmában:
„A házasságban sem hagyott föl azzal, hogy Isten dolgaiban járjon. Amikor férje kedvét kereste, Istennek akart tetszeni; és amikor Isten kedvében járt, férjének is tetszett.”
„A családanyának sokszor ott kell hagynia az oltáron Istent, hogy megtalálja őt a házi gondok közepette.”
„Minden helyzetben őrizd meg életszentségedet!”
Halála előtti utolsó szavai ezek voltak:
„Nyitva áll az ég! Angyalok szállnak alá, s a főangyal, aki bevégezte művét, előttem áll, és hív, hogy kövessem őt!”
Szent Franciska Péter és Pál apostolokkal együtt Róma társvédőszentje, és őt hívták segítségül pestisjárvány idején, valamit a purgatóriumban szenvedő lelkek megsegítésére.
A pápák avignoni fogsága (1309–1377) és a közvetlen utána következő nyugati egyházszakadás (1378–1417) számtalan bajt hozott Rómára. Háború, éhínség, járvány pusztította a népet. A pápa távolléte, majd a két, illetve három pápa pártjára oszlott kereszténység kiszolgáltatta Rómát az ellenséges hatalmaknak. Az Egyház központja, az egykori birodalmi főváros rommá lett: a fórumon marhák legelésztek, a vatikáni kertekben farkasok garázdálkodtak, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában éjszakánként pásztorok tanyáztak nyájaikkal együtt. Olyan szegénység volt a nép körében, hogy 1414-ben nem tudtak mécsest gyújtani Péter-Pál ünnepén Szent Péter sírjánál.
Ezekben a nyomorúságos időkben élt Franciska, akit Isten arra választott ki, hogy folytassa Svéd Szent Brigitta († 1373) és Sziénai Szent Katalin († 1380) küldetését: jótékonyságával és szent életével tartsa ébren a hitet és a megújulásba vetett reményt.
Franciska már gyermekként arra vágyott, hogy teljesen Krisztusnak szentelhesse magát, ám apja férjhez adta. Példás feleség és édesanya volt, emellett fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről; megalapította az obláták társulatát. Éjszakai útjain őrangyala kísérte, ezért XI. Piusz a gépjárművezetők védőszentjévé tette.
Szent Franciska „Fanni” Rómában született az Úr 1384.évében mint előkelő és gazdag szülők gyermeke. A csendes, mélyen vallásos s igen szemérmes lánykát hajlamai a kolostor felé vonzzák, szülei azonban mást akarnak. Az engedelmes gyermek meghajol akaratuk előtt s az akkori szokás szerint -alig 12. éves korában – férjhez megy Lorenzo di Ponziani előkelő római ifjúhoz, akivel aztán 40 évig él bensőséges házaséletet.
Ez a házasság a názáreti szent család otthonára emlékeztet; lelke Franciska. Leánykori áhítat- és önmegtagadási gyakorlatait asszonykorában még komolyabban és sokszor titokban végzi. Étele legtöbbször száraz kenyér, melyet titokban koldusoktól cserél jó ételért. Itala víz, melyet koponya-pohárból iszik. Emellett azonban azt vallja, hogy:
„a férjes nőnek Istent sokszor az oltáron kell hagynia, hogy megtalálja őt a házi gondok között”.
Egyszer zsoltárt másolt, négyszer kellett félbeszakítania egy megkezdett verset, mikor végre be akarta fejezni: „aranybetűkkel megvolt már írva.”
Kolostor után vágyódott, de amikor a házasélet jutott neki osztályrészül, a keresztény bölcsesség útmutatása szerint mindent megtett, hogy családjának éljen, hogy az otthon ne csak egyszerűen meleg tűzhely, puha fészek, hanem szentély legyen: szentély, amelynek lakóit szent gondolatok vezetik Isten felé; szentély, amelyben a férj és feleség elnéző türelemmel s szeretettel támogatják egymást bajban és örömben; szentély, amelyben a Teremtő akaratának megfelelően az emberiség életfája nő s amelyben e nagy célért, a házastársak minden léha és nemzet-senyvesztő szirénhanggal szemben vállalják a házasélet szent terhét, az atyaságot és anyaságot; szentély, amelyben a család legnagyobb és leggondosabban őrzött kincse a gyermek; szentély, ahová az idegen is csak megszentelt gondolatainak ünneplőruhájában lép be. Ez az eszmény lebegett Franciska szemei előtt s ezt valósított~ meg a gyakorlatban.
A Példabeszédek könyve fölveti a kérdést: Erős jellemű asszonyt ki talál? Azután fölsorolja az ilyen ritka nőnek tulajdonságát. Ilyen asszonyok hála Istennek a szent kereszténységben szép számban találhatók.
Íme egy közülük, Római Szent Franciska, akiről el lehet mondani a Szentírás dicséretét:
A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE – PÉLDABESZÉDEK 31; 10-31.
„10 Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
11 Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
12 Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.
13 Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.
14 Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.
15 Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.
16 Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.
17 Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.
18 Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.
19 Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.
20 Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.
21 Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,
22 és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.
23 Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.
24 Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.
25 Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.
26 Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.
27 Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.
28 Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:
29 „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”
30 Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.
31 Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!” (Pld.31;10-31)
Életírója megállapítja, hogy a 40 éves házasság alatt közte és férje között perlekedés egyetlenegyszer sem fordult elő. Feleségre nézve aligha van nagyobb dicséret. Fölségesek azok a festmények, amelyek Franciskát mint anyát mutatják be hat gyermekétől körülkoszorúzva, amint sugárzik arcáról a keresztény anyának méltósága, nagy nevelői felelősségének tudata. Ezek a képek Szent Ágoston mélyértelmű szavait juttatják eszünkbe:
„Adjatok jobb anyákat, s én jobb világot biztosítok nektek”
Mint úrnő a cselédséget sem rekeszti ki anyai szeretetéből. Ügyel arra, hogy vallási kötelességeiknek eleget tegyenek, sokszor olvas föl nekik épületes olvasmányt s velük együtt imádkozik. Beteg cselédjét nem küldi kórházba, hanem maga ápolja otthon. Mély lelkiségre vall ez a nyilatkozata:
„Hiszen magunk is el szoktunk menni a kórházba idegen betegeket ápolni : miért ne tanúsítsunk hasonló felebaráti szeretetet saját házunknépe iránt”.
Az előkelő társaság nem veszi jó néven, hogy ez a fiatal és tekintélyes asszony a legigénytelenebbül ruházkodik, visszavonultan családjának él, kerüli a színházat és a nyilvános szórakozásokat, s egyáltalán nem sokat törődik az akkori egyházi és világi zavaros közélettel. Franciska az ízig-vérig katolikus nő módján felel:
„Fiatal vagyok és előkelő, de azért keresztény nő is, s kötelességem az evangélium tanítása szerint élni”.
Családi életét az Úristen nem mentesítette a megpróbáltatásoktól. A nagy nyugati egyházszakadás vége felé, amikor az európai kereszténység nagy kárára hárman is igényt tartottak Szent Péter székére, László nápolyi király 1413-ban elfoglalta Rómát s az ellene küzdők közül az előkelőbbeket, vagyonukat elkobozva, fogságba ejtette. A foglyok között ott volt Franciska férje, – hogy bánata még nagyobb legyen – legidősebb fia is. A hűséges feleség és a szerető anya nagy fájdalmát megérti az, akit nehéz idők kiforgattak vagyonából, vagy akinek hozzátartozója fogságba esett. Szentünk nagylelkűen szenvedett s a béketűrő Jóbbal ismételgette:
„Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az ő neve”.
E nagylelkű szenvedésnek e földön is meglett a jutalma: már a következő évben helyreállt a béke, hazakerültek szerettei s a vagyon nagy része is megtérült.
Akármennyire is elsősorban családjának élő asszony volt Franciska, jutott azért idő az otthon elhanyagolása nélkül a családon kívüli áldásos működésre is. Ennek a működésnek legfőbb színtere a szegények és betegek voltak. Vörösmarty költeménye: „A szegény asszony könyve” alkalmazható az ő házára is:
„A szegény, kit Isten küldött, ide gyakran beköszöntött, és azon, mit innen elvitt, lelkében nem tört meg a hit: nem hideg pénz, hideg arcok, eleség volt az ajándéka. Az eleséghez pedig mindig lelki táplálék is járult: együttérzés, szerető vigasztalás, testvéri biztatás.”
Ezekben az irgalmassági cselekedeteiben leleményes volt. Nagyobb nyomor idején pl. férje beleegyezésével, álruhába, szinte koldusnak öltözködve ment gyűjteni a szegényeknek. Nem engedte, hogy szőlőjében a venyige és a gally megkorhadjon, hanem összegyűjtötte és szegényeinek rendelkezésére bocsátotta. Amilyen odaadással tudott ápolni otthon, ugyanolyan buzgósággal segített a kórházakban fekvő szegény betegeken. De külső munkálkodása nem merült ki ebben. Férje anyagi támogatása mellett a keresztény irgalmassági cselekedetek gyakorlására külön női társaságot alapított (1433), amelynek tagjai apácák módjára Szent Benedek szabályzata szerint élnek, de nyilvános fogadalmakat nem tesznek. Ezek a Szent Benedek közös életet élő oblátái, akik külsőben alig különböznek az apácáktól.
Negyvenévi boldog házasság után meghalt férje 1436-ban. Nem kellett sokáig törnie fejét, mitévő legyen. Amit nem tehetett meg kislánykorában, megtette most özvegységében. Mihelyt elrendezte családi ügyeit, bebocsátást kért a tőle alapított kolostorba. Nagy alázatossággal ő, az alapítónő, bűnbánati kötéllel a vállán, mezítláb kéri a fölvételt. 1437-ben Szent Benedek napján (március 21.) fölveszi a társaságruháját s itt él a legnagyobb bűnbánatban és csodálatos életszentségben egészen 1440 március 9-én bekövetkezett jámbor haláláig.
Életírói szerint megadta neki az Úristen azt a szinte egyedülálló kegyelmet, hogy őrzőangyalával gyakran látható alakban társaloghatott: nyolcéves gyermek alakjában, oly ragyogón, hogy éjjeli zsolozsmáját el tudta mondani fényénél. Csak akkor nem látta jobboldala mellett, amikor valami hibát követett el, s amíg hibáját meg nem bánta. Őrangyala volt állandó figyelmeztetője és vigasztalója. Akiket Szent Franciska példája ihlet és lelkesít, azok rendes őrzőangyaluk mellett az ő személyében másik őrzőangyallal is rendelkeznek, aki állandóan értésükre adja, hogy a családi szentély megszenteli és boldogítja a család tagjait s megszenteli a világot.
Amikor a szentté avatás előtt V. Pál pápa megkérdezte Bellarmin Szent Róberttől, hogy időszerűnek látja-e Franciska szentté avatását, az így válaszolt:
„Benne bármelyik életkorban vagy állapotban élő lélek példaképet talál, mert Franciska kicsi korától gondosan őrizte szüzességét; hosszú ideig tiszta házasságban élt, utána pedig özvegységében, majd a kolostori életben mutatott példát minden erényre.”
1608-ban V. Pál pápa avatta szentté, s ünnepét már a következő évben fölvették a római kalendáriumba.
Római Franciska szentté avatása előtt a pápa megkérdezte a tudós Bellarmin bíborostól, időszerűnek látja-e a szentté avatást? A válasza igen volt:
„Benne bármelyik életkorban vagy állapotban élő lélek példaképet talál. Franciska kicsi korától gondosan őrizte a szüzességét; hosszú ideig tiszta házasságban, majd özvegységben élt, s végül a kolostorban példát mutatott minden erényre.”
Ami az 1600-as években időszerű volt, ma talán méginkább. Szent Franciska üzenetei:
Szentünk a lányoknak ezt üzeni:
„Önfegyelmező tisztasággal készüljenek jövendő anyai vagy szerzetesnői hivatásukra.”
A feleségek és édesanyák számára az az üzenete, amit róla feljegyeztek:
„Házasságában övéinek élve Isten kedvére élt, Isten szolgálatában pedig családja kedvében járt.”
A kolostorban élőket arra biztatja, hogy buzgón haladjanak előre az erények útján. Az özvegyeknek pedig arra ad példát, hogy legyen szokásukká mindig a jót beszélni és a jót cselekedni!
Szent Franciskának anyósként sok baja volt fia erőszakos természetű feleségével, aki mindenfelé szidta, rágalmazta őt. Franciska eleinte türelmesen viselte, majd győzött benne az „ellenség-szeretet” erénye, és rábízta a ház irányítását. Ezek után a menyecske teljesen megváltozott, Franciskára csak a felügyelet maradt.
„Kedves anyósok, ha néha-néha „elkeseredtek” a menyetek miatt, utánozzátok Szentünket, s akkor életetek könnyebb, szeretetetek nagyobb lesz!”
Maradt még egy üzenet, amely férfinak-nőnek egyaránt szól.
Szent Franciska sok elfoglaltsága mellett mindig tudott időt szakítani az imádságra is. Ha máskor nem, hát éjszaka. Ezért hát ne mondd:
„Nincs időm imádkozni. Csinálj magadnak, ott van rá az egész éjszakád!”
Istenünk, aki Római Szent Franciskát azért ajándékoztad Egyházadnak, hogy példaképünk legyen. A hitvesi és a szerzetesi élet csodálatos példáját állítottad elénk. Tégy minket állhatatossá szolgálatodban, hogy egész életünkben reád figyeljünk, és kövessük szent akaratodat. Szent Franciska, kérünk, esedezzél értünk, hogy példaképünk légy, mint a családi, mint a szerzetesi életben; segíts, hogy Istennek szolgálva legyünk embertársaink szolgálatára is! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Ima Szent József oltalmáért
Jóságos Szent József! Oltalmazd családunkat,közösségünket.
Segíts, hogy Istennek mindenkor tetszésére legyünk.
Te minden jót kérhetsz számunkra, hiszen Jézusnak nevelőatyja vagy.
Esdj ki mindnyájunknak igazi istenfélelmet, élő hitet, hűséget, világos és tiszta lelkiismeretet,
természetes alázatosságot, nagy szeretetet Isten és minden felebarátunk iránt.
Könyörögj érettünk, hogy egyre tökéletesebben éljünk, a bizalom útján haladjunk és soha el ne lanyhuljunk.
Járj közben értünk, hogy Isten minket is szentekké tehessen!
Védelmezz bennünket, hordozd testi-lelki ügyeinket, ajánlj mindnyájunkat Jézus és Mária Szent Szívének. Ámen!
FOHÁSZ AZ OLTÁRISZENTSÉGHEZ
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által! Amen.